2018. szeptember 20., csütörtök 21:39

Megtaláltam az alapiskolás dalfüzetem. Az a néhai piros kis szótárforma, abba írtuk a nép- meg egyéb dalokat hatodikos meg hetedikes korunkban. Mármint mi, a Dobos Éva osztálya. Ő tanította az éneket (meg a szlovákot), és megkövetelte az ilyesmit, szlovákszótárt is vezettetett velünk, hiába mondtuk, hogy fölösleges, mert tudunk szlovákul. 

2018. szeptember 13., csütörtök 22:57

Üres a temető augusztus huszadikán kora délután, perzsel a nap, inkább a reggeli vagy az esti hűvösebb órákban járnak ki ilyenkor a helyiek. Most alighanem a nappalijukban nézik, ahogy lobog a nemzeti zászló a Kossuth tér felett, a közjogi méltóságok pedig a nagyívű beszédeiket mondják. 

2018. szeptember 7., péntek 01:43

Az autóban, hazafelé az osztrák rádió műsorát hallgatom az indiai–pakisztáni viszonyról. Nyilván az alulinformáltságomnak (durvábban fogalmazva: műveletlenségemnek) tulajdonítható, hogy most értesültem csak, a mai India és Pakisztán a második világháború után jött létre, mégpedig az egykori angol gyarmat utódállamaiként. 

2018. augusztus 31., péntek 01:02

Huszonvalahány éve jártam először az Áprily Lajos-emlékházban Parajdon, osztálykiránduláson. Negyedikes gimnazista voltam. Akkor még nem nagyon ismertem Áprily költészetét, de a házat bemutató bácsi annyira szuggesztíven beszélt, s olyan gyönyörűen szavalta a Halálpatak című verset, hogy azóta Áprily a kedvenc költőim közé tartozik. 

2018. augusztus 23., csütörtök 21:38

Aki pénteken, tizenharmadikán köt házasságot, ráadásul nem templomban, nem városházán, hanem könyvtárban, az mindenképpen optimista fatalista és kiváló humorérzékű lehet! Az idei nyár kiemelt eseménye nekem épp ez a könyvtári esküvő volt. Régen mosolyogtam ennyit egyfolytában! 

2018. augusztus 16., csütörtök 22:35

Tanácstalan voltam, hogy mondjam meg nekik, hogy hamarosan elhagyom őket. Nem, nem elhagyom, hanem befejezem a munkát. Szóval mégiscsak elhagyom. Jaj de nehéz ez. Kezdjem azzal, hogy szeretlek titeket, de…, nem, ez sem jó; hogy szeretem őket, azt tudják, tudom, hogy tudják, érzik, viszonozzák rendületlenül. 

2018. augusztus 9., csütörtök 23:43

Tizenöt éve vagyunk házasok. Ennek örömére elhatároztuk, hogy megmásszuk a Nagyszalóki-csúcsot. Csak mi ketten. A szálláson fiatal recepciós lány fogad. Lenyűgöző tájszólásban beszél. „Lándoki vagyok” – mondja. „Lándoki?! Ott énekeltünk a kórusunkkal kilenc évvel ezelőtt! 

2018. augusztus 2., csütörtök 21:28

Évekkel ezelőtt úgy nézett ki a dolog, hogy a beteg bejött a rendelőbe, elmondta a panaszait, aztán rákérdezett néhány dologra. Kíváncsi volt a gyógyszerekre, erre én elmondtam neki, melyik tablettát mikor kell bevennie, és a melléktünetekről is szóltam. Aztán az életrendjéről kérdezett. 

2018. július 26., csütörtök 22:32

2017. 7. 21. (Bibione) Reggel balkáni gerlék vidékizésére ébredek. A kabócák hallgatnak, úgy látszik, ők melegben húzzák (szemben a mi tücskeinkkel, akik este zendítenek rá). Reggeli után irány a strand! Kezdetben még csak-csak… 

2018. július 19., csütörtök 22:44

Végre kijutottam, ez a nyolcadik nagy tüntetés, már nem akkora, mint a márciusiak, de a lendülete, a szellemisége ugyanaz, így sejtem legalábbis, mert azokon nem voltam kint, gyártottuk a napilapot, most viszont itt vagyok, már a gyülekezőnél, ekkor veszem észre, hogy elhagytam az #allforjan kitűzőmet, de itt most kitűző nélkül is megy. 

Oldalak