2017. szeptember 6., szerda 10:09

Az juttatta eszembe, hogy annak idején, amikor ez a cso szi magyar? szlovák szlengszótár által jegyzett szócikk kirobbantotta heves vita kerekedett.

2017. június 26., hétfő 09:14

Tudják, az a fekete-fehér halszerű szimbólum, mely a kettősség egységét képviseli, pontosabban azt, hogy a plusz és a mínusz együtt adják a kiindulópontot. 

2017. március 20., hétfő 14:53

Mármint a világban. Minden férfi és nő. Miért éppen a mi kis mikrovilágunkban ne volna az? 

2017. január 23., hétfő 09:20

Akárhogy is, söpörni való, vagy roskadt latyak, nekünk, akik ide születtünk, ez alá az égöv alá, valahogy genetikailag van szükségünk a hóra

2016. október 24., hétfő 13:25

Önteltnek, önzőnek, önelégültnek, kevélynek, elbizakodottnak (meg még öt sor nem épp hízelgő jelző) tűnhet a cím így első ránézésre

2016. május 30., hétfő 10:28

Ma nem a háborúról terveztem írni, nem is az erőszakról, de olyan benyomások értek a héten, hogy nem tudom csendben feldolgozni, és az az igazság, hogy nem is akarom. 

2016. május 19., csütörtök 13:39

Bármily öreg vagyok is, higgyék el, háborúban, hála a Jóistennek, még nem éltem. Mint ahogyan az ipolynyéki Szaniszló Jutka sem, egykori egyetemi csoporttársam, aki azzal a bölcs sóhajjal zárt minden nehéznek tűnő vagy valóban embert próbáló témát, hogy nem baj, csak háború ne legyen

2016. április 21., csütörtök 16:34

Valami nagy baj van velünk. Nagyon nagy. Ország-, Európa- és világszerte. 

2016. február 3., szerda 11:34

Én meg másképpen gondolom. Maradjunk a lakásomnál. Rohadtul rühellném, ha idegenek szólnának, hogy figyelj, irtó kosz van nálad, csinálj már valamit, mert megesz a lepra.

2016. január 13., szerda 09:38

Megfogadtam már nemegyszer, talán nyilvánosan is, hogy reklámfilmekről többet nem írok, de valahogy mindig megakad valami epéskednivaló a bögyömben (ez már majdnem olyan sikerült szófordulat, mint a fejem felett elrepülő idő vasfoga).

Oldalak