Vendégünk a VASÁRNAPBAN a transz-szlovákiaimagyar

Másnak lenni nem könnyű. Olyan társadalomban élünk, amely tele van előítéletekkel. Annak ellenére, hogy pár kattintással juthatunk információkhoz, vannak témák, amelyekről a mai napig keveset tudunk. 

Ilyen a transzneműség is. Rinát férfiként anyakönyvezték, most viszont egy csinos fiatal hölgy ül velem szemben. Hogy lehetséges ez? A nagymácsédi Kakvic Rina történetéből kiderül.

Te hogyan határoznád meg a transzneműség fogalmát?

Egyszerűen fogalmazva az, amikor nem egyezik meg az adott ember biológiai neme a nemi identitásával. Én sosem éreztem magam férfinak, főleg nem meleg férfinak, mindig is heteroszexuális nőnek vallottam magam. Saját szavaimmal megfogalmazva a különbség a nemi identitás és a szexuális orientáció között: a szexuális orientáció azt határozza meg, hogy kivel fekszel ágyba, a nemi identitás pedig azt, hogy kiként. Ez a leglényegesebb különbség szerintem, ezért sem éreztem magam sose férfinak.

 

Mennyi idős volt, amikor érezni kezdte, hogy nem tud azonosulni a biológiai nemével? Nehéz volt a beismerés? Hogyan mondta el a környezetednek? Hogy reagált? A szűkebb családja például? Vissza tud emlékezni, hogy mikor érezte magát először igazán nőnek? Mik az első lépések a hivatalos tranzíció során? Mi a helyzet a szerelemmel? Szeretne majd a jövőben családot alapítani? Ki/mi volt rád hatással, segítette a beismerést? Mit tanácsolnál azoknak, akik másik testbe születnek?

Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Szászi Fanni interjúját.