Élni a természetben

Nem mindenki engedheti meg magának, hogy természetközeli életet éljen, vagy legalább olyan helyen lakjon, ahol erdő veszi körül. 

Shutterstock

Mára talán több a városlakó, mint a tanyai ember, mert a technikai fejlődés és a városiasodás folyamata megállíthatatlan. Hétvégenként látni a nagyvárosokban, hogy az emberek jó időben megindulnak a kirándulóhelyek felé, sétálnak, és csodálják azt a természetet, amelyet a város meghagy. Ez önkéntelen érzelmi működés, időszűkével jellemzett „kiszállás” abból az életből, ahol az ablak, ha egyáltalán van, egy másik házra néz. A 21. században az információtechnológia még nagyobb veszélyt hordoz, mert képen nézegetünk olyan szívderítő tájakat, ahol az ég a földdel egybeér, miközben a valóság az, hogy lassan eljutunk oda, ahová az angolok, ahol egy felmérés tanúsága szerint a gyerekek kevesebb időt töltenek a szabadban, mint a rabok. Utóbbiakat legalább naponta kiviszik sétálni.

 

A zöld hatása

Minden külső (outdoor) időtöltés jó az érzelmi homeosztázisunknak (élő szervezetek változó környezethez való alkalmazkodásának képessége), függetlenül attól, hogy sétálunk, vagy virágokat szagolunk egy kertben. Ez a röpke kiszállás is megbízható módja annak, hogy jobban érezzük magunkat. Az ilyen hatás valóságos, és az évek során a tudósok kimutatták, hogy a természet a stresszoldást szolgálja, fokozhatja a társadalmi interakciót, ösztönözheti a testmozgást, és elősegítheti a mentális betegségek enyhülését.

Bármilyen zöldterület – a túraútvonalaktól és a tengerparttól a futballpályákig és a helyi parkokig – boldogabbá és lelkiismeretesebbé tehet bennünket. Egy holland kutatócsoport úgy találta, hogy azok az emberek, akik a helyi zöldterületüket jobban megközelítik és használhatják, elégedettek voltak a szomszédságukkal, függetlenül attól, hogy mennyi zöldterületük van. Ez az elégedettség a boldogsághoz kapcsolódott, jobb mentális egészséggel és a helyi zöldövezethez való intenzívebb érzelmi kötődéssel. Érdemes tehát városlakóként is kimenni időnként, mert az adatok szerint például az amerikaiak idejük átlagosan 93%-át töltik zárt helyen: lakásban, irodában, járműben.

 

A természet hatása

Stephen Kaplan kutató azt mondja, hogy a természet segít nekünk abban, hogy visszaszerezzünk az „irányítottfigyelem-fáradtságból”. A mentális kifáradás, mely nemcsak a szellemi munkát végzők sajátja, pihenést igényelne. Ez csökkenti a stresszt, és segít az általános közérzet javításában, mert a természeti környezet lehetőséget ad az automatikus figyelemre, mely a nyugalomhoz és az elégedettség érzéséhez juttat.

Joseph B. Juhasz PhD kutató úgy véli, hogy a depresszió jelenlegi járványának egyik magyarázata a körülhatárolt és elidegenedett élet.

A természetbe való (vissza)vágyódás egyébként sokkal inkább érinti a városlakó embereket, mint a vidéken, falun élőket. Egy tanulmány szerint a városi populáció élete és életminősége önmaga képességeitől függ, míg a falun élőké sokkal kiszolgáltatottabb a természet törvényeinek (időjárás, évszakok stb.). Az önmagunk életéért való felelősség városi környezetben nem ruházható át másra. Attól, hogy esik az eső, még el kell menni dolgozni az irodába, a természet tehát nem ad felmentést. De a városlakók nagy árat is fizetnek, amely az elidegenedés, az emberi kapcsolatok útvesztőjében való bizonytalanság, az egzisztenciális szorongások és megannyi civilizációs, urbánus nyavalyánk. Azt bárki érezheti, ha csak kimozdul a városból, hogy vidéken még mindig kisebb az emberek „neurózishányadosa”, vagyis sokkal nyugodtabbak, nem annyira kapkodók. Ha országot váltunk, és délebbre megyünk, akkor pedig az idő olyan könnyed kezelését érezhetjük, amely a mai időgazdálkodási tréningen edződött dolgozó nemzedékeknek ismeretlen.

A szorongásoktól vezérelt, érzelmileg kiszolgáltatott és anyagi értelemben dependens városlakók nagy része vágyik olyan nyugalomra és egyszerűségre, amelyben keveredhetne a filmekben látható természetközeli állapot és a vállalhatatlan mennyiségű felelősségtől való megszabadulás. Ez természetes vágyfantázia, amelyet kevesek valósítanak meg. Életteret és életminőséget váltani csak az tud, aki kellő önbizalommal tekint a világra, nem bánja a kihívásokat, mert sarkallják őt, nem pedig szorongással telítik.

Ma a fogyasztói társadalom azonban nem csak olyan személyiségekből áll, akik hősök a maguk életében, hanem olyanokból is, akik kudarcaikat kerülgetik, és szinte állandóan tartanak valamitől. Nem csoda, ha marad az örök vágyakozás egy egyszerűbb életre, ahol nincsenek összetett érdekviszonyok és kibogozhatatlan információk, hanem csak tények. Azok ugyanis kezelhetőek, a kert mindig virágozni fog, a tavasz mindig eljön, a vetés is kikel, csak ügyelni kell rá.  

 

Az életformaváltás

Aki képes arra, hogy akár rövidebb időre is, áthelyezze önmagát egy másik környezetbe, nagyfokú rugalmassággal és tudatossággal jellemezhető. Nyilván nem mindegy, ki mikor kongatja meg magának a vészharangot, ha rájött, hogy életformájával egyenesen halad egy betegség vagy az elszigeteltség felé.

Nem megoldás a munkaterület teljes elhagyása, mert kevesen engedhetik meg maguknak, hogy szabadidős életformában éljenek évtizedekig. Mindenki megteheti azonban, hogy biztosít magának olyan rekreációs (helyreállító) időszakokat, amelyek alatt testi és lelki kapacitásai újratöltődnek. A leghatékonyabb változtatás olyan tevékenységeknek vagy hobbiknak a beiktatása, melyek valódi nyugalmat és szorongásoldást eredményezhetnek. Mindegy, hogy ez sakk, hímzés vagy gyertyaöntés, esetleg vitorlázás vagy búvárkodás, a lényeges elem a feltöltődés és a nyugalom átélése.

Akinek napi 10-14 órában hajszolt az élete, jó, ha teljesen kiszakítja magát a megszokott keretek közül, és újra megtanulja, hogy jó olyan helyeken lenni, ahol még térerő sincs.

Tari Annamária pszichoanalitikus

A teljes cikk a nyomtatott VasárnapLélek - a Belső Valóság mellékletében jelent meg