Egy csallóközi túzokvadászat története

Hogy lőtték meg a túzokkakast 1959-ben Szentmihályfa mellett? Ízelítő a ma megjelent Hobbi mellékletből...

Kép forrása: Takács Frigyes archívuma

A Csallóköz szívében élek, a terület pedig, ahol vadászom, sok olyan képességgel rendelkezik, ami a múltban kiemelten ismert vadászati területté tette. Ma is sok, valamikor őshonos vadunk jelenik meg immár rendszeresen a területünkön. Ilyen a vidra, a hód, vagy az aranysakál. Az év meglepetése viszont a túzok!

 

Magát a madarat csak röptében, átvonulóban láttam, de itt hagyta a tollát, egy magányos evezőtollat. Mivel közel negyven évvel ezelőtt még láttam a területünkön magányosan dürgő túzokkakast, utánajártam a történetének. Több eredeti fényképem van az 1936-1941-es évekből túzokvadászatról, főleg Katona Móric (a Felső-Csallóköz vadászati jogának egykori bérlője) hagyatékából. A túzok akkor még általánosan elterjedt volt a Csallóközben. Birtokomban van egy kép 1959-ből, amely valószínűleg az utolsó területünkön elejtett túzokkakast ábrázolja.

Egy fénykép 1959-ből

A fényképen látott négy személyből már senki nem él, de vadászpályafutásom kezdetén a három hazait közvetlenül ismertem. Az egyik volt az (jobb szélső), aki belőlem vadászt nevelt. A legidősebbel is sokat vadásztam, és egy felettébb értékes emlékem van tőle. A traktorista emlékére csak annyit, hogy a fia és az ükunokája jelenleg a vadásztársaim. A túzokvadász pedig nem más, mint Egon Gočár orvos, aki egy közelmúltban kiadott vadászkönyvben írt a történtekről. 

Gočár doktor, mint a korompai (Krompachy) kórház fiatal orvosa 1958 tavaszán véletlenül került a csallóközi Szentmihályfára, az ottani körzeti orvost helyettesítette. Mint szenvedélyes vadászt a helyiek egészségi állapotán kívül érdekelték az ottani vadászati lehetőségek is. Megismerkedett a helyi vadászgazdával, Farkas Lajossal, aki megígérte Gočárnak, hogy a következő évben a vadásztársaságnak kiutalt rendkívüli engedély kvótájából lövet Gočárral egy túzokkakast. A többit hadd mesélje el a vadász:

 

A hiányzó engedély

1959 április 18-22. Szentmihályfa.  Ma, ebéd után degeszre tömött hátizsákkal és a golyós puskámmal szállok fel a pozsonyi gyorsvonatra. (…) Dunaszerdahelyre orvos ismerőseimhez késő este, zuhogó esőben érkeztem. (…) Reggel  az autóbusz már elment, ezért elkaptam az első alkalmas mentőautót, és elvitettem magam Szentmihályfára Farkas Lajos bácsihoz. 

Takács Frigyes teljes cikkét a mai Új Szó Hobbi mellékletében olvashatják