Koller Péter: Adni, kérni, megköszönni

Amikor imára kulcsoljuk kezünket, legtöbbször azzal a szándékkal tesszük, hogy segítséget kérjünk életünk nehézségeinek leküzdéséhez. Ösztönösen arra törekszünk, hogy a felelősséget Isten kezébe adjuk, és tőle várjuk vágyaink teljesítését. 

Amikor ezt tesszük, érdemes észben tartani, hogy bár segítséget kérni olykor erőfeszítést és bátorságot igényel, ez a gesztus egy hármasságnak csak egyetlen darabja. A másik két feltételnek is teljesülnie kell, hogy vágyaid könnyen megvalósulhassanak.

Egyre jobban hozzászokunk, hogy a mindennapokban csak úgy tudunk érvényesülni, ha másoktól elveszünk. Sok helyen ezt látjuk, és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy így is van jól. Azt hisszük a legfontosabbnak, hogy mindig mi legyünk azok, akik kapnak. Ha Isten segítségét kéred, érdemes észben tartanod, hogy a kérésed megfogalmazása csak egy a három feladatod közül:

Adni – Bármi hiányozzon is életedből, biztosan van valami, amit képes vagy másnak odaadni. Legtöbben pénzre és anyagi dolgokra gondolnak, tévesen. A mások irányában tanúsított figyelem és kedvesség sokszor többet ér ezeknél.

Kérni – Ha segítségre van szükséged, kérj! Nem kerülsz veszélybe attól, hogy beismered: egyedül nem megy. Kérj imával, és a környezetedhez is fordulj segítségért. Ne azt várd, hogy helyetted oldják meg a gondjaidat, de fogadd el, ha segítséget nyújtanak hozzá.

Megköszönni – Bárkitől is kapsz valamit, köszönd meg! A köszönet a tiszteleted és megbecsülésed legegyszerűbb kifejezése.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!