Amikor a vőfély nőfély

Régen is elképzelhetetlenek voltak a lakodalmak vőfély nélkül, s ezt a tisztet mindig férfi látta el. Manapság már hölgyek is egyre gyakrabban jelennek meg ebben a szerepben. Példa rá a felbári Igari Annamária.

Igari Annamária archívuma

 

Mi van akkor, ha a vőfély szoknyát visel? Erre kerestem választ, s meglepetésemre a riportra készülőben a neten kívüle több nőfélyre is bukkantam. Eközben arra a megállapításra jutottam, hogy a nők ugyanúgy képesek megfelelni annak a definíciónak, amelyet az 1650-ben alapított debreceni Vőfélycéh tartalmaz: „A vőfély legyen emberséges, tisztességes, jó hírű nevű, kegyes Istenfélő, jámbor, igazbeszédű, állhatatos, nem embertelen csélcsap, trágár, fajtalan, hamis beszédű személy.” Egy nő ugyanúgy lehet a lakodalmi ceremónia ékesszólója, a népi hagyományokból kifogyhatatlan hangulatfelelős, a női praktikák és a párkapcsolati „tízparancsolat” mindentudója. Ugyanúgy tud mesébe illő lagzit kerekíteni. Erről beszélgettünk Igari Annamáriával.

Mi maradt meg abból a réges-régi megfogalmazásból? Manapság mi jellemzi a vőfélyt?

Mindenképpen legyen tisztességtudó, alázatos, mivel ebben a szakmában is érvényes, hogy a kliens irányít, az ő ízlése érvényesül. Jómagam ezen a téren elég rugalmas vagyok, a pároknak szoktam mondani, hogy legyen úgy, ahogy ők eltervezték, megálmodták. Próbálok ehhez alkalmazkodni, amikor leülünk, és átvesszük, mi az elképzelésük, elmondom, hogy részemről mi az, aminek benne kellene lennie, mi a hagyomány, aztán egyeztetjük.

Mi van akkor, ha a vőfély nő? Különbözik valamiben a dolog?

Először is az emberek meghökkennek, ezen a környéken szokatlan, hogy nő veszi át ezt a szerepet. Másodsorban pedig kíváncsiak. Annak örülök, hogy a párok nagyon megbíznak bennem már előtte is, bármikor segítek a szervezésben, kérdezhetnek, tanácsot adok, ha valamiben nem biztosak. Úgy gondolom, hogy a szervezés egy nőhöz jobban illik, mint egy férfihoz.

Külföldön régen így van, csak ott úgy hívják: esküvőszervező.

A vőfély a régi hagyományokban elsősorban szórakoztat, nem szervez, hanem koccintgat, iszogat a vendégekkel, de azért figyel mindenre. Nálam nagyjából megoszlik a kettő. A szervezésbe is besegítek, főleg azok a párok, amelyek rég nem jártak esküvőn, s nem látnak bele a dolgokba, szorulnak tanácsra, hogy mire figyeljenek szervezéskor, és mi nem annyira fontos.

Könnyű volt elfogadtatnia azt, hogy nő?

Sokan meghökkennek. Volt egy olyan eset, amikor a vőlegény násznagya végigmért, és megkérdezte, hogy ő kicsoda. A vőlegény mondta, hogy a vőfélyünk. A férfi jót nevetett, hogy ez férfiszakma. Végül nagyon jó hangulatú lagzi volt, s mikor elköszöntem, odajött hozzám, gratulált, hogy nagyon tetszett, bár nem gondolta volna, hogy ezt nő is tudja csinálni.

A vőfély egyik feladata, hogy koccintgat a vendégekkel. Hogy lehet így egy lagziban józannak maradni?

Jövök-megyek, de általában illemből koccintok, mindig ugyanazzal a pohárral. Esetleg a lakodalom elején a kollégákkal fogyasztunk valami keveset, de utána már nem. Azért vagyok ott, hogy figyeljek, irányítsak, hogy minden rendben menjen, nem azért, hogy szórakozzak.

Izgul előtte? Bármennyire igyekszik is, nem tud mindent előre látni.

Eleinte izgultam, most már nem, pedig rengeteg olyan helyzet van, amelyen változtatni kell. Szoktam is mondani a pároknak, számoljanak vele, hogy ötven százalékban lesz úgy, ahogy elterveztük, a többi borul, de hál’ istennek nem volt még gond. Az a lényeg, hogy az ember tudjon rögtönözni, alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez.

A násznépet soha nem ismeri. Mindig tudja befolyásolni a hangulatot?

Amikor a párral leülök, kipuhatolom, hogy milyen környékről jönnek a vendégek, milyen korosztálybeliek lesznek, sok lesz-e a kisgyerek. A többi mindenképpen az esküvőn dől el. Én állandóan figyelem a násznépet, körbejárom, főleg, ha egy asztalnál idősebbek ülnek. Volt olyan, hogy az idős asszonyokat összeültették egy asztalhoz, ők nem táncoltak, csak beszélgettek. Odamentem megkérdezni, hogy minden rendben van-e, s megsúgták, hogy innának valami töményet, jó körtepálinkát, csak szégyellnek kérni a pincértől. Vittem nekik egy üveggel, egy órán belül kiürült, s mind a három mama táncolt.

Volt már olyan, hogy nem jól alakult a lagzi, és közbe kellett lépni?

Hál’ istennek még nem. Egyetlen rossz tapasztalatom, amikor a pár egy közeli rokona elég illuminált állapotba került, s kezdett randalírozni, de maga a vőlegény lépett közbe.

Ahogy a riportra készülőben lapozgattam a neten, meglepett, hogy Magyarországon milyen sok a nő ebben a szakmában. Szlovákiában ez mennyire elterjedt?

A környéken, úgy tudom, eddig én vagyok az egyetlen.

Már jellemezte, hogy miből áll a vőfély tiszte, s úgy tűnik, hogy nagyon nem egyszerű, mert ismernie kell a hagyományokat, ráadásul az esküvőszervező háttérben van, de a vőfély közvetlen szereplője az eseménynek, oda kell állnia a násznép elé.

Most már öt éve csinálom, járok mindenfelé – Galánta környékére rengeteget –, lassan kialakul. Az első évben volt egy pár, akiknek én voltam a vőfélyük, s ebből a baráti körből már a nyolcadik esküvőm lesz az idén. Ott egy picit mások a szokások, de idővel kialakul, hogy melyik környéken mi az, amit elvárnak. Ha kimarad valami, főleg az idősebb korosztály hiányolja. Mostanában figyelmeztetem a párokat, hogy feléjük ez és ez a szokás, ne feledkezzünk meg róla, s utólag általában megköszönik.

Emlékszik még az első lakodalomra? Mennyire remegett a térde?

Nagyon. Majdnem 5 éve foglalkozom vele aktívan, de négy éve volt az első lagzim Békén. Előtte is vonzott a vőfélykedés, de nem mertem belevágni, akkor azt mondtam, hogy ha a fene fenét eszik is, kipróbálom. A dekoratőr ismerősöm tudta, hogy szeretném ezt csinálni, s javában tanulok, ő ajánlott be a párnak; csak épp a volt egyetemi csoporttársnőm meghallotta, hogy ott leszek, és rögtön megkérdezte, hogy az egy héttel korábbi lakodalmát nem vállalnám-e. Végül az lett az első, egy családias hangulatú esküvő, a következő héten pedig rögtön egy nagy szlovák—magyar lagzi volt, amelyen száz fölött volt a vendégek száma.

Férjnél van, gyerekei vannak. A saját esküvőjén ki volt a vőfély?

Annak már 12 éve lesz. Egy kollégám vezette a lakodalmat. A húgom esküvője után, amikor már nem voltak olyan kicsik a gyerekek, döntöttem el, hogy vőfélykedni fogok.

A férje mit szólt hozzá?

Eleinte nem ujjongott, hogy megyek mindenfelé, idegen emberek közé, éjszaka jövök haza, egy hónapban általában három hétvégén, de már megszokta, s idővel elfogadta.

Mikor lép színre?

A legtöbb pár az elsők között keres meg, egy-másfél évvel a kitőzött időpont előtt, s esetleg érdeklődik, hogy milyen helyet ajánlanék. Ha megvan a helyszín, zenészt, fotóst, videót – van egy listám azokról, akikkel folyamatosan dolgozom, s akikre jó a visszajelzés. Volt olyan, hogy gyors esküvő volt, három hónap alatt zajlott a szervezés, de ahhoz már szerencse is kell. Nekem már 2019 végéig, sőt 2020-ra is van felkérésem.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg