Miért mentem ki?

Magyar fiatalok a világban

Szeretnek utazni, nem félnek az ismeretlen kihívásoktól, és magyarok. Ez a közös azokban a fiatalokban, akik gondolnak egyet, és szerencsét próbálnak külföldön, a világban. Nagyon sokan vannak. Néhányan a szomszédban, mások Európán belül, de olyanok is, akik a világ végére mennek. Mindenkit más motivál: a tudásvágy, a pénz, a kaland. Vannak, akik hónapokra utaznak el, mások egész életükre letelepednének az új világban. Jó ez? Megéri? Mire számíthat az, aki úgy dönt, elhagyja a szülőföldjét? Mennyire lehet megszokni az új kultúrát?

 

Franciaország

Bucsánszky Katalin decemberben döntött úgy, hogy Franciaországba költözik. A fiatal lány májusban jön haza, idénymunkára jelentkezett egy étterembe. Régi vágya volt, hogy közelről megtapasztalja a francia kultúrát, kipróbálja, hogyan tud helytállni új környezetben. A kíváncsiság és a kalandvágy hajtotta, itthon már nem érezte magát jól. „A testvérem segített abban, hogy ki tudjak jönni, ő itt dolgozott. Két hetet voltunk együtt, azóta egyedül vagyok. Sok új embert ismertem meg, kedvesek és közvetlenek, rengeteget tanulok tőlük, főleg szakmailag. Nyelvi korlátaim még vannak, de úgy érzem, napról napra fejlődöm. A francia kultúra, ételek, a mentalitás mindig közel állt hozzám.” Katalin nagyon sokat dolgozik, kevés szabadidejét pihenéssel tölti. Általában tizenegykor végeznek, utána a kollégákkal még beszélgetnek kicsit. Úgy érzi, sikerült beilleszkednie. „Szeretek itt. Ha lenne rá lehetőségem, a jövőben visszajönnék, de ki tudja, mit hoz az élet. Nem szeretek előre tervezni.”

 

Skócia

„Egy olyan helyen szerettem volna újságírói diplomát szerezni, ahonnan bárhova elindulhatok a világba. Dánia lett volna a másik lehetőség, de ott nehéz munkát találni, és nem beszélek dánul. Skócia gyönyörű, az oktatás ingyenes, angol a hivatalos nyelv. Logikusnak tűnt” – meséli Németh Tímea, aki 2014-ben utazott Nagy-Britanniába továbbtanulni. Tervei megvalósultak. Az egyetem elvégzése után jól fizető állást talált a stirlingi önkormányzatnál, és szabadidejében rengeteget utazik. Többször járt az Egyesült Államokban, ahol három éve mentális és fizikai fogyatékosággal élőknek szervezett táborban segít, de a Bahamákat és Puerto Ricót is megnézte már. Idén ismét az Államokba készül, meg Mexikóba. „Jövőre Ausztráliába költözöm egy évre, ott szerkesztőségben fogok dolgozni, nagyon várom, hogy a szakmámban helyezkedjem el. Ha jól érzem magam, lehet, hogy tovább is maradhatok. Hosszabb távra nem tervezek, meglátjuk, milyen lehetőségeim lesznek.”

 

Hollandia

Kiss Borbála holland nemzetiségű párjával költözött el négy és fél éve. Az elején sok nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen pár évig ingázott a Szegedi Tudományegyetem és hollandiai lakhelye között. Miután sikeresen lediplomázott, a leideni egyetemen tanult mesterszakon klinikai pszichológiát (cum laude el is végezte), mellette diákmunkát vállalt mint biciklis postás, szakmai önkéntességet egy védett otthonban és szakmai gyakorlatot az Amszterdami Nemzetközi Klinikán. „Nem voltak elvárásaim, hiszen ismeretlen volt számomra a helyzet. A környezetemből hallottam olyan véleményt, hogy aki külföldre megy, annak jobb és könnyebb lesz. Én ezzel nem értek egyet. Sokat kellett dolgoznom azért, hogy érvényesüljek. A beilleszkedéssel is vegyes érzéseim vannak. Az itteni egyetemen rengeteg külföldi volt, így ott nem számítottam átlagosnak. A hollandok sokszor, annak ellenére, hogy felsőfokú nyelvvizsgám van, és folyékonyan beszélek hollandul, amint meghallják, hogy nem vagyok idevalósi (akcentus, lassabb beszédtempó, nyelvtani hiba), angolra váltanak. Tudom, hogy jó szándékból teszik, de úgy érzem, mintha nem sikerülne beilleszkednem.” Borbála vőlegénye és annak rokonai sokat segítenek abban, hogy otthon érezze magát, így a jövőjük mindenképp kétlaki lesz. Abba az országba költöznek majd, ahol jobb lehetőségeik vannak a családalapításra, továbbképzésekre, szakmai munkára.

 

Csehország


Kiva Photo for ForMAN

„A középiskola elvégzése után költöztem Brünnbe. Gyerekkorom óta mágikus ereje volt a Csehország szónak számomra. Nem tudom, miért. Amikor egyetemet választottam, egyértelmű volt a brünni Masaryk Egyetem. Külföld ez, mégis közel van a haza, az emberek mentalitása nem áll távol a miénktől. Brünn számomra otthonos.” Így emlékszik vissza Vígh Tamás, aki nyolc év alatt teljesen beilleszkedett az ottani környezetbe, két éve nyitotta meg saját virágboltját a cseh városban. Szerencsét próbálni jött ide, megismerni önmagát, a korlátait, beilleszkedni, új otthont teremteni, ezeket sikerült is megvalósítania. „Jól érzem magam, kialakítottam egy olyan világot, ahol szabadon mozoghatok, önmagam lehetek. Úgy érzem, megtaláltam a helyem.”

 

Izland és Kína

Van egy youtube-os csatorna, a neve Beférek a bőröndbe? Szerzője, Teacher Lucky 2016 májusában költözött Kínába, és tizenhat hónapig dolgozott ott egy óvodában angoltanárként. Utána néhány hónapig utazgatott – főleg Új-Zélandon és Ausztráliában –, majd januárban Izlandra költözött, ahol egy szállodában recepciós. Ezekről a kalandokról folyamatosan posztol videókat, melyek remekül bemutatják az otthon maradottaknak, milyen a külföldi élet. „Szerettem volna minél többet látni a világból, a saját szememmel megnézni azokat a helyeket, amelyeket csak a könyvekben láttam. Elképesztően változatos kultúrák vannak, első kézből szerettem volna megtapasztalni őket. Semmi sem fogható ahhoz, amikor egy kínai családdal éled át a legnagyobb nemzeti ünnepüket. Szerettem volna különleges állatokkal találkozni, csodaszép tájakat látni, érdekes ételeket kóstolni és megnézni, hogyan élnek egy adott országban az emberek. Ha csak egy hétig vagy ott, ezt nem tudod átérezni. Nehezen elérhető célokat tűztem ki magam elé, és azzal, hogy ezeket sikerült elérnem – nem kis akadályok árán –, sokkal talpraesettebbé és magabiztosabbá váltam.” Izlandra azért esett a választása, mert mindig ki akarta próbálni, milyen egy északi ország (hideg, mint mondja), és a munkakörülmények is igen kedvezőek. Egy hónap alatt egész jól beilleszkedett, nemcsak a kollégákkal jön ki, már a helyi focicsapatnak is tagja. Ennek ellenére Magyarországon tervezi a jövőjét, a családalapítást, „de csak akkor, ha élhetőbb lesz, mint most.”

 

Svédország

Farkas Balázs a CEU-botrány kitörésekor költözött Svédországba. Amikor a magyar állam be akarta záratni a Közép-Európai Egyetemet, Balázs attól félt, a felesége munka nélkül marad. „Magyarországon egy jó nevű étteremben dolgoztam szakácsként, ez remek ajánlólevél volt. Több észak-európai országban pályáztam meg állást, mindenképp erre a vidékre akartunk jönni, az itteni rendszer nagyon szimpatikus. Amint találtam munkát, repülőre ültük és költöztünk.” Nemsokára Balázs felesége is el tudott helyezkedni, egy bevásárlóközpontban lett eladó. Ketten sokkal könnyebben veszik az akadályokat, sokat utaznak, jó darabig nem is tervezik a visszaköltözést. Egyedül a család hiányzik, így meglehetősen sokszor jönnek haza. „Azt nem tudjuk, itt maradunk-e, de az biztos, hogy a születendő gyerekünket nem akarjuk olyan országban nevelni, ahol plakátháború folyik, rasszizmus és diktatúra van.”

 

Oroszország

„Magyar–történelem szakon tanultam, amikor egy ösztöndíj segítségével lehetőségem volt arra, hogy Oroszországba utazzak kutatni. A szakdolgozatom témája az első világháború volt, így bőven találtam olvasnivalót a levéltárakban. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki könyvtáros volt az egyetemen.” Rácz László öt éve házasodott meg, mivel anyanyelvi szinten beszél oroszul és angolul is, a felesége, Kátya pedig semmilyen idegen nyelven nem tud, így adott volt, hogy Oroszországban telepednek le. Az elején nem volt egyszerű, de hamar belátták, hogy mindketten így járnak a legjobban. „Soha nem akartam külföldön élni, de az élet másként alakult. Nem bántam meg, jól érzem magam, de egy ideális világban a szüleim a szomszéd utcában laknának, és nem csak kétévente látnám őket. Ráadásul így a megtakarítás is nehezen megy, hiszen az összes spórolt pénzünket repülőjegyek vásárlására költjük. Azt hiszem, ez örökre így marad, mivel Kátya nem nagyon mutat hajlandóságot a nyelvtanulás iránt, én meg ezt elfogadtam, hiszen nagyon szeretem őt.”

 

USA

Fábián Botond története is hasonló, csak ő Kelet helyett Nyugatra utazott. A New York Egyetemen fejezte be a biológiai tanulmányait, majd Los Angelesben helyezkedett el, időközben találkozott az orosz–zsidó származású feleségével, aki szintén tudósember. „Soha nem okozott gondot, hogy más kulturális alapokat kaptunk, számunkra a tudomány fontosabb. Már az egyetem alatt láttam, hogy itt sokkal több lehetőség van a tudományos fejlődésre, így azt terveztem, az Egyesült Államokban maradok. Az, hogy a feleségemnek ez a hazája, pluszpozitívum. Sokszor utazik ki utánunk valamelyik családtag, szüleim, testvéreim, az otthoni barátaim, mi is elég gyakran megyünk, vagy félúton találkozunk, a keleti partvidéken. Úgy érzem, itt korlátlan lehetőségeink vannak, kinyílt a világ. Például az, hogy reggelente száz kilométert autózok a munkahelyem meg a lakásunk között, teljesen mindennapos. Otthon ezt el se tudnám képzelni.” Botond nem tervezi, hogy hazaköltözik. Nem tudna már a Csallóközben élni, ő Amerikában találta meg új otthonát, tudását leginkább itt képes kamatoztatni.

 

Anglia

Ács Gáspár legnagyobb célja hat évvel ezelőtt, húszas évei elején az volt, hogy belépjen a brit hadseregbe. Azóta sok minden változott, Angliában megismerkedett egy litván lánnyal, nyáron feleségül is vette, és a hadsereg helyett a családalapítás foglalkoztatja. A jövőjüket is ott tervezik. „Szívesen megyek haza, de ugyanolyan boldogan jövök vissza is ide. Természetesen hiányzik az otthonom, de márciusban végre haza tudunk menni egy hétre. A feleségem nem érzi annyira otthon magát itt, mint én.” Gáspár egy gyorsétteremben kezdett el dolgozni műszakvezetőként, majd egy szupermarketben, és pár év alatt üzletvezetővé vált. Nyáron váltott, jelenleg Oxfordban autóbuszokat vezet. „A kalandvágy indított el, úgy gondoltam, itt sokkal több lehetőségem van. Nagyon megszerettem az országot, sok barátom van, otthonosan érzem magam, sikerült talpra állnom, az értékrendem és a céljaim is megváltoztak.”

 

Óceán

Különlegesnek tűnhet, hogy valaki egy óceánjáró hajón lakik. Kovács Gábor azok közé a szerencsések közé tartozik, akik a vízen élik mindennapjaikat. Öt éve folytat ilyen életmódot, három évig ausztráliai, két évig amerikai vizeken. Gábort Ausztrália varázsolta el leginkább, jövőjét is ott képzeli el. „Személyi edző és motivációs előadó vagyok. Világot akartam látni és olyan foglalkozást űzni, amivel másoknak segíthetek, s amit szenvedéllyel csinálok. Azt hiszem, ez sikerült is. Imádom a munkám, az összes földrészen jártam, rengeteg embert vezettem az egészségesebb élet felé vezető útra. Délelőtt edzéseket tartok, délután pedig az egészséges életmódról előadásokat.”

 

Kenya

„Amikor 2012-ben turistaként először Kenyába jöttem, teljesen elvarázsolt. Lenyűgöző a természet és az állatvilág, bámulatos a tengerpart, és nagyon kedvesek az emberek. Két év alatt ötször jöttem vissza, és szinte az egész országot bejártam. Az utolsó és a leghosszabb utazásom alatt ismerkedtem meg a párommal és alakult úgy, hogy nem sokkal később ideköltöztem, azóta is boldog harmóniában élünk.” Vaszari Móni három éve él Kenyában, s utazásszervezéssel foglalkozik (Marokkóba és Tanzániába is szervez privát túrákat és szafarikat). Kenyai párja és családja a kezdetektől segítette őt, így könnyen beilleszkedett az afrikai környezetbe, ottlétéről magyar nyelvű blogot (mindekozbenkenyaban.hu) is vezet. Hosszú távon szándékoznak ott élni, bár Kenyában nem terveznek az emberek, hiszen a tervek úgysem működnek. „Nincs nagy különbség az otthoni élethez képest. Kivéve, hogy itt nem járok irodába, hanem itthonról dolgozom. Kicsit gyakrabban van víz- és áramhiány, s mivel Mombasában lakunk, hónapokig tart a nyári kánikula. Otthon gyűlöltem azt a néhány hetet, amíg 30 fok felett volt a hőmérséklet. Most novembertől márciusig ilyen. Azt viszont nagyon szeretem, hogy bármikor leruccanhatunk az óceánpartra. Ahol és ahogy mi élünk, azt könnyű volt megszokni, de ez nem az átlagos kenyai életszínvonal. Az átlagot (folyó víz hiánya, áramhiány) valószínűleg nem tudnám én sem elviselni.”

 

India

Fejes Martin számára nem újdonság idegen vidéken élni, hiszen már tizenhét évesen elutazott az Egyesült Államokba, ahol egy középiskolában tanult. Húszévesen prágai főiskolára került, onnan munkaadója, a City Bank Indiába szólította. Két év múlva ismét Prágába költözött, egy reklámcégnél dolgozott, majd úgy döntött, Hollandiában próbál szerencsét. „Hostelben dolgoztam, aztán visszautaztam az Államokba, most meg Indiában vagyok ismét. Szeretem az utazással járó feladatokat, új kultúrákat megismerni. Itt, Indában is hostelban dolgozom, körülöttem az Indiai-óceán, a pálmafák, nem is lehetne jobb. Azért választottam ezt az országot, mert nagyon tetszik a kultúra, a mindennapi élet, az emberek világlátása.” Martin szerint nemcsak külföldön lehet szép életet élni, szerinte Szlovákiában is számos lehetőség van. Ő azonban szereti, élvezi, ahogy a turistafázisból kilép, és magáévá teszi az új kultúrát. Ennek ellenére jövőjét Európában képzeli el, Hollandiában vagy Svájcban, de míg fiatal, addig utazgat, és tapasztalatokat gyűjt.

 

Ausztrália

„Egyszerűen imádom ezt a helyet, Sydneyt, mindig pezseg, nem lehet megunni” –meséli Nagy Lilla, aki egyetemistaként járt először az országban. Azonnal beleszeretett, és bár befejezte otthon a tanulmányait, végig tudta: Ausztráliában akar élni. „Az elején nem volt egyszerű, mivel az ausztrálok nagyon megválogatják, ki telepedhet itt le. Sok barátom van, akik állandóan azért küzdenek, hogy maradhassanak, de mindig bizonytalan, meddig hosszabbítják meg a vízumukat. Sok idő és pénz ez.” Lilla is kipróbált sokféle munkát. Volt takarító, sétáltatott kutyát, vigyázott gyerekre, árult fagyit, de ezek mellett belátta, hogy ha maradni akar, az idénymunka nem lesz elég. Beiratkozott a helyi egyetemre, megszerezte a tanári diplomát, és megtalálta jövendő férjét is. „Sokat járok haza, az utóbbi két évben ötször voltam. Idős koromban szeretnék majd olyan életet, hogy egy évig Európában, egy évig meg Ausztráliában leszek, de az még messze van. Nagyon hiányzik az otthoni kultúra, hogy nem tudok magyar nyelvű újságot járatni, könyvet venni, színházba menni. Emellett nagyon jó itt, stresszmentesebb. Sokkal kedvesebbek az emberek, a természet pedig csodálatos.”

 

Thaiföld

Timár Petra kilenc hónapja él Bangkokban, egy online utazási ügynökségnél dolgozik. Egy évnél tovább nem szívesen maradna, hiszen Ázsiában nemcsak fehér homok és tengerpart van. „Különösebb elvárásaim nem voltak. Korábban sosem voltam Ázsiában, így nem tudtam igazából, mire számíthatok, de rettentően érdekelt mind a kultúra, mind az, milyen itt élni, s mivel itt van a cég központja, kértem az áthelyezésem. Azért, mert nem láttam otthon a jövőmet sem abban a munkakörben, amelyben voltam, sem a magánéletben. Akkor még egyedül éltem, és mivel a lehetőség adott volt, arra gondoltam, itt az idő. Ezt nem lehetne megtenni családosként, két gyerek mellett. A munkáltatóm mindenben segített, így nagyon szerencsés helyzetben vagyok, most is bármi gond van, azonnal próbálják megoldani.” A csapat, melyben dolgozik, rendkívül sokszínű, nyitott, sok okos emberrel találkozik, így szakmailag is sokat fejlődött.