Ép testben tényleg ép!

Mens sana in corpore sano, hangzik latinul a mondás, amelyre világéletemben nagyokat legyintettem. Nem tudta átlépni a jó öreg bölcsességek és az úton-útfélen pufogtatott közhelyek szintjét a mindennapjaimban. Mígnem egy ragyogó, rozsdavörös falevelekkel borított szeptemberi napon meglegyintett a PCOS-sel (policisztás szindróma) járó életmódváltás szele.

Shutterstock

„Gyógyszerek, lelki egyensúly, diéta és rendszeres mozgás” – pattogtak a teljes életemet kicserélő szavak az endokrinológus szájáról, mire az első kérdésem az volt, hogy a takarítás mozgásnak számít-e. Szóval elég messziről indult a kapcsolatom a sporttal. Kaptam két hét türelmi időt, hogy felkészüljek a száznyolcvan fokos váltásra. Nem vártam ki. A tizedik nap körül érkezett egy velőig ható, tragikusan váratlan gyászhír. Számomra is érthetetlen módon üvöltés vagy sírás helyett tornacsukát húztam (futócipő híján), és elmentem a Városligetbe futni. Fülemben üvöltött a zene, a könnyeim helyett a köröket nyeltem, nem volt megállás. Kifutottam magamból a bánat első hullámát, és amikor már a testem se bírta, leültem egy kőre, és kisírtam magamból az elmúlt napok eseményeit. Megállt az idő, nem forgott a föld, csak valami furcsa, mély fájdalom kezdte elönteni a testem. Gyengévé és erőtlenné tett. Gyászoltam. A fiatal kedves ismerőst, aki már nincs többé. Az életet, ami elmúlt. Az életem, ami maradt.

Azóta eltelt lassan két év, és nem telik el hét mozgás nélkül. Menetrendszerűen járok futni és jógázni: hetente legalább kétszer-kétszer. Nem volt egyszerű és buktatóktól mentes az idáig vezető út. A futást tíz perccel kezdtem, és ez lassan tizenötre, húszra, harmincra majd negyvenre nőtte ki magát. Télen, nyáron, tavasszal és ősszel, napsütésben, esőben és hóban (akkor a legszebb) koptatom az időközben beszerzett futócipőt. A jógában is szépen haladok, a heti két alkalom után most azon dolgozom, hogy háromra emelkedhessen a látogatásaim száma. Kezdeti aggályaim az alkalmatlanságomról mára tovaszálltak. Az ászanák, amelyekkel az első órákon küzdöttem, most a kedvenc pihenő testtartásaim. Imádom, ahogy kikapcsolja az elmémet, és minden energiámat a tökéletes gyakorlat végrehajtására összpontosítom.

 

Hogyan történt mindez?

És mikor? Nem tudnám megjelölni a napot vagy a hetet, sokkal inkább egy hosszú folyamat eredményeként élem meg, ami azzal a bizonyos pillanattal kezdődött, amikor közölték: nem biztos, hogy én anya lehetek. A hozzáállásom a rendszeres sportoláshoz mégsem ettől változott meg. A szokásos útvonalamon kocogva egyszer csak azt vettem észre, hogy Robin Schulzcal dúdolom, sőt hangosan éneklem: minden rendben lesz! Elkezdtem figyelni, mivel töltöm a mozgás idejét, fejben. Egy-egy szigeti körön kivesézem és megoldom a közélet összes gondját, megmentem a fél világot, de legalábbis a lelkem. Beszélgetek magammal, mindenről. Megfogalmazom azokat a kérdéseimet, félelmeimet, terveimet vagy épp örömeimet, amiket egyébként máskor nem, mert nincs mikor. Énidővé vált a mozgás, a futás és a jóga is, kiegészítik egymást, mert máshogy kapcsolják ki az agyam és azt a negatív vibrálást, ami annyira jellemző a 21. századunk sodrására.

 

Vissza az ősbizalomhoz

Mindkét mozgásformának bizonyítottan számos jó hatása van a testre, a futás az egyik legjobb állóképesség-növelő, a jóga minden szervünkre és a pszichénkre is pozitívan hat. Most mégsem ezekről szeretnék szólni, hanem a lélekben végzett terápiájukról. A sport nemcsak a testem vonalain csiszol, hanem lelkem tükrét is fényesíti, a kétségeimen, a legsötétebb pillanatokon segít át. A belső beszélgetéseimben kezdtem el újra jobban megismerni magam és nyomon követni a formálódásom. Egy-egy óra jógaedzés vagy szigeti kör pusztán azért, mert sikerül, nemcsak kitartóvá és céltudatossá tesz, hanem büszkévé is: megcsináltam. A büszkeség lassan szeretetbe fordul át, a szeretet pedig elfogadásba. Önmagam és az életem elfogadásába. Minden hibámmal, esendőségemmel és veszteségemmel együtt. Kiapadhatatlan örömforrássá vált a mozgás, amely a legbensőbb önmagamhoz vezet, vissza az ősbizalom és az ősszeretet hazájába. Ráadásul még egészséges is.

Szoták Orsolya

A cikk a Vasárnap Lélek - a Belső Valóság mellékletében jelent meg