Egy erkély vándorútja

Pozsony talán leghíresebb erkélyéről 1848 márciusában Kossuth mondott beszédet többször is a lelkes tömegnek. Az erkély később túlélte a házat, melyhez tartozott, átcsempészték a határon, néhány éve pedig szintén vita tárgya lett.

 

Kép forrása: Pozsonyi Kifli PT.
Haynau bezáratta Kossuth gyerekeit

„Pozsonyban a leghíresebb Kossuth-emlékhelyek az egykori reformországgyűlések helyszínei: az Egyetemi Könyvtár, a Prímáspalota, a mai Hotel Carlton elődje és a Zöldszobaház – jegyzi meg ifj. Papp Sándor, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás internetes magazinjának főszerkesztője. – Kevesen tudják azonban, hogy a szabadságharc leverése után Haynau Kossuth gyermekeit, Vilmát, Ferencet, Lajos Tódort nyolc hónapig a pozsonyi várban tartotta fogságban. Állítólag az angol kormány közbenjárásával szabadulhattak, és követhették apjukat a törökországi Kütahyába” – teszi hozzá Papp. Meglepő adat továbbá, hogy Haynau rendszeresen ellenőrizte a gyerekek felügyeletét ellátó személyzetet, és gondoskodott róla, hogy a rendelkezésre álló keretek közt semmiben ne szenvedjenek hiányt.

 

Hasonló méretű vagy kiképzésű erkélyeket ha százával nem is, de bőven láthattak a 19. század során a Pozsonyba érkezők, ez az egy azonban a magyar államiság története szempontjából különös jelentőségű.

 

Nyüzsgés a téren

Az egykori Séta téren (ma Hviezdoslav tér), melyet az 1848. tavaszi események emlékére a Monarchia utolsó évtizedeiben Kossuth Lajos térként ismerhettek, szóval ennek a Dunával párhuzamosan kelet-nyugati irányban elnyúló térnek, pontosabban a déli oldalának majdnem a közepén üzemelt a Zöld Fához címzett vendégfogadó. Kossuth Lajos országgyűlési küldöttként vagy egyéb pozsonyi teendői idején többször is megszállt ebben a háromemeletes házban, melyben akkor Palugyay Jakab működtetett kávézót és fogadót. Kossuth leggyakrabban és legszívesebben a Nyerges és a Zöldszoba utca sarkán (ma is) álló épületben szállt meg pozsonyi tartózkodásai során, de tény, hogy Palugyaynál is rendszeresen megfordult.

1848. március 14-én este pedig nagy nyüzsgés támadt a Séta téren. Az eseményekről Kumlik Emil egykori pozsonyi könyvtáros számol be 1908-ban kelt, Adalékok a pozsonyi országgyűlések történetéhez 18251848 című művében. „Március hires idusának előestéjén az ifjuság összegyűlt a Sétatéren. Kisebb-nagyobb csoportokban száznál is több tüzes szónoklat hangzott el azon az estén. Mindenki Kossuthot ünnepelte s végül az utca parlamentje egy szívvel, egy lélekkel elhatározta, hogy a nagy népszónok tiszteletére fáklyásmenetet rendez. Nyomban a városháza elé vonult a tömeg, ahol az ifjuság vezérei a hazafias ünnepségben való részvételre szólították fel a tanácsot és a polgárságot. Városunk hatóságának fejei kijelentették, hogy lelkes örömmel csatlakoznak az ifjuság mozgalmához. Kilenc óra tájban ismét sok ezer ember lepte el a Sétateret. Körülbelül 800 fáklyás verődött össze az országgyűlés, az ifjuság és a városi polgárság minden rang- és rendbeli soraiból. (...) A fáklyásmenet élén négy nemzeti zászlót vittek. Midőn a fáklyások a Zöldfa-fogadó előtt félkörben felállottak, az erkélyen Kossuth Lajos, gr. Battyhyány Lajos, gr. Ráday Gedeon, Bónis Sámuel, gr. Pálffy József, gr. Andrássy Gyula, s a karok és rendek más kiváló tagjai jelentek meg. Köztük sok előkelő lelkes hölgy is volt. Kossuth elragadó ékesszólással, messze hallható hangon köszönte meg a nép kitüntető bizalmát és izzó lelkesedéssel vázolta a felszabadult magyar hon boldogabb jövőjét. Bizvást várja, mondta végezetül, hogy az országgyűlés Bécsbe menő küldöttsége már holnap a felelős magyar minisztérium kinevezését eszközli ki.ˮ

 

Kossuth beszámol

Március 17-én pedig, az országgyűlés Bécsből visszatérő küldöttségének egyik vezetőjeként Kossuth szintén beszámolt a téren gyülekező tömegnek a jelentős fordulatról, melyet az udvarnál sikerült kijárniuk, és amely gyakorlatilag egy új, modernebb és szabadabb államiság kezdetét jelentette Magyarország lakosai számára. „Mi minket illet, még nem sok hetek előtt az volt kívánságunk, hogy reformjainkban, törvényeinkben, közigazgatásunkban nem Bécs, hanem Buda felé haladjunk. Most már nem Buda felé haladunk, hanem törvényhozásunkban, reformjainkban s közigazgatásunkban, szóval e nemzet jövendőjének intézésében Budán benn vagyunk. A magyar megtartotta s megtartja e nehéz napokban is hűségét a király iránt, s a király nevében István főherceg, teljes hatalommal felruházott királyi helytartó fogja a felelős magyar minisztérium által Budáról kormányozni az országot. (Éljenzés) És íme, itt azon férfiú (gróf Batthyány Lajos vállára teszi kezét), kit a nemzet kívánsága következtében a király akarata is a nemzet felelős minisztériuma első alkotója és elnökévé kinevezettˮ – mondta Kossuth, az első felelős magyar kormány pénzügyminisztere március 17-én azon a bizonyos erkélyen. Ezzel pedig még nincs vége Kossuth és az erkély közös történetének, hiszen 1848 áprilisában innen hirdette ki az új törvényeket is, köztük a jobbágyfelszabadítást.

 

Budapestről Ceglédre

A szálló a századforduló után képeslapokon is szerepelt mint helyi nevezetesség. A harmadik emeletét azonban csak a 19. század végén építették, majd egy 1913-as átépítés után 1928–30-ban összekötötték a szomszédos épületekkel, hatemeletessé alakították, így született meg a mai formájában ismert Carlton Szálló. Az eredeti erkély faragott tartóköveit viszont sikerült Magyarországra menekíteni. 1953-ban a budapesti Parlamenti Múzeumból szállították Ceglédre. 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap aktuális (még kapható) számában olvasható