Cs. Liszka Györgyi: Hol gyilkosság van…

… ahol ilyen gyilkosság, ott mindenki szem a láncbanbelőled is bűzlik, áradmagad is gyilkosság vagy… ahol ilyen gyilkosság van. Már megint Nem találunk szavakat

Somogyi Tibor felvétele

A férfiak VASÁRNAP egész nap vadásztak, utána együtt vacsoráztunk a többi vadásszal és a feleségekkel.

Michel Houellebecq: Behódolás

 

… aztán eszébe jutott egy régi VASÁRNAP is, a céllövölde, ahol a felső sorból egymás után négy pálcát sikerült eltalálnia.

Tóth Krisztina: Akvárium

 

Hogy egyre nem találunkabb, az talán fel sem tűnt, hiszen fokozatosan szoktatnak hozzá az aljassághoz pénzemberek, politikusok és a lakájsajtó karöltve, de amikor gyilkosság van, ilyen gyilkosság, magának az igazságkeresésnek a főbe lövése (mi kivégzés), akkor hirtelen szembesülünk azzal, hogy ennyire nem találunk tán még sosem volt, legalábbis a mi életünkben nem. Még a szavakkal zsonglőrködő nagy manipulátorok sem találnak szavakat, ehelyett kipakolnak egy nagy rakás pénzt kötegekben az asztalra, alátámasztandó, hogy itt a lé beszél. Ahol ilyen megtörténhet, ahol pénzen vehető gyilkosok küldhetők egy újságíróra, ott pénzen vehető a nyomravezető, a tanú, a rendőr, a nyomozó, az ügyész, a bíró, a postás, házvezető(nő)… nézhette, aki akarta vagy bírta, premier plánban.

Minden haláleset megrendítő. Minden fiatalon kimúlt élet érthetetlen. Minden gyilkosság égbe kiált. Ám ami most történt nálunk, annak nem találni kategóriát. A döbbenet, a fájdalom, a gyász, a szavak hiánya az egyik oldalon, a mérhetetlen aljasság, a pénz okozta gátlástalanság, cinizmus és pokol a másikon – mindez összegyúrva sem adja ki azt a szörnyűséget, hogy itt, pár kilométerre, a mi országunkban kivégezhetnek egy embert. Nem, nem tömeggyilkosságért (a halálbüntetést nagyon helyesen nem veszi lelkére egy normális államrendszer), hanem azért, mert precízen végezte a munkáját. Egy 27 éves (édes jó Istenem, a lányom Sára, a kisebbikem lesz, az ügyes Rékánk meg múlt ennyi – borzalom még csak beleérezni is a két fiatal szüleinek lelkébe), egy 27 éves lelkes, ambiciózus, törvénytisztelő fiatallal – aki utánajár mindannak, amit leírni készül, pontosan, ahogy azt egy igazi újságírónak tennie kell – a saját otthonának védelmében egy golyó végez. Mint a filmeken. És a menyasszonya? Egy az esküvőjére készülő ugyancsak 27 éves, ő vajon miért kapta a másikat? Mert ismerhette a tényeket? Mert éppen otthon volt ő is? Mert csak? És ez nem film, kedves, ez az élet. Hiába sírunk, ezt a tragédiát visszafordítani, de még csak jóvátenni sem lehet. Hiába jelentik ki az igazi újságírók, hiába mondjuk mi, szerkesztők, minden jó érzésű ember, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, ezen a két fiatal életen már semmi nem segít. És igen, bizony, igen, ahol ilyen gyilkosság van, ott mindenki szem a láncban. Hogy miért? Elmondom én. Az elmúlt nyóc évben térségünkben, tehát a magyar újságírásban is fokozatosan terjedt a dolgukat jól végző újságírók lejáratása. Próbálhatják most az érintett politikusok rátologatni a szlovák kormány retorikájára a következményeket, mely emlékszünk, hiénáknak, prostituáltaknak nevezte a mérvadó, értékformáló lapok munkatársait, ott a hatalmas felelősség a mi portánk előtt is, hiszen onnan kiabálták (egy ipolysági olvasótalálkozón saját fülemmel hallottam), hogy az Új Szó újságíróit mind le kéne lövetni. Persze, vicces indulatosan, de a mi politikai elitünk jó táptalajt szolgáltat a mai napig ez indulatoknak, mert ők sem szeretik (nem csak a szlovákok meg a magyarországiak), ha valaki a körmükre néz. Hát kellemetlen is lehet úgy mutyizni, úgy csencselni, hogy az ember örökös rettegésben él: jön egy megkörnyékezhetetlen, lefizethetetlen hülye, és megírja. Aztán jönnek a felizzított önszorgalmúak, és kezdik listázni, feljelentgetni azokat, akiknek a véleménye nem egyezik az övékkel, és bennünket, kisebbségieket duplán is feljelenthetnek, mert itt is, meg ott is, kinek mi van közelebb. Így eshetett meg például az is, hogy Gazdag József nagyszerű hétfői pátriás műsorából kitiltották a magyarországi lapszemlét. Mert valakiknek fájt, noná, hogy nem az egyenné fazonírozott propagandasajtót szemlézte. Most ezek a feljelentgetők is részvétüket fejezik ki az áldozatok családjai felé, holott, bizony, mindegyikük szem a láncban, minden megalapozott hír letiltásával, kifigurázásával, elbagatellizálásával, karaktergyilkossággal maguk is téglát tégla után zúzva járultak hozzá az erkölcsi gátak lebontásához. Mindenki szem a láncban. Azok is, akik látva látnak.

A lapítással.