Hasznos rönkök

Most arról lesz szó, miért érdemes egyszerű farönkből éjjeliszekrényt készíteni. Röviden azért, mert eredeti, természetes, szép, és még olcsó is. Csak hát kell hozzá egy láncfűrész.

Shutterstock

Vagy egy bizalmas ismerős, aki tart otthon láncfűrészt, és főleg használni is tudja. Ha van ilyen ismerősünk, keressük fel személyesen, vigyünk neki apró ajándékot (mondjuk, pálinkát), és meséljük el neki, hogy valamely kemény fa törzséből szeretnénk vele rönkszekrényt készíttetni, pontosabban rönkéjjeliszekrényt. Először nem fogja elhinni, hogy ezt komolyan gondoljuk, másodszorra jól kinevet, harmadszorra viszont talán sikerül időpontot egyeztetni a munkálatokhoz.

 

Beszerezni a megfelelőt

Aki rönkből szeretne éjjeliszekrényt, vélhetően érez némi szimpátiát a fás szárú növények iránt, és számon tartja, esetleg névről ismeri a környezetében szolgálatot teljesítő példányokat. És az sem kerüli el a figyelmét, ha valahol a közelben fellelhető némi hasznosítható, esetleg már méretre vágott, illetőleg pihentetni, száradni elfektetett faanyag. Nagy előny lehet ez a rönkéjjeliszekrény készítésénél, ugyanis alaposan kiszáradt anyaggal érdemes csak próbálkozni. Vagyis kerüljük az olyan megoldásokat, hogy kivágatunk a láncfűrészes ismerőssel egy élő fát az udvaron, úgyis zavart már, meg most itt ez a rönkös ötlet... Ha ez meg is történik, a kivágott fát érdemes minimum két évig szárítani vízszintes helyzetben, jól szellőző helyen. Ha meg egy évek óta kiszáradtan álló fát akarunk kivágatni éjjeliszekrény-készítési célzattal, szintén meglepődhetünk, a törzse ugyanis nagy valószínűséggel férges és korhadt lesz, vagyis további beltéri felhasználásra alkalmatlan.

 

Akác, dió, cseresznye

Két lehetőség marad (ha nem akarunk évekig várni). Vagy szerzünk egy viszonylag száraz, évek óta pihenő és jó állapotú törzset, és abból szeleteltetjük le a szükséges mennyiséget, vagy meglátogatjuk fatüzelésű kazánnal fűtő ismerőseinket, és körülnézünk a fáskamrájukban, megfelelő rönkök után kutatva. Ezek, mivel tűzre mennek, valószínűleg már száradnak egy ideje, és nagy valószínűséggel egy közeli akácosból, tölgyesből, bükkösből vagy gyertyánosból származnak. Vagyis megfelelnek a célra, ellentétben a fenyővel, mely puhafa lévén alkalmatlan az ilyesmire (szálkás marad a vágási felülete, nem masszív, alig van súlya, instabil, gyantát engedhet, stb.). De jó döntés lehet a felsoroltak mellett a dió-, a körte- vagy a cseresznyefa is. Érdemes a szélesebb, nem pedig a karcsúbb törzsszeleteket választani, hiszen ha belegondolunk, hogy reggel fél hatkor mekkora erővel csapunk a megcsörrenő vekkerre, máris kapunk egy képet arról, milyen statikai szempontoknak kell, hogy a rönkpolc megfeleljen. Szóval, ha találunk a fáskamrában olyat, mely nem dől el magától, ráadásul szimmetrikusan vágták mindkét végét, vagyis nem ferde, akkor máris nekiláthatunk a további munkálatoknak.

 

Lakk vagy nem lakk

Háncsot leszedni, csiszológéppel vagy dörzspapírral az egész felületet végigsimogatni, szennyeződéseket kefével vagy vízzel eltávolítani, majd jöhet a lakk. Már ha szeretnénk, egyesek ugyanis óvakodnak attól, hogy bármilyen vegyi anyaggal kezeljék a természetesség jegyében készített rönkjeik felületét. Mások megpörkölik a rönk oldalait, az enyhe szenesedést pedig a bútor díszének tekintik. Ez esetben persze a lakkozás elkerülhetetlen, hiszen a megpörkölt fafelület kormos. Olyan elvetemült egyedek is élnek köztünk, akik a rönkszekrénykének fémből lábakat fabrikálnak, melyeket csavarokkal a rönk aljára erősítenek, így a rönk nem csak úgy önnön rönki valójában, hanem három vagy négy fémlábon állva várja, hogy használója rápakolja a vekkerét, vagy a telefonját, vagy a vizespoharát. Mi most itt az alapverzió kivitelezésével foglalkozunk csak így a vaslábas verzióhoz nem szólunk hozzá. Annyit mindenesetre kijelenthetünk, hogy aki a rönkjéhez lábakat is szeretne, annak a láncfűrészes ismerős mellett egy hegesztő ismerősnek is kell vinnie pálinkát. Még egy fontos szempont: ha a rönkszekrényke egy duplaágy mellé kerül, érdemes kettőt készíteni belőle, hogy a másik térfélnek se legyen hiányérzete.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap Háztartás mellékletében jelent meg