Aki az elnököt is legyőzte

Losonc, Timrava Színház mögötti, negyedik emeleti lakás, nappali, téli fény, csend, csak a hatvannégy mezős ősrégi játék, a sakk tábláján mozduló bábuk surranó zaja. Laurencsik Sándor edző – aki egyben családi barát, rokon – és tanítványa, a szlovákiai sakkélet ifjú reménysége, a sikert sikerre halmozó Kapičák Lucia mérkőznek egymással. 

Szászi Zoltán felvétele

 

Végjátékot, a tempót, szóval komolyan edzenek. Mert már csak pár hét, és itt a kilencnapos Iskolai Sakkvilágbajnokság, amelyet az albániai Durrësben rendeznek árpilis végén. Közben még azért hétvégéken további hazai versenyek, bajnokságok, mert bár Lucia még csak most lesz tizenegy éves, már a füleki férficsapatot erősíti, rendszeres pontszerzője, sikeres tagja.

 

Vissza a kezdetekhez

Még hatéves sem volt, amikor elkezdte ezt a csodálatos játékot, és olvasni sem tudott, de a sakkbábuk mozgását, a szabályokat már ismerte. Kezdetben még az anyuka és az edző által előrajzolt segédeszközökkel jelölte a lépéseket a játszmákban. „Én egy kisfiút tanítottam akkoriban sakkozni. Lucika anyukája, az unokahúgom szólt, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk vele is. Nagyon gyorsan tanult, mondhatom, őstehetség, és alig fél évvel az első lépések után már korosztálybajnokságot nyert. Rendkívül élvezi, naponta játszunk, edzünk, beszélgetünk, s olykor nemcsak a sakkról meg más játékosokról, hanem a magyar nyelvről, irodalomról, történelemről is. Amikor utazunk, elég gyakran fejben sakkozunk, azaz tábla nélkül, ez Luciának nagyon tetszik, jól is megy neki. Az utolsó játszmáit képes igen gyorsan fejben rekonstruálni, és akár újrajátszani is őket” – mondja Laurencsik Sándor, aki Luciát sokszor hercegkisasszonynak becézi. Elég sokszor így járnak ők ketten a különböző hazai és külföldi versenyekre, egy autóban vagy egymás mellett ülve a repülőn, vonaton, és játszanak, és játszanak. Otthon sokat táblán, utazáskor pedig kis agytornaként fejben. Olykor beugratós lépéskombinációt is szokott visszaszólni Sanyi bácsi Luciának, de – magam is szem- és fültanúja voltam – a kislányt nem lehet becsapni.

„Egy héten csak négy napot járok iskolába, pénteken mindig edzés van, és persze a versenyek miatt néha hiányzom is az órákról, de mindent bepótolok! A sakkon kívül nagyon szeretek még rajzolni, beküldős nemzetközi tematikus versenyekre szoktam készíteni rajzokat, van egy második díjam egy hongkongi versenyről, meg továbbiak itthoni és magyarországi rajzversenyekről. Ez most a kedvenc serlegem!” – mondja Lucia, és a nappali érmekkel és serlegekkel teli vitrinjéről leemeli a tavalyi nagy sikerére emlékeztető kupát, amelyet az uniós ifjúsági verseny győzteseként kapott. Ezzel a győzelemmel járt egy laptop is, ezen őrzi a kirándulásokon, utazáskor készített fényképeket, meg természetesen világhálón figyeli a neki érdekes játszmákat, sakkfeladványokat. Különböző támadási, védekezési és végjátékelméleteket, taktikákat tanulmányoz, olykor feltételezhető vagy már számára kisorsolt ellenfelek játékmódját is, így készülve következő játszmáira. Legutóbb Romániában jártak, azelőtt Cseh-, korábban Görögországban, rendszeresen utaznak magyarországi versenyekre, és természetesen szinte egész Szlovákiát bejárták már.

„Mindent megteszünk, hogy Lucia minden versenyre eljuthasson, de ez korántsem könnyű. Sajnos a versenyzőnek csupán egy világverseny költségeit állja a szövetség, a kísérőét már nem, és bizony az útiköltség, a járulékos kiadás nem kevés ilyenkor. Az lenne az ideális, ha találnánk olyan támogatót, aki folyamatosan tudná segíteni Luciát a pályáján. Reméljük, hamarosan találunk ilyen nagylelkű mecénást. De addig is nekünk, a szülőknek és a családnak mindennél fontosabb, hogy Lucia eljuthasson minden versenyre, ahová meghívják, s ahol képviselni tudja az országot és a várost” – mondja a kislány anyukája, Monika Kapičáková középiskolai tanár.

 

Mit hoz a jövő?

A három nyelven – magyarul, szlovákul és angolul – gondolkodni, beszélni képes sakkbajnok és őstehetség a magyar tannyelvű losonci Kármán József Alapiskola tanulója. Bár csodagyerekként beszélnek róla, ugyanolyan cserfes, kedves, jókedvű kislány, mint kortársai. Azzal a különbséggel, hogy a többiekhez képest naponta legkevesebb két-három órát sakkozik, utána pedig még levezetésként játszmákat elemez, vagy új játékmódokkal ismerkedik. Gyakran elő szokta venni azt a mívesen faragott sakk-készletet is, amelyet Andrej Kiska köztársasági elnöktől kapott tavaly júniusban lejátszott sakkpartijuk emlékére. A szűk harmincperces játszma emlékezetes volt Lucia és osztálytársai, pedagógusai számára is. „Izgultam, de nagyon jó volt az egész. Ott volt velem az egész osztály, különbuszt küldtek értünk. Még az elnök székébe is beleültem! – meséli nevetve a kislány. Aki évek óta szimultán partit is szervez Losoncon a sakk népszerűsítésére, s ahány éves éppen, annyi ellenféllel játszik egyszerre. Tavaly erre hívta meg Andrej Kiskát. Ő akkor nem tudott eljönni Losoncra, de viszonozta a meghívást, így a köztársasági elnöki palotában játszották le a partit. Idén már tíz személyt hív ki szimultán játékra a losonci sakkhercegnő, és köztük lesz a város polgármester asszonya, de intézmény- és iskolaigazgatók, valamint közismert nógrádi személyiségek is. S hogy mi lesz a jövő? Tanulás és sakk egyelőre biztosan.

Szászi Zoltán

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg