Marosz Diána: „Adjál békességet, és szép egyességet”

Még budapesti gimnazista koromban történt. Egyik tanárnőm megtudta, hogy szabadidőmben szlovákul tanulok. Elmondta ezt a bátyjának, akit történetesen Kiss Gy. Csabának hívtak. 

Marosz Ajna fotója

S ez a nagy tudós, aki már akkor is a közép-európai összehasonlító irodalomtudomány meghatározó személyisége volt, nem átallotta drága idejét rám, ismeretlen kis gimnazistára áldozni. Húgán keresztül ellátott szlovák irodalommal, és kölcsönadott egy kazettát is. A kazettán csillogó, életörömtől duzzadó zene szólt valami deformált szlovák nyelven. Legalábbis akkor ezt így érzékeltem, mert még mit sem tudtam a szlovák nyelvjárásokról. Meg is üzentem Kiss Gy. Csaba tanár úrnak, hogy a zene gyönyörű, de a kiejtés nem stimmel. (Ifjúság, bohóság!) Ez volt első találkozásom Georgius Zrunek ferences szerzetes betlehemes miséjével.

Jóval később, amikor már évek óta Zsolnán éltem, beszereztem e zseniális művet CD-n is. Azóta karácsonyi zenei arzenálunk kihagyhatatlan része. Mivel ebben az időben már kórust is vezettem, kutatni kezdtem a kotta után. Hamarosan sikerült is hozzájutnom. És ekkor jött a fordulat! A kotta bevezetőjéből ugyanis megtudtam, hogy a misének magyar változata is van. Ez a tény nagyon felvillanyozott. Egy zeneszerző, aki eredetileg szlovákul megírt művét magyarra is átdolgozza – nem annyira mindennapi jelenség. Néhány hónap kutakodás után világossá vált számomra, hogy míg a szlovák változat Szlovákiában aránylag közkedvelt, a magyar verzió Magyarországon teljesen ismeretlen – pár megrögzött régizenészen kívül senki nem tud róla. Sőt mi több, a magyar zenetudomány egészen 1990-ig nem is regisztrálta, hogy a magyar változatnak szlovák eredetije van.

Képzeljük most magunk elé ezt a fiatal ferences barátot, a szlovák–morva határvidék szülöttjét, aki a ferences rend küldetésével összhangban utat keres az egyszerű nép szívéhez, hogy szemléletessé tegye számára az örömhírt. 1766-ot írunk, éppen Zsolnán szolgál ekkor. A zsolnai kolostorban írja meg két szlovák–latin karácsonyi miséjét. A latin miserészekbe egy egész, szülőföldje nyelvjárásában írt bájos betlehemes játékot sző bele.

Egy év múlva Zrunek pátert áthelyezik a gyöngyösi kolostorba, ahol orgonistaként, énektanárként és szlovák segédhitszónokként tevékenykedik. Új állomáshelyén Zrunek, aki a rendelkezésre álló adatok szerint valószínűleg nem vagy csak kevéssé tudhatott magyarul, mindkét betlehemes miséjét átdolgozza magyar nyelvre. Nyilván valamelyik magyar rendtársa segítségével. A morva–szlovák határvidék népi dallamai magyar nyelven is éppoly szépen szólnak, a misék különös varázsa magyarul is hat.

Hát nem csodálatos példája ez a két nép együttélésének? 

Lassan hét éve, hogy megfogalmazódott bennem a gondolat: kellene egy szlovák–magyar közös projekt, hogy méltó emléket állítsunk ennek a rendkívüli szerzetesnek. Végül, sok-sok töprengés, hezitálás után most, 2017 végén valóra vált az álmom.

Négy koncert három helyszínen, két magyar és két szlovák együttes bevonásával. Magyar mise Zsolnán, magyar mise Székesfehérváron, szlovák mise Budapesten, szlovák mise Zsolnán. Az előadók: a Musica Historica együttes Budapestről, a székesfehérvári Vox Mirabilis kamarakórus, a rajeci Szent László Kórus és az általam vezetett zsolnai Arcus. A zsolnai koncerthelyszín az a ferences templom, ahol Zrunek az eredeti művet komponálta. Az, hogy ebben a templomban most először elhangzott a magyar változat is, számomra szimbolikus jelentőségű. Az, hogy a szlovák közönség a hangverseny végén állva tapsolt, több mint boldogító. Nem kevésbé volt megható a magyar közönség lelkesedése a budapesti Józsefvárosban, a szlovák koncerten.

A rokon lelkeket csak az idő választja el egymástól. Zrunek pátert a szervezés intenzív egy éve alatt annyira szívembe zártam, mintha közeli ismerősök volnánk. Elbeszélgetnék vele egyszer, megvitatnánk a szlovák–magyar kérdést, a magyar szöveg szerzőjének kilétét.

A projekt számos támogatója közül (akiknek ezúton is szívből köszönöm a segítséget) egy nevet szeretnék kiemelni, a párkányi születésű Frühauf Károlyét, akinek egyszer már köszönetet mondtam e lap hasábjain. Most újra megteszem, bár tudom, hogy szeret háttérben maradni: Köszönjük, Karcsi! Zrunek páter nevében is.