5 tipp téli depresszió ellen

Benne vagyunk a télben, a télben pedig benne van a téli depresszió. Rosszabb eset, ha nem csak a télben van benne, hanem bennünk is. Íme néhány hasznos terápiaötlet, melyekkel felvértezhetjük magunkat a téli depresszió elleni közelharcra.

Szinyei Merse Pál: Szerelmespár

1. Fényterápia. Tudományos tény, hogy a téli depresszió egyik fő oka, hogy a napocska novembertől márciusig takaréklángon sugároz, ezért kevesebb fény jut az agyunkba. Pedig dehogy süt a napocska kevesebbet, pont olyan szorgalmasan süt, mint nyáron, csak hát ilyenkor sokkal több felhő kúszik fölénk, a föld dőlésszöge is kicsit más, így kevesebb fényt kapunk. Ezért ajánlják a fényterápiát: természetes spektrumú fényt kibocsátó izzókat kell beszerezni, és várni az eredményt. Működnie kell, hiszen állítólag télen a tyúkok is többet tojnak, ha éjszakára felkapcsoljuk az ólban a villanyt.

 

2. Utazási terápia. Különösen jó szolgálatot tehet a téli depresszióval küzdőknek egy váratlan utazás. Mármint nem az egykor népszerű kanadai sorozat epizódjainak újranézése, hanem hogy a téli depressziótól szenvedő egyén hirtelen felindulásból elutazik valahová. Ez két szempontból is hasznos: egyrészt megtapasztalja, hogy nem csak az ő lakhelyén van hideg és borongós idő, másrészt addig sincs munkában vagy otthon.

 

3. Evésterápia. A legnagyobb hiba, amit egy depresszióra hajlamos ember télen elkövethet, hogy nem áll neki főzni. Merthogy minek, úgyis egyedül van, vagy majd eszik valamit, meg úgyis kevés ilyenkor a friss alapanyag. Holott éppen itt van a csatabárd elásva: alapanyag után koslatni kellemes időtöltés, kaját tervezni kellemes időtöltés, valakit segítségül és vendégül hívni kellemes időtöltés, elkészíteni egy igényesebb, bonyolultabb fogást kellemes időtöltés. Aki ennyi kellemes időtöltéstől képes magát megfosztani, és elhiszi a létezés legnagyobb téveszméjét, mely szerint nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk, az... hallgasson Korda Györgyöt.

 

4. Színterápia. Szürke évszak a tél, ezzel nem mondunk újat, viszont ezt a színtelenséget közérzetünk is megsínyli. Beszürkülünk a szürkébbnél szürkébb napokon, a szürkébbnél szürkébb szürke kabátokat viselő polgártársaink rohanó szürke birkanyájában sodródva a nagy és biztos szürkeség felé. Galériába kell menni, megnézni, mit festett a Szinyei Merse Pál meg a Rippl-Rónai, oszt’ mindjárt jobb kedvünk lesz. Ha nincs közel a galéria, csak a Camélia, akkor oda kell bemenni, és színes, mintás textíliákat vásárolni, és nem betenni őket a szekrénybe, hanem kifüggeszteni őket a helyiségekbe, ahol tartózkodunk. Meg fogunk lepődni az eredményen.

 

5. Fordulj orvoshoz! Ha a fenti tanácsok egyike sem használ, érdemes szakorvoshoz fordulni. No nem azért, mert ő majd meggyógyít, hanem mert ha megtudjuk, mekkora a várólista, netán beülünk várakozni a rendelőbe a betegek közé, nagy eséllyel megállapítjuk, hogy igazából nincs is nekünk olyan nagy bajunk, ráadásul akárhogy nézzük is, egyre közelebb a tavasz.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg