Sztárunk a VASÁRNAPBAN Marián Labuda

Kis szerephez is nagy színész kell. Ezzel a tudattal öltött magára minden figurát. Kicsi, tömzsi alkata ellenére színpadon is, kamera előtt is képes volt termetessé válni. 

Marián Labuda a színészóriások földi csapatából igazolt át a mennyei játékosok kivételes társulatába. Itt lent, köztünk lehetett bárki. Pap és politikus. Szabászmester és diktátor. Király és maffiózó. Szultán és cigányvajda. Ott fent, az égi válogatottban tisztán önmaga. Mindent elengedett. A legdrágább kincseit viszont ránk, nézőkre hagyta.

„Tízéves koromig vékony voltam, mint a madzag, aztán egy reumatikus láz után, a sok injekció hatására hízni kezdtem.”

„Az uralkodás a véremben van. Szép, tágas erkélyt akartam a házamra, hogy kiállhassak és szónokolhassak, ha ahhoz van kedvem. Tömeg nem kell hozzá. Majd leküldöm a feleségem.”

„Szeretném, ha Prágában érne utol a halál, és ott temetnének el. Csehországban ugyanis többen szeretnek, mint itthon.”

 

Milyen kapcsolata volt Csehországgal? Hogyan emlékszik rá Eszenyi Enikő, aki az első magyar rendezője volt? Szabó István, akivel a Találkozás Vénusszal című filmben szerepelt? Bán János, akivel Az én kis falumban játszott? Deák Krisztina rendezőnő?

Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a Vasárnap már megvásárolható számában!