Sztárunk a VASÁRNAPBAN

Balázsovits Lajos 

Ikonikus arca volt több Jancsó Miklós-filmnek. Fényes szelek, Égi bárány, Még kér a nép, Szerelmem, Elektra, Magánbűnök, közerkölcsök, Magyar rapszódia, Allegro Barbaro. Sára Sándor a Feldobott kőbe, Szabó István a Bizalomba, Fábri Zoltán a Rekviembe, Makk Károly az Egy erkölcsös éjszakába, Mészáros Márta a Napló…-ba hívta. Filmezett külföldi rendezőkkel is. Luchino Visconti a bezártság éveiben hívta meg Rómába. Fényes nyugat-európai karrier kapujában állt Balázsovits Lajos a hetvenes években. Később mégis minden úgy alakult, hogy maradt Budapesten. De itthon is a legnagyobb filmrendezők hívták. Eljátszott rengeteg színpadi szerepet is, aztán a Játékszín igazgatója lett. Öt éve már, hogy más utakon jár. »Az egész életem arról szól, hogy megpróbálok elmenekülni a szakmától, de valahogy nem megy« – nyilatkozta, amikor nyolc év után újra színpadon állt. Azóta újabb szerepet vállalt, és nem marad el a folytatás.

 

Nehéz volt a visszatérés nyolc év után? Voltak félelmei? Miért kezdett el szaxofonozni? A zongorával milyen viszonyban volt? Hogy fogadta ezt a szenvedélyt a családja? Miért akar elmenekülni a szakmájától? Meg sem fordult a fejében, hogy kint maradjon Rómában? Boldog, hogy ismét színpadra állt? Milyen életre vágyik?

Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László interjúját a Vasárnap már megvásárolható számában!