Nosztalgiamozi a VASÁRNAPBAN

Makay Margittal

Szent István parki lakásának fényes szobájából Makay Margitnak gyönyörű kilátása volt a Dunára. Kilencvennyolc évesen ez volt mindennapi elfoglaltsága. Beült a foteljába, és órákon át a lassan hömpölygő folyót csodálta. Egyetlen vágya volt már csak akkoriban: megélni a századik születésnapját. Majdnem sikerült neki. Huszonegy hónap hiányzott hozzá.

Bájos asszony volt, nagyszerű színésznő. Élete utolsó tíz évében gyakran feljártam hozzá. Még ha házi öltözékben is, kényelmes otthonkában, mindig rendezetten fogadott. Ápoltan, kifésülködve, rózsaszín köntösben, szép papucsban. Az eleganciáról soha semmilyen helyzetben nem mondott le. Ha az ágyában ült, párnák között, akkor is királynői méltósággal, egyenes tartással, a helyzethez illő finom ízléssel megválasztott ruhadarabban. Soha egy folt, egy gyűrődés, akár csak egy pici, időskori lezserség. Adott magára. Az utolsó percig.

 

Milyen ajándékot kapott a sorstól? Milyen családból származott? Miért szakadt ketté a családja? Hogyan élték túl a nehéz időket? Hogyan lett színésznő? Miként került a Vígszínházba? Milyen konfliktusba keveredett a pályán? Milyen filmszerepeket kapott? Hogyan emlékezik rá Venczel Vera?

Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a Vasárnap már megvásárolható számában!