Jön a Viszkis

Bankrablóként startol a pályán Szalay Bence, a Viszkis című új magyar film főszereplője

Talabér Tamás felvétele

Antal Nimród rendezésében a rendszerváltás utáni időszak legismertebb magyar bűnözőjének adrenalindús története elevenedik meg, amelybe a kommunizmus halála és az erdélyi kisebbségi lét ugyanúgy bekerült, mint Ambrus Attila életének két fő motívuma, a jégkorong és a bankrablás.

 

Szalay Bence tizenhét kilót hízott és szakállat növesztett a film kedvéért, de ma már ismét korábbi önmaga, s bár a filmben bizonyos fokig hasonlít Ambrus Attilára, a valóságban egészen más típus.

 

Szempont volt a válogatás során a külső hasonlóság?

Nyilván igen. Bár én jóval magasabb vagyok Ambrus Attilánál, a filmben ez nem lesz szembetűnő. Volt azonban egy másik szempont is: azt az érzetet kellett átadni, amelyet ő anno érezhetett, és amit a rendező akart látni.

 

Felvenni egy érzetet biztosan nehezebb, mint külső jegyeket szem előtt tartani. Ambrus Attila élvezni akarta az életet, rablás útján szerezte meg azt, amit egyébként sosem kapott volna meg. Szórakozni akart, nagyokat utazni, s mindezt szép nők társaságában.

Mint sok más ember, én is hajszolom az aktuális élvezeteket. Nem gondolok bele, hogy mi lesz holnap, holnapután, az vezérel, hogy most legyen jó. Igen, ezt keresem. Tudom, hogy később esetleg rossz lesz, de nem érdekel, az a fontos, hogy most legyen nagyon jó. A problémák ilyenkor hátrébb húzódnak egy kicsit.

 

De, gondolom, van egy határ, amelyet sosem lép át.

Egy év, fél év vagy egy hét után megcáfolom saját magam, vagyis az elveimet, amelyeket addig elveknek gondoltam. Változik a világról alkotott látásmódom, és akkor tolom odébb a határvonalat. Volt nemrég egy elég erőteljes szerelmi huzavonám. Majdnem két év, rengeteg káros dologgal. Már a legelején éreztem, hogy nem lesz ez így jó, mégis folytattam. Érdekelt, meddig bírom. Pedig majd beledöglöttem. Szenvedtem, de már feléledtem. Ennél csak az a rosszabb, ha nem érzek semmit. A nihil. Persze sajnáltatja magát az ember, meg hisztizni is tud, de közben boldog is. Szeretek mindent erősen megélni. A jót is, a rosszat is.

 

A whiskyvel hogy áll?

Azt kaptam apáméktól a névnapomra.

 

Ha már egyszer viszkis rabló lett a fiukból!

Tudják, hogy szeretem, bár nem önmagában. Kávéba szoktam tenni. Egyébként pálinkás vagyok. Ha rövidet iszom, akkor azt.

 

A szakmai tapasztalatok mellett fizikailag milyen megpróbáltatásokban volt része a forgatás során?

Autós száguldás, szökés, menekülés… volt sok minden.

 

Sikerült ép bőrrel megúsznia ezeket a jeleneteket?

Sikerült. Volt régen egy komoly csípőízületi gyulladásom, a térdem is kiment egyszer, így mindig kaptam valamit a lábízületeimbe, hiszen rengeteget kellett futnom a filmben. Azt megéreztem. Mindig újra kellett venni más szögből, és nagyon megterhelő volt az egész. Nem fáradtam el, csak mindenem sajgott a sok futás után. Alig bírtam lábra állni. De már újra makkegészséges vagyok.

 

Korábban jégkorongozott?

Nem. Csak korcsolyáztam nagyon ügyesen. Hokiedzésekre kellett járnom a forgatás előtt. Húszkilós felszerelésben álltam a kapuban. Védtem, amennyire tudtam, de azért bárki be tudna verni egy gólt. Simán.

 

Bankrablásból is haladó lett? Kitanulta a szakmát?

Dehogyis!

 

Pedig megélhetett ugyanolyan helyzeteket, mint a viszkis.

Ambrus Attila is mondta, hogy amit megtett a rendszerváltás után, akármennyire profi volt, ma már nem tudná megtenni. Teljesen mások a biztonsági rendszerek, más a rendőrség felkészültsége. Ez nagyrészt miatta változott meg. Kamera régen is volt, csak nem kapcsolták be. Ez ma elképzelhetetlen.

 

Tavaly novemberben Marokkóban forgattak. Utazni, világot látni vágyott a viszkis. Meg akarta mutatni a barátnőjének, hogyan pihen az élet császára.

Marrakeshben forgattunk egy hétig.

 

Ahol bizonyára sokan gondolták helybelinek.

Nemzetközi fejem van hozzá. Forgattunk a városi bazárban, a tengerparton és a sivatagban is. Nagyon jól éreztük magunkat. Napközben szép, hasznos felvételeket készítettünk, este jókat beszélgettünk, bulizgattunk. Az volt a forgatás lezárása. Mezítláb sétáltam a sivatagban, oldalra néztem, ott volt a tenger, jöttek a sirályok. Nagyon békés húsz percet élhettem meg a munka előtt. De azóta, hogy visszajöttem, nem foglalkoztam a filmmel. Negyedéves vagyok a színművészeti egyetemen, van éppen elég dolgom. Apám, anyám, nevelőanyám és a nagyszüleim egyformán várják a bemutatót. Nagyon nagy lelkesedéssel élik meg velem ezt az időszakot.

 

Mire tanította meg a film, Antal Nimród munkamódszere?

Megmutatta, hogyan kell dolgozni, odatenni magam, félrerakva minden magánemberi problémát, fáradtságot. Ezt nevezik munkamorálnak. Rengeteget tanultam Nimródtól. Hogyan kell pontosan végezni a feladatomat, hogyan kell kommunikálni egy csapaton belül, segíteni egymásnak, kire kell, kire nem szabad hallgatni, és azon is dolgoznom kellett, hogy sokkal keményebb férfi hatását keltsem, mint amilyen valójában vagyok. Nem ülhettem le például keresztbetett lábakkal. Kellett belém egy él, ami a viszkisre jellemző, ami ott van a lelkében. Tudja, mi az az erő, amit elő kell szednie. Remélem, ez mozgatja a figurát a filmben, ettől olyan penge. Ez úgy bele is ég az emberbe.

 

Később meg kiég belőle?

A forgatás után nyilván visszatértem a saját énemhez. De most, amikor az Egynyári kalandban forgattam, észrevettem magamon, hogy párszor előjött belőle valami. Éreztem, hogy itt most nem ez kell. Csak amikor az ember erősen megél dolgokat, megpróbál visszanyúlni ahhoz, ami már működött. De most félre kellett tennem, el kellett engednem azt. Nem építkezhetem életem végéig ugyanabból az egy dologból. Ami viszont biztos: nagyon fontos lépcsőfoka volt az én szakmai fejlődésemnek a Viszkis film.

 

Hatalmas lendülettel indult el a pályán. Hollywoodban dolgozó, kivételes tehetségű magyar rendező régóta várt alkotásával. Ilyennek képzelte a startját?

Először is: nem akartam soha filmben szerepelni. Nem voltak ilyen vágyaim. Azt éreztem, ez egyáltalán nem az én világom. Engem a színház varázsa vonzott mindig. Eszembe nem jutott, hogy valaha filmben fogok szerepelni. De jött ez a lehetőség, kipróbáltam, megimádtam, és szeretném folytatni.

 

Mára ugyanis kiderült: igazi filmszínész alkat. Van valami az egyéniségében, ami érdekessé, izgalmassá teszi.

Remélem, ezt tudom használni.

 

Az egyetem, az osztályvezető tanárai, Zsótér Sándor és Börcsök Enikő mennyire darálják?

Darálnak rendesen, de azért is megtesznek mindent, hogy jobbak legyünk, lássunk magunkból olyat, amit még nem láttunk. A Karamazov testvéreket csináltuk meg nemrég, én az apát játszottam. Soha nem éreztem még olyan jól magam egy darabban, mint ebben. Sok minden kiszakadt belőlem a szerepben. Nagyon jó munka volt.

 

A Viszkis film révén is megélhetett kivételes helyzeteket.

Például a börtönből való szökést. Ki kellett másznom az ablakon, az épület legtetején. Biztonsági felszerelés volt rajtam, de a veszélyérzet így is megvolt. Ha leálltunk valami miatt, én akkor is a levegőben lógtam öt-tíz percig. Az autós száguldások is nagyon jók voltak. Bevállaltam mindent, amit lehetett. Nekem még ma is hihetetlen, hogy ezt a karaktert, ezt a történetet én elevenítettem meg. Már csak abban reménykedem, hogy nem szúrtam el.

 

Az Egynyári kalandban milyen szerepe van?

Az egyik főszereplő lánynak vagyok az egynyári kalandja. Meglát, és belém szeret. Összejövünk, aztán történik valami. Építész a fiú, tervező. Ötletadóként dolgozik egy cégnél. Boldog akar lenni, és nem veszi észre, hogy közben másokat eltipor. De nem egy szemét állat!

 

Jelent még valami akkora izgalmat, szenvedélyt az életében, mint a színészi munka?

Két évvel ezelőtt, karácsonyi ajándékként az öcsémet is, engem is befizetett a nagynéném egy ejtőernyős ugrásra. Első nyáron jött a Viszkis film, nem kockáztathattam a testi épségemet. Ha netán balesetet szenvedek, kellemetlen helyzet elé állítom a produkciót. Na, majd a következő nyáron, gondoltam. Erre jött a tévésorozat, az Egynyári kaland. Nem arról van szó, hogy leesek és meghalok. Elég, ha kimegy a bokám. Nem tudom, mikor lesz lehetőségem ugrani, mert télen nem lehet, hideg van. Talán jövőre. De közben a telet is várom, mert megint elmehetek síelni. Hódeszkázni is szeretek. Meg barlangászni, búvárkodni, sziklát mászni. Sok mindent kipróbáltam már. Főleg, amikor Svájcban éltem anyával.

 

És már csak az ejtőernyőzés maradt.

Mint extrém sport, igen. Annyira izgat, hogy nem szeretném kihagyni. Bár van még valami, ami elkezdett izgatni. Havas hegyeket mászni szöges cipőben, csákánnyal a kezemben. Örülök én a Holt költők társaságának is, amelyben Veszprémben fogok játszani, de mindig kell valami más is, valami egészen más, ami kivezet ebből a körből. Mert visszajönni is nagyon jó.

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!