Új seprű az oktatási minisztériumban

Ha a tárca irányításával ideiglenesen megbízott minisztereket is beszámítjuk, az elmúlt nem egész huszonhét év alatt húszan váltották egymást az oktatásügyi minisztérium élén. A legtöbben alig egy-két évig bírták, nem csoda, ha ennyi idő alatt semmiféle programot, ne adj’ isten reformot nem lehetett véghezvinni. A teljes kormányzási időt, négy évet, csak két SNS-es oktatásügyi miniszter: Eva Slavkovská és Ján Mikolaj töltötte ki, de abban sem volt köszönet.

Jozef Jakubčo fotója

 

 

Értelmes magyarázat nincs, de ahányszor a Szlovák Nemzeti Párt kormányba kerül, mindig jogot formál az oktatásügyi tárcára, és mindenki úgy tesz, mintha ez meg is illetné. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a nemzetiek által fémjelzett időszakokat teljes hozzá nem értés és korrupció jellemezte. Mivel az önálló szlovák állam létezésének felében ők szabták meg, milyen irányt vegyen a szlovákiai gyerekek oktatása, azért is ők a felelősek, hogy a nemzetközi felmérésekben már szinte minden téren – a természettudományokban éppúgy, mint az értő olvasásban – lemaradunk a többi uniós ország mögött.

 

Nemzeti érzelmű tudós

Most azt ígérik, az új oktatási miniszter asszony, aki egy személyben biofizikus, jogász, közgazdász, tudományos előrejelzéseket készítő tudós és nemzeti érzelmű honleány, majd mindent rendbe tesz. Életrajza mindenesetre tiszteletet parancsoló, képzettségét tekintve biztosan lepipálja az összes SNS-es elődjét, akikről nem hogy a nemzetközi tudományos életben, de a szomszéd faluban sem hallottak, amíg nem lettek miniszterek.

A nemzeti miniszterek sorában az első és az egyik legnagyobb túlélő a szakmája szerint építész Jaroslav Paška, akit Slota emelt a bársonyszékbe 1993 novemberében. Mindössze négy hónapig ülhetett benne, mert az első Mečiar-kormánynak a parlament bizalmatlanságot szavazott, úgyhogy sok mindent nem csinált, ám a jelek szerint sok mindent tanult. Főleg arról, hogyan kell a magas politikában megmaradni, mert túlélte Slotát, az Andrej Danko vezette SNS-ben is a fontos emberek közé tartozik. Míg miniszter korában annak ellenére, hogy az volt a nagy magyarellenes tüntetések időszaka, inkább a szelídebb arcát mutatta, most már nem türtőzteti magát és az interneten hol a migránsokat, hol a romákat, hol a homoszexuálisokat és a mellettük kiálló emberjogi biztost, Mária Patakyovát szapulja. Az oktatásügyben nem maradt utána semmi említésre méltó, de ez nem gátolja abban, hogy minden felmerülő kérdéshez hozzászóljon, és úgy tegyen, mintha értene hozzá.

 

Slavkovská bizonyítványa

Az egyébként általánosságban elmondható az SNS-es kormánytagokról, hogy mostanáig még egyről sem derült ki, értene ahhoz, ami a dolga volna. A mélypont azonban sajnálatos módon pont az a két mélynacionalista volt, akik kitöltötték a hivatali idejüket. Eva Slavkovská idejében, az 1994-től 1998-ig tartó kormányzási időszakban a magyarok elleni harc volt az oktatásügyi tárca – és az egész kormány – legfőbb programja. Slavkovská, aki történelem és szlovák szakos középiskolai tanár volt, minisztériumi pénzből támogatta és kötelező tankönyvként akarta bevezetni a szakemberek által történelemhamisítónak tartott Milan Ďurica Szlovákia és a szlovákok történelme című művét. Ebben a szerző mentségeket keresett a hetvenezer zsidó deportálását aláíró Jozef Tiso számára, és Svätoplukot a szlovákok királyaként emlegette. Magyarlakta vidékeken azonban sokkal nagyobb felháborodást és tiltakozást váltott ki az, amikor Slavkovská betiltotta a kétnyelvű bizonyítványokat. Utódjainak – Milan Ftáčniknak, Martin Froncnak és Szigeti Lászlónak – bőven akadt dolguk, míg a két kormányzási ciklus alatt megváltoztatták a minisztérium szellemiségét. 

 

Mikolajjal Košicére

2006-ban jött az első Fico-kormány Mečiarral, Slotával és az utóbbi által minden idők legjobb oktatási miniszterének nevezett Ján Mikolajjal. A végzettsége szerint közlekedési mérnök Mikolaj szintén többre tartotta a nemzeti érzelmet, mint a szakmai tisztességet, történelmi hűséget és általános műveltséget együtt, ezért a miniszteri poszton azt vélte legfontosabb dolgának, hogy a magyar tankönyvekből kiirtsa a magyar helységneveket. Kassa helyett azt kellett volna tanulniuk a gyerekeknek, hogy Košice, Besztercebánya helyett, hogy Banská Bystrica és így tovább. Mikolaj többi ötlete is hasonlóan átgondolatlan volt, minden évben meghirdette a nagy és átfogó reformot, de a megvalósítás koncepció, tankönyvek és nem utolsósorban a pedagógusok felkészítése híján elmaradt. Annyi valósult meg belőle, hogy hol a testnevelési, hol a szlovák, hol a történelemórák számát emelték – valószínűleg aszerint, kik lobbiztak nála. A korrupció gyanújának árnyéka már Mikolaj idejében rávetült az oktatási minisztériumra, iskolák tucatjait újította fel néhány építészeti vállalkozás abból az uniós pénzből, amely a hírhedt SNS-es faliújságtenderből csordogált megfelelő helyekre. Ebbe a botrányba Igor Šefanov, az építésügyi miniszter belebukott, de Mikolajt a „megújuló SNS” is adoptálta, most a Zsolnai kerületben indítja a megyei elnöki posztért.

 

Plavčan esete az uniós alapokkal 

2016-ban vette kezdetét a negyedik olyan választási ciklus, amikor kormányban van az SNS, és a megújulást hirdető Danko Peter Plavčan minisztériumi hivatalnokot jelölte oktatási tárcavezetőnek. A legfőbb érve mellette az volt, hogy nem párttag, a legnagyobb ígérete pedig, hogy nem a magyarok vegzálásában fog kimerülni a munkája. Utóbbi teljesült is, elvégre magyar koalíciós partnere is van az SNS-nek, Plavčan nemzetieskedés helyett inkább az uniós támogatások megfelelő szétosztására összpontosított. Beosztottjaival együtt 600 millió, tudományos kutatásokra szánt eurót osztogatott szét olyan kis cégek között, amelyeknek semmi közük nem volt az adott szakterülethez, és szemmel láthatóan csak a pénz lenyúlása érdekében alakultak. Erős a gyanú, hogy hazai szokás szerint a juttatások jelentős része az SNS-hez folyt volna vissza, de erre nem került sor. A pénzosztás módja ellen tiltakozni kezdtek azok a nagy egyetemek, amelyeken valódi tudományos munka folyik, mégsem kaptak egy centet sem. Hogy a felháborodásukat szervezte és ösztönözte-e a háttérből valaki (Paška szerint a Smer, amely be akarja darálni az SNS-t), az már sosem fog kiderülni, de Plavčant a kormányfő néhány ügyes sakkhúzással úgy leváltotta, hogy Dankónak leesett az álla. Plavčan miniszterként csak azzal írta be magát a pedagógusok emlékezetébe, hogy több honvédelmi nevelés órát akart, és meg kívánta tiltani, hogy az iskolákban a betűket összekötő zsinóríráson kívül más írásmódot is oktassanak.

 

A miniszter tesztje

Ilyen örökséggel nem lesz könnyű dolga Martina Lubyovának, akinek a köztársasági elnök szerint az oktatásügy erkölcsi hanyatlását kellene megállítania. Nem is halogathatja sokáig, mert elődje úgy hagyta ott a minisztériumot, hogy még az ötödikesek tesztelésére sem maradt pénz. Az országos tudásfelmérőt 2005 óta végzik minden iskolában. Tavaly mintegy 330 ezer euróba került, de idén nem jutott rá, ezért Plavčan már be is jelentette, hogy elmarad. Lubyová megígérte, hogy előkeríti rá a pénzt, és rendbe teszi az uniós támogatások körül kialakult káoszt is. 300 millió értékű pályázati felhívást még az elődje vont vissza, de a további 300 milliót már megítélték, ez ügyben az új miniszter asszonynak az Európai Bizottság előtt kell magyarázkodnia. Még ennél is nagyobb próbatétel lesz számára, amikor kapcsolatba kerül az SNS jól bejáratott uniós alaplenyúló hálózatának embereivel, akik minden bizonnyal őt is meg akarják majd győzni, hol lenne a legjobb helyen a pénz. Ez lesz Lubyová tesztje, itt fog eldőlni, valóban kapott-e szabad kezet Dankótól, és kap-e politikai támogatást az őt jelölő párttól, vagy az SNS büszkesége úgy, mint Slota idejében, most a pénzosztásnál ér véget.

 

Ránk tán nem is jut ideje

A miniszter asszonynak elsősorban a saját háza táján kell rendet teremtenie, e téren pedig úgy, mint más cégekben, sok múlik azon, milyen tanácsadókkal veszi körül magát. Hogy a pedagógusok elfogadják-e őt, az pedig elsősorban azon múlik, hajlandó lesz-e végre komolyan tárgyalni a béreik emeléséről, és kozmetikázáson kívül valamit tenni is érte. A szlovák oktatásügy megtépázott tekintélye ugyanis sokkal többet kíván, mint hangzatos kijelentéseket. Ha Lubyová nem ritkítja meg például a csupán diplomagyártó főiskolák sorát, a fiatalok továbbra is ezrével mennek külföldre tanulni, és többségük vissza sem jön – hiába ígér nekik a kormány tízezreket.   

Lesz hát dolga bőven, annyi, hogy a magyar iskolákra talán nem is jut ideje. Ami még a jobbik verzió, tekintve, hogy kinevezése után azt tartotta a legfontosabbnak hangsúlyozni, hogy erősen nemzeti érzelmű szlovák hazafi. Ne legyünk cinikusak, ne mondjuk azt, hogy ami az SNS háza tájáról jön, az számunkra eleve nem lehet jó, adjunk a tudós asszonynak esélyt. De azért jó lesz résen lennünk, mert amint már a nyolcvan éve halott Masaryk elnök is mondta: rendes ember a nemzetszeretetét nem hirdeti fennhangon.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg