Életfiókok

Megszokott dolog, hogy többre vágyunk annál, amink van. Az is általános, hogy a vágyaink közül nem teljesülhet minden. A pozitív gondolkodás, „teremtő praktikák” és különféle varázslatok ellenére a nyúl sokszor nem mászik elő a kalapból. Magyarázhatjuk úgy, hogy a sors keze a ludas a kudarcért, de szomorkodás helyett érdemes körülnézni, mennyi hely van az életfiókodban.

A vágyak teljesülése mindig újat hoz életünkbe. Új élethelyzet, új emberek, új feladatok kerülnek utunkba, amelyek/akik beteljesítenek valamit, amit szeretnénk. Mohóságunk végtelen számú ilyen vágyat képes megfogalmazni. Epekedünk a tökéletes szerelem, a mérhetetlen gazdagság, a szabadság, nyugalom és mindenféle tárgyak után. Egyre több dolgot szeretnénk bepakolni abba az életfiókba, amelybe nem férhet bele minden. A napok nem végtelen hosszúk, és figyelmünket sem vagyunk képesek mindenre odafordítani. Sokszor mégis ezt akarjuk.

Aki a szerelem után fut reménytelenül, az talán észre sem veszi, hogy élete annyira zsúfolt, hogy nem is tudná megosztani egy társsal. Aki gazdagságra vágyik, megfigyelheti, hogy napjait olyan haszontalan dolgokkal tölti, amelyek mellett nem jut erő a bőség megteremtésére. Aki a szabadságot hajkurássza, sokszor önmagát veri bilincsbe értelmetlen elköteleződéseivel és másoknak tett ígéreteivel. Mindegyikükben ugyanaz a közös. Úgy szeretnének életükbe préselni minél több dolgot, hogy azok valójában már nem férnek el benne. Tele van a fiók.

Koller Péter

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!