Itt vannak alattunk az avarok

Nemrég érkezett Érsekújvárba az Avarok és szlávok című kiállítás, amely elsősorban a Dél-Szlovákiában előkerült avar leleteket mutatja be. Ennek kapcsán beszélgettünk a kurátorral, Csuthy Andrással, a komáromi Duna Menti Múzeum régész-avarológusával sírrablásról, leletmentésről meg arról, mit csináljon, aki fura tárgyat talál a kertjében.

Somogyi Tibor fotója
Ha leletre lelünk...

-         Minden, ami a földből előkerül, a törvény szerint az állam tulajdonát képezi, függetlenül attól, hogy köz- vagy magánterületről származik-e. Ezért mindenki köteles azonnal bejelenteni a műemlékvédelmi hivatalnál, ha leletgyanús dologra bukkan.

-         Ha a régészek kijönnek, és mindent rendben találnak, a megtaláló jutalomra jogosult.

-         Ha kiássa, és úgy viszi be, büntetést kaphat. Mert lehet az a legszebb aranytárgy, ha kiragadják a környezetéből, elveszti tudományos értékét.

-         Törvényileg 1945-ig számít védett régészeti leletnek a lelet. Vagyis a második világháborús maradványok is ide tartoznak. De ezek egy része még ma is veszélyes Esetükben bolygatás helyett először a tűzszerészekhez érdemes fordulni.

 

Pozsonypüspöki mellett az R7-es út építésénél nemrég egy nagy avar temetőt találtak, állítólag az elmúlt fél évszázad legszenzációsabb avar lelete. Tényleg ilyen szenzációs?

Igen, de akkor lesz igazán szenzációs, ha valaki be is mutatja, vagyis ha a leleteket kiállítják valahol. Ez általában hosszú folyamat. Másrészt a többi térségbeli avar temetőhöz hasonlóan a püspöki is sok esetben bolygatott, rablott.

 

Ezt miből lehet tudni?

Például ha a csontok össze vannak keverve. De ez már későbbi rablásra utal. A temetőket általában akkor szokták kifosztani, amikor még láthatóak a sírhelyek, sírhalmok. Az új vagy a régi közösség tudta, hogy bizonyos sírokban érték van, főleg, ha a halott tehetős ember volt. Ástak egy rablógödröt, hogy hozzáférjenek a sír tartalmához, és a tetemet részben vagy teljesen kihúzták. Ezek leggyakrabban a kortársai voltak, de lehettek akár családtagok is. A halottnak már nincs szüksége például az ékszerekre, ők megmentették saját maguk számára.

 

Akkor a mai régész örülhet, ha egyáltalán valamit talál ezekben a sírokban?

Ahogy a kiállítás anyagában is látszik, a szép darabokat, mutatós vereteket lehet bemutatni, mert az emberek ezeket tartják látványosnak. Meg hát ezek fémből készültek. Egy fatárgy vagy egy textília a mi éghajlati viszonyaink között nem nagyon marad meg, ezeket szinte alig ismerjük. Csonteszközök még akadnak, de fa és textil csak főként lenyomatokban. Az ötvösök mintakincse nyilván kapcsolódott a fa- és csontmegmunkálókéhoz, de a megmaradt fémtárgyakon keresztül csak az ő művészetüket ismerhetjük és tanulmányozhatjuk.


Somogyi Tibor fotója

 

Melyek a térségben a legfontosabb avar lelőhelyek?

Elsősorban azok a régiók érintettek, amelyek az alföldhöz kapcsolódnak. Síkságok, folyóvölgyek. A nomád avarok a magyarok honfoglalása előtt, a 6–8. században szinte az egész Kárpát-medencében jelen voltak. Fontos lelőhelyeket, elsősorban temetőket Komárom területén, Alsógelléren, Dunaradvány-Zsitvatőn, Érsekújvárban, Ebeden és Párkányban tártak fel, ami a szűkebb régiónkat illeti. Pozsony térsége szintén érintett, kelet felé az Ipolytól nem messze Zsély, aztán még a Kassai-medence és a Bodrogköz jöhet szóba. Gömörben alig van adatunk vagy leletünk, amely az avar megtelepedésre utalhatna.

 

Miért választottad szakterületnek az avarokat?

Már az egyetem 2–3. évfolyamától kialakult bennem ez az érdeklődési irány, ebből írtam a szakdolgozatom, majd a disszertációmat is. Viszonylag zárt, jól körülhatárolható téma, hiszen tudjuk, nagyjából mikor érkeztek, és meddig terjedhetett a hatalmuk. Ha a honfoglaló magyarokkal foglalkoznék, akaratlanul is olyan témákat kellene érintenem, amelyeket tudományos szempontból kevésbé tartok fontosnak. A nagyközönség sokkal nagyobb figyelmet mutat az előbbiek iránt, s ezért a szakmaiság talaján maradni sokkal több energiát igényel az érdeklődőkben már kialakult nézetek miatt, mint egy kevésbé ismert témában.

 

Miért?

Egyrészt a csehszlovák historiográfia miatt, másrészt a sok áltudományos marhaság miatt, amely napjainkban terjed, és amely degradálja a tudományos kutatók munkáját. Az avarok körül szerintem kevesebb az áltudományos, félrevezető elmélet, hiszen nemzetképeink kialakításában kisebb szerep jutott nekik. Magyarországon azért szélesebb szakmai körben képviselt az avarológia, nálunk nem annyira jellemző, hogy tömegesen ezt választják kutatási területnek.

 

A mostani kiállítás hogy jött össze?

A környék avar kori leletanyagát szerettük volna bemutatni. 2014-ben indult meg a munka, kialakítottuk az együttműködést a tapolcsányi Tribecsi Múzeummal meg a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeummal, s bevontuk a nyitrai Régészeti Intézetet is. 2015 szeptemberében létrejött a kiállítás, Komáromban, Nagytapolcsányban, Turócszentmártonban és Losoncon is megnézhették az érdeklődők, most nyílt meg Érsekújvárban, és reményeink szerint még Galántán és Pozsonyban is bemutatjuk. Terveink szerint eljut majd Magyarországra is.

 

Miért Avarok és szlávok a címe?

A célcsoportot szerettük volna szélesíteni. Napjainkban főként etnikai alapon működik az érdeklődés: a magyarokat inkább az avarok érdeklik, a szlovákokat a szlávok, és hát a két népesség párhuzamosan élt egymás mellett, hatottak is egymásra.

 

Olyan előfordulhat az olvasóval, hogy az udvarában, szántóföldön avar leletre bukkan?

Jó lenne.

 

Valaki építkezik, tereprendezés közben régi csontokat, tárgyakat talál. Mit tegyen?

Lehetőleg azonnal értesítse a műemlékvédelmi hivatalt. Akkor lesz minden rendben és lehetőség arra, hogy az illető a lelet teljes értékét egy éven belül megkaphassa, ha kijönnek a régészek, s a leletet ők tárják fel és dokumentálják. Ha ő szedi ki, és utána viszi be, már információvesztés történik. Ott már baj van, és nem jutalmat, hanem büntetést kaphat.

 

Sokan hobbiból fémdetektorral keresgélnek a határban.

Ha a leletet természetes környezetével, mondjuk, egy sírral sikerül feltárni, vagy más beazonosítható helyről, az egy rakás információt ad a régésznek. Ha kidetektorozza valaki a földből, akkor veszteséget okoz: a leletet megfosztja a többletinformációktól. Tudjuk, hogy Kelet-Közép-Európából is sok régészeti lelet áramlik a nyugati aukciós házakba. Szakmai értékük ezzel szinte lenullázódik, főleg, ha még a leletegyütteseket is szétválasztják, és az egyes darabokat külön-külön adják el.

 

De már a reneszánsz korban is divatosak voltak a római leletek, a műkincs-kereskedelem.

Aztán ezeknek a magángyűjteményeknek egy része eltűnt. Az intézményi védelem némileg biztosabb, mert bár ott is megsemmisülhet egy tárgy, de ott legalább jó esetben dokumentálva és publikálva vannak a leletek, így ha maga a tárgy elkorrodálódik, megsemmisül is, az információ róla azért megőrződik. Nekünk ma is azt kellene biztosítanunk, hogy a környéken vagy abban a faluban az ott lakó ember megnézhesse: hogy itt nálunk ennyi évvel ezelőtt ilyen eszközöket használtak, ilyen díszeket viseltek, ekképpen éltek az emberek. Mert azért, hogy a lelet csak a raktárba kerüljön, nincs sok értelme.

A teljes interjú a nyomtatott Vasárnapban jelent meg