Az első női sztárfestő

Tamara de Łempickának volt egy lánya, néhány leszbikus kapcsolata, és általában kokainja is. Hamvait egy mexikói vulkánba szórták

Ma is divatos art déco

Tamara szinte az egyetlen világhírű festője volt az art décónak. Az irányzat főleg az iparművészetben teljesedett ki, a festészetben nem igazán akadtak magas szintű művelői, így Łempickának gyakorlatilag nem volt versenytársa. Képeit ma is számos híresség gyűjti, sokan a hollywoodi színészek közül is, például Jack Nicholson, Madonna, Sharon Stone vagy Barbara Streisand.

Maria Górska 1898-ban született Varsóban. Apja orosz zsidó kereskedő-ügyvéd, anyja lengyel nagyvilági nő. Egy fürdőhelyen ismerkedtek meg, középső gyerekük volt Maria, aki Tamara de Łempicka néven már fiatalon a világ egyik legegyedibb, legnépszerűbb festője lett.

 

Gazdagság és dekadencia

Nélkülözniük nemigen kellett, a kislány a svájci Lausanne városában élt bentlakásos iskolában. A nyarakat általában nagymamájánál töltötte, hol máshol, mint a francia Riviérán. Nagymamája talán már ekkor sejtette, hogy a kis Anna önmegvalósítási törekvései nem fognak kimerülni abban, hogy majd eljár a helyi hímzőkörbe, míg férje szolgálati úton van. Konkrétan az történt, hogy tizenöt évesen Szentpéterváron egy opera-előadáson megismert egy férfit, és azonnal elhatározta, hogy feleségül megy hozzá. Ez a férfi egy hozományvadász volt, Tadeusz Łempicki, foglalkozása szerint ügyvéd, életmódját tekintve nőcsábász. Hozománya miatt elvette Annát, de nem sokáig élvezhette a jólétet, mert 1917-be a bolsevikok a forradalom hevében bebörtönözték. Kapcsolatai révén felesége kiszabadíttatta, és lányukkal, Kizette-tel Párizsba emigráltak. Bár vagyonuk egy részét sikerült átmenteniük, Tadeusznak nem igazán volt kedve dolgozni, ezért felesége úgy döntött, folytatja művészeti tanulmányait, és festéssel keresi meg a szükséges pénzt. Picasso és a kubizmus divatja éppen akkor volt a csúcson, de Ingres neoklasszicizmusa legalább annyira elvarázsolta. Számítása bejött, Tamara de Łempicka 1922-től rendszeresen állított ki Párizsban, képei pedig szépen fogytak.

 

Nő és nő

Egy nő, aki főleg nőket fest. Tamara egyik kedvenc korai témája saját lánya volt. Kizette-tel egyébként nem töltött túl sok időt (bentlakásos iskolába küldte őt), néhány híres képén azonban ő látható: Kizette az erkélyen, Kizette rózsaszínben, Kizette alszik. A Łempicki család nem sokáig maradt egyben, ami nem is csoda, hiszen Tamara a párizsi bohém művészvilág egyik főszereplője lett, és nemcsak férfiakkal, hanem nőkkel is voltak hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatai. Tadeusz nem bírta sokáig kábítószeres, züllött felesége kicsapongó életmódját, 1927-ben elköltözött. Tamara a maga módján állt rajta bosszút: arcvonásaival megfestette A tökéletlen férfi című portréját. A tökéletlenséget a képen a férfi szándékosan vázlatosan hagyott jegygyűrűs ujja jelenti. Bár több férfiportréja is készült, legtöbb képének témája a nő. Különféle élethelyzetekben festett meg nőket, az említett, erkélyen üldögélő kislánytól az érzéki aktokig. Volt olyan, hogy Párizsban egy parkban szólított le egy nőt, hogy álljon modellt neki, majd viszonyt kezdett vele. Képeit elsőre felismerhetővé teszi az egyedi árnyékolás, az arcok szoborszerű merevsége, a képet szinte szétfeszíteni akaró színek.

 

Válság és menekülés

1933-ban Tamara másodszor is férjhez ment, a szintén dúsgazdag, magyar származású Raoul Kuffner báróhoz. A művésznő anyagi gondjai megszűntek, viszont alkotói válságba került, és depressziós lett. A nácizmus terjedése miatt vagyonukat egy svájci bankba mentették, majd Amerikába emigráltak. Először egy Beverly Hills-i magyar származású rendező (King Vidor) fogadta be őket, majd New Yorkba költöztek. A tengerentúlon azonban Tamarának már nem sikerült visszatornásznia magát a siker olyan magaslataira, mint korábban Párizsban volt. Pedig még stílusát is megújította azzal, hogy ecset helyett festőkéssel kezdett festeni. Volt néhány bukott próbálkozása, majd a hatvanas években megfogadta, hogy soha többé nem állít ki. A hetvenes évek elején mégis rábeszélték, és jól tette, hogy belement, mert ismét felfigyeltek rá, s újra ünnepelni kezdték, már nemcsak portréiért, hanem közben megszaporodott tájképeiért és csendéleteiért is.

Lánya, akit még 1941-ben menekített ki a nácik által megszállt Párizsból, ekkor már évtizedek óta a texasi Houstonban lakott. Tamara második férje 1961-ben meghalt, így a művésznő Kizette-hez költözött. Veszekedésekkel teli, nehéz időszak következett, az idős festőnő egyre rosszabb állapotba került. Nem volt már közönsége, sem rajongói. 1978-ban egy mexikói művésztelepre költözött; férje halála után Kizette is követte. Tamara 1980-ban halt meg, álmában, 82 évesen. Utolsó kívánságával is gondoskodott róla, hogy ismét róla beszéljenek. Elhamvasztották, maradványait pedig kérése szerint a Popocatépetl vulkán kráterébe szórták, helikopterről.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!