Molnár Miriam: Szebb, mint a valóság

Hát, kedves olvasóim, nagy újságom van: mobiltelefonilag idén májusban én is beléptem a 21. századba. Komplikált hétköznapi körülményeknek köszönhetően hirtelen lett egy vadonatúj Samsungom. Először nem nagyon tudtam, mit is kezdjek vele, hogy használjam ki a telefonnak álcázott kis számítógép kapacitását. Letöltöttem a szokásos médiakedvenceimet – újságokat, rádióállomásokat és rádióműsorokat. Az életem nem változott meg tőle. Naponta eddig is túl sok órán át ültem a számítógép előtt. 

René Jansa felvétele

Hát, kedves olvasóim, nagy újságom van: mobiltelefonilag idén májusban én is beléptem a 21. századba. Komplikált hétköznapi körülményeknek köszönhetően hirtelen lett egy vadonatúj Samsungom. Először nem nagyon tudtam, mit is kezdjek vele, hogy használjam ki a telefonnak álcázott kis számítógép kapacitását. Letöltöttem a szokásos médiakedvenceimet – újságokat, rádióállomásokat és rádióműsorokat. Az életem nem változott meg tőle. Naponta eddig is túl sok órán át ültem a számítógép előtt.

Aminek örültem, mert tudtam, hogy tetszeni fog, és mert jó minőségű képeket készít a telefonom, az Instagram nevű fotóalkalmazás. Mivel a Facebook megvette a népszerű és főleg mobilképek megosztására használt programot, rögtön az elején sok facebookos ismerősöm bukkant fel az Instagramon is. Tűnődtem, kell-e nekem egy második Facebook. Egyszer aztán eszembe jutott, hogy hiszen megnézhetem én könnyen, a # jel segítségével, ki más oszt meg szép természeti képeket meg felhős eget, virágokat, fákat, madarakat, szép várost vagy falut, házakat ábrázoló fotókat stb. Az okos kis telefonom képernyője hamar tele is lett szebbnél szebb pillanatképekkel Alaszkából, Szibériából, Spanyol- és Görögországból, Argentínából, Montenegróból, Fehéroroszországból és Ausztráliából. Kiderült, hogy a föld tele van olyan emberekkel, akik ugyanolyan szívesen örökítik meg a körülöttük lévő szép világot és osztják meg a pillanatképet másokkal, mint én. Reggelente a metrón gyorsan végignézem az instagramos világomat, és máris jól kezdődik a napom. Vizuálisan legalábbis.

Egy papíron olvasott újságcikkben láttam, hogy a szerző okostelefonját használja nyelvtanulásra. Aha! Egy újabb ötlet. Még aznap le is töltöttem a DuoLingo alkalmazást. Amióta New Yorkban élek, szeretnék spanyolul megtanulni, de valahogy sok pénzért esténként csoportba járni nem volt sosem kedvem, és az ilyen nyelvtanulás nálam korábban sem vált be. Beklikkeltem a napi 20 perces tanórát a kis Samsungon. Ez három hete volt. Azóta 3 napot hagytam ki, és általában több mint 20 percet szentelek a spanyolnak naponta. Ma sok ételt, állatot és ruházati cikket már meg tudok nevezni. Az igéken dolgoznom kell még. Az alkalmazás naponta figyelmeztet, hogy gyakorolni és tanulni kell. Beszéltet is a telefon mikrofonján keresztül, és kijavít, ha rosszul ejtem a szavakat. Női és férfihangon felváltva beszél hozzám, a spanyolban is fontos a szavak kiejtése, amely gyakran más, mint amit egy magyarul tudó leírva lát. Nagyon jót tesz az agyamnak, hogy több év múltán ilyen módon is megtornáztatom egy kicsit.

Az Instagram használatán keresztül megtanultam, hogy kell a telefonon jó képeket készíteni, és meggyőződtem arról, amit sokan mondogattak éveken át (olyanok, akiknek már évek óta volt okostelefonjuk), hogy az instagramos képek szebbek, mint a valóság. Nem biztos, hogy ez jó dolog. Az emberek mindig szerettek különféle fantáziavilágokba menekülni. Ez természetes, hiszen az emberiség többsége valamilyen módon szenved. Ráadásul a dús fantázia az egyik pozitív vonása az emberi mivoltnak: az emberiség nem volna az, ami, a mesék, versek, könyvek és filmek nélkül. De most a körülöttünk lévő valóságot pillanatok alatt változtatjuk át annak egy kis képernyőre szabott szebb, mesterséges változatává. Mi lesz a következménye annak, ha a földi időnk nagy részét egy fantáziavilágban töltjük a körülöttünk lévő valóság helyett?

Egy rendkívüli pozitív hatása azonnal lett az új kis telefon társamnak. Május óta majdnem bárhonnan és majdnem bármikor ingyen (az interneten át) le tudok bonyolítani videóhívásokat szeretteimmel. A kis Samsung pár száz dollárba került, de a mamával, Annával és a nagyival a tópartról beszélgetni megfizethetetlen.

 

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!