4 tipp, mit ne csináljunk ősszel

Bár az ősznek még csak az előszobájában járunk, érdemes beírni a naptárba néhány tipikusan őszi teendőt, hogy jól fel tudjunk készülni rájuk. Meg pár olyan dolgot, amelyekhez hozzá sem érdemes fogni. Például.

1. Új seprű jól seper. Legalábbis a mondás szerint. Söprögetni jó, egyrészt azért, mert egyszerű mozdulatsorokkal viszonylag rövid időn belül látványos eredményt érhetünk el. Seperni mindig fognak, amíg világ a világ, gondolhattuk még néhány éve. De aztán feltalálták a lombfújó és lombszívó gépeket. Egy vastag műanyag cső, végén fogantyúval és motorral, fújja vagy szívja a lehullott leveleket, esetleg a felcsatolható tartályba gyűjti. Elektromos és benzines változata is ismert. Egyelőre főleg a közterület-fenntartók használják, de egyre jobban terjed a bolttulajdonosok és a magánemberek közt is. Hangos, büdös, drága, értelmetlen és visszataszító. Nehogy vegyünk! Vagy ha már megvettük, legalább ne használjuk.

 

2. Vigyázzunk a csicsókával! Bár ehető, sőt sokak szerint finomnak is nevezhető, felesleges kiásni az összeset, mert sosem fogy el. Még azok sem képesek rendszeresen fogyasztani, akik egészségi állapotukból kifolyólag megtehetnék, például a cukorbetegek. És még azok sem, akik szeretik a csicsókakrémlevest. Ugyanis majdnem mindenkit felfúj, rettenetesen. Pedig szimpatikus növény, ráadásul invazív. Szóval ne dolgozzunk vele feleslegesen.

 

3. Diógondok. A közönséges dió (Juglans regia) betakarításának körülményei minden év őszén válaszutak elé állítják a diófa-tulajdonost. Érdemes-e hosszú dorongokkal megverni a fát? Hisz a termés úgyis lepotyog. Csak hát sokszor mire ez bekövetkezik, már annyi a zavar a fa alatt, hogy képtelenség összeszedni. Vagy mire odaérünk, ellopják. A diószedés nem habos torta, ugyanakkor érdemes a humánusabb megoldást választani és nem bántani a fát, ha mi sem szeretnénk, hogy valaki így bánjon velünk.

 

4. Figyeljünk. Pontosabban: ne essünk abba a hibába, hogy nem figyelünk a körülöttünk zajló változásokra. Keressünk egy kevésbé süppedő területet a kertben, vigyünk oda egy széket, üljünk rá, és hallgassuk minél hosszabb ideig a talajban zajló biokémiai folyamatok lágy neszét. Azért ezt túlzásba se vigyük, és ha már hópelyheket látunk a kabátunkon, inkább menjünk be a házba.

Összeállította Veres István

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!