Hégli Máté: Finomhangolás Avignonban. Hazatérés

Merci Avignon, au revoir!

Bartusz Réka felvétele

Fájdalmas a hazatérés. Egyrészt a buszban töltött tizennyolc óra és a padlón átaludt éjszaka nehezíti meg augusztus első napját, másrészt az a rengeteg élmény, amelyet már csak beszélgetések vagy fényképek nézegetése alkalmával tudunk majd újra feleleveníteni. Annyi minden fog hiányozni: az éjszakai fellépések, a hajnalba nyúló beszélgetések, a provence-i bor, a francia nyelv vagy a kellemes francia vasárnap. Mégis, mintha mindenki arcán – valahol a fáradtság jelei mögött – látható volna pont az a bizakodás, amiért Avignonba jöttünk. Néhány sérülés, napszúrás vagy fogfájdalom árán, de mégiscsak huszonegyszer lépett színpadra egy szlovákiai színház a világ egyik legrangosabb színházi fesztiválján. Több száz néző, köztük rengeteg szakmabeli ismerhetett meg bennünket, és általunk a Közép-Európában élő népek tánckultúráját úgy, hogy közben kortárs táncszínházi élményekkel gazdagodva térhetett vissza az avignoni éjszakába.

Az utolsó napokban műsorunk egyre több szakembert szólított meg. Nem volt előadás, amelyen ne ült volna legalább két-három újságíró, színházigazgató vagy programigazgató. Volt, aki saját színházi évadára keresett műsort, más egy nemzetközi kortárs táncfesztivál résztvevői közé válogatott darabokat. A kritikusok, újságírók pedig valószínűleg valami új téma után kutatva tértek be hozzánk. Tény, hogy a visszhang osztatlan sikerről árulkodik. Egy elismert kritikus például személyesen akart gratulálni nemcsak a koreográfusnak, ami bevett szokás egy jó előadás után, hanem a táncosoknak is. Ez már ritkaságszámba megy. Nagyon jólesett. Szerinte a Finomhangolás volt a legjobb, amit idén az avignoni fesztiválon látott. Nem a levegőbe beszélt. A kedvező kritika pár nappal később valóban meg is jelent a francia lapban.

 

A hónap végére a hír Párizsba is eljutott, Daniel Jurkovič, a Párizsi Szlovák Intézet igazgatója július 29-én autóba ült, és pár órás út után negyed tizenkettőkor már az első sorból tapsolt. Nagyon örült, hogy ötven év után végre Szlovákia is eljutott Avignonba. Mi pedig kedves szavak mellett a három palack finom bornak örültünk, amelyet a Finetuning tiszteletére hozott magával.

Végül július 30-án utoljára sötétült el az Espace Alya nagyterme. A megszokott meghajlás előtti csendben csak a táncosok ütemes levegővétele rúgott belénk egyet-egyet. A közönség is kivárt. Én csak ültem némán, és ez a koromsötét színházi éjszaka eszembe juttatta az otthon látott Hontalanítás-előadásokat, mikor ugyanígy, ugyanezt a hatást elérve hallgattatott el több tucat nézőt előadásról előadásra az Ifjú Szivek Táncszínház. Ez a csend felér bármilyen ovációval, mert mikor a néző felriad önkívületi állapotából, véget nem érő állótapsa ebből a csendből táplálkozik. Ha egy darab, koreográfus, táncos őszinte, a közönség is az.

Mi lesz ezután? A tánckarnak három hét szünet egészen biztosan. De utána nincs megállás. Az ősz már meglehetősen korán elkezdődik. Szeptember 24-én, Pozsonyban, a Hviezdoslav Városi Színházban Finomhangolás, októberben szlovákiai turné, novemberben bemutató Budapesten a Várkert Bazárban. Merci Avignon, au revoir!