Családtervezés természetesen

Annak, hogy ma minden hetedik pár hiába várja a gyermekáldást, nagyrészt az az oka, hogy a nők évekig, évtizedekig szedik a fogamzásgátlót, majd 35 fölött szeretnének szülni.

Fotolia

Addigra viszont a szervezet hormonháztartása annyira felborul, hogy mire összeszedhetné magát, már biológia szempontból is késő. Nekik és a természetesség híveinek kínál megoldást az az önmegfigyelésen alapuló módszer, amelyre egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket.

 

Hormonok és lombik nélkül

Judit ma negyvenkét éves, egy kétéves kisfiú boldog édesanyja, és tavaszra várja második gyermekét. Azt mondja, már amikor 38 évesen férjhez ment, úgy gondolta, hogy a gyermeket áldásnak, ajándéknak tekinti, ha megadatik neki, de nem fog a végső határig elmenni érte. „Hormonkezelést, lombikbébiprogramot semmiképp nem akartam, szerencsére az első nagyon hamar és könnyen jött. Én már ekkor is alkalmaztam a Billings-módszert, ismertem testem működését, ezért fogékony voltam a témára, amikor egy keresztény közösségben hallottam, a Creigthon-módszerről, amely a Billings-félének a továbbfejlesztett változata. Lényege, hogy a nő folyamatosan, napjában többször – minden vécéhasználat vagy zuhanyozás előtt és után – megfigyeli a méhnyaknyák minőségét, és feljegyzi.” A gyakorlat és a tapasztalat alapján olyannyira megismeri a ciklusát, hormonális működését, hogy teljes bizonyossággal tudja, mikor vannak termékeny napjai. Így a módszer azok számára is alkalmas, akik gyermeket szeretnének, és azoknak is, akik el akarják kerülni a várandósságot. „De nekem nemcsak a gyakorlati hasznáért, hanem a filozófiájáért is megtetszett, mert nem csupán a testiségre helyezi a hangsúlyt, hanem a pár érzelmi kapcsolatára is” – mondja Judit.

 

Az intimitás varázsa

A Creigthon-módszer alkalmazása ugyanis nemcsak fogamzásgátló vagy -támogató praktika, hanem életforma is. Ha a pár el szeretné kerülni a várandósságot, akkor a termékeny napokon tartózkodnia kell a szexuális együttléttől, de ez nem feltétlenül korlátozás. Sőt, ha nyitottak, felfedezhetik, mennyi másfajra módja van annak, hogy egymás iránti szeretetüket és megbecsülésüket kifejezzék. A hangsúly ugyanis azon van, hogy a párok kapcsolatuk lelki, fizikai, intellektuális, érzelmi és kommunikációs oldalán is dolgozzanak.

Judit szerint az ember a lelke mélyén érzi, hogy házastársához mennyi érzelmekből, tapasztalatokból, közös élményekből táplálkozó szál fűzi, de amikor ezt ilyen megalapozottan, tudományos szinten kidolgozva elmondják neki, az mégiscsak más. „Hirtelen jelentősége lesz minden érintésnek, gesztusnak, mindketten fontosnak érezzük jelezni a másiknak, hogy fontos nekünk, gondolunk rá, szeretjük. Az oktatótól visszaigazolást kaptunk, hogy helyes úton járunk, és útmutatót is, mennyi más ösvényre kalandozhatunk még el” – teszi hozzá. Férjével a Creigthon-módszer egyik szlovákiai oktatójához, Michaela Pisoňovához járt. Nem feltétel, hogy a párok közösen látogassák a tanfolyamot, de ez volna az ideális, mert az alkalmazás az együttműködésen és a közös felelősségen alapszik. Judit a férjével együtt járt az oktatásra, és az mindkettőjüknek nagyon sokat adott. „Az egyik alapszabály, hogy a naplót, amelybe feljegyzem a megfigyeléseimet, a férjem számára is elérhető helyen tartom. Így ő is belenézhet, tudja, hogy épp milyen nap van, milyen intim együttlétre számíthat. Mert rengeteg intimitás van az összebújásban, egymás megérintésében, egy jó beszélgetésben, közös programban is.” Az ember tudja ezt, de jó, ha tudatosítja is, mert a napi rutinban hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla.

 

Megismerni testünk működését

A tanfolyam kezdetén a pároknak egy hónapig tartózkodniuk kellene a szexuális együttléttől, hogy a nő csak a teste természetes folyamataira tudjon összpontosítani. Utána már a pár döntésén múlik, hogyan, milyen céllal alkalmazzák a módszert, ideiglenesen folyamodnak-e hozzá a várandósság végett, vagy életük részévé válik.

„Nagyon könnyen elsajátítható, a szakkönyvek, fényképek és az oktató irányítása alapján én is hamar bizonyosságot szereztem. Az sem okoz gondot, hogy mindig feljegyezzem a megfigyeléseimet: egy idő múlva automatikussá válik. A feljegyzéseket eleinte hetente, aztán már csak félévente értékeli ki az instruktor, de ez sem feltétlenül szükséges. A saját tapasztalatomból kiindulva mondhatom, hogy a módszert alkalmazva a nő olyan biztonsággal ismeri meg teste működését, hogy minden apró jelre felfigyel. Én már akkor tudtam, hogy várandós vagyok a második gyermekünkkel, amikor a teszt még negatív eredményt mutatott” – mondja mosolyogva a fiatalasszony.

A módszer jövőbeli felhasználása nem korlátozódna a fogamzásszabályozásra, hanem a betegségek, pl. a rák korai felismerésében is szerepet szánnak neki. A kutatások most arra irányulnak, hogy a nők saját megfigyeléseik, vagyis a méhnyaknyák állaga alapján észlelt eltérésekkel bizalommal fordulhassanak orvosukhoz. Ez még a jövő zenéje, de Szlovákiában is van már két olyan nőgyógyász, aki kész a páciens ciklusa alapján időzíteni a vérvételeket, vizsgálatokat. A kapott eredmény ilyesformán biztosan jobban tükrözi a valóságot, és könnyebben vezet eredményre. Márpedig mindkét félnek ez volna az érdeke.

 

Pap-genetikus: Jó módszer, de alibista

A katolikus egyház egyedül a természetes családtervezést támogatja, de Marek Orko Vácha csehországi katolikus pap és genetikus szerint ebben is van némi alibizmus. Vácha a Prágai Károly Egyetem Orvostudományi Kara Etikai Intézetének vezetője, évek óta foglalkozik a genetika etikai kérdéseivel, többek között a fogamzásgátlással is. Pap létére több írásában is vitába száll azzal a felfogással, hogy az úgynevezett természetes családtervezés, vagyis a termékeny napoknak a méhnyaknyák és a testhőmérséklet figyelése alapján való számon tartása kevésbé volna művi dolog, mint akár az óvszer használata. „Ha ugyanis a fogamzás megakadályozása céljából végzi a nő a megfigyeléseket, akkor ne beszéljünk eufemisztikusan családtervezésről. Hiszen itt is arról van szó, hogy a pár el akarja kerülni a gyermekáldást. Ahogy a katolikusok tiltakoznak a terhesség-megszakítás kifejezés ellen, mert a terhességet nem ideiglenesen szakítják meg, hanem befejezik, úgy ebben az esetben is inkább természetes fogamzásgátlásról kell beszélni” – magyarázza a pap, aki szerint az egyház itt kiskaput talált. „Nem a módszer ellen van kifogásom: minden párnak jogában áll eldönteni, hogyan éli intim életét, és azt is, hány gyermeket vállal. Csak a katolikus egyház álláspontját érzem ebben a tekintetben álságosnak, mert azok a párok, amelyek ezzel a módszerrel élnek, azt hirdetik, hogy nyitottak a gyermekáldásra, miközben szintén mindent megtesznek ellene. Olyan ez, mint ha valaki azt mondja, hogy hozzá bármikor jöhet vendég, de ha tudja, mikor érkezik, elmegy otthonról.”

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg