Cs. Liszka Györgyi: Ki a bohóc, én vagy te?

Mind itt vagyunk, mind itt vagyunk, mind itt vagyunk a síneken. Már annak is egy éve, hogy eltemettük szegény Somló Tamást. Sőt nem sokkal rá Lauxot is. A dübörgő banda fogyatkozik, de amire mindig is figyelmeztettek, az marad. Hiszen magyar, oláh szláv bánat, tudjuk Ady óta, mindigre egy bánat marad

Somogyi Tibor felvétele

Meg az öröm is. Mi olyan, mint az óceán gyöngye, talán, mire felhozom, össze is töröm. Ezt meg Petőfi tanította meg velünk. Magyar, szlovák, román, szerb, horvát, mind itt vagyunk a síneken, a színen, s akinek helyén van mindene, szíve, lelke, esze, az mind egyet akar: boldogulni. Békességben jól élni.

Marosz Diána e lapszámban olvasható naplójegyzete váltotta ki belőlem ezeket a gondolatokat. Az juttatta eszembe, hogy annak idején, amikor ez a cso szi magyar? szlovák szlengszótár által jegyzett szócikk kirobbantotta heves vita kerekedett, szinte betűről betűre, szóról szóra pontosan ezt gondoltam, sőt készültem is írni róla, csak valami elvette a kedvemet. Mégpedig az a mélyről fakadó gyűlöletgejzír, mely a közösségi hálón tört fel. Hogy hogy lehet ilyen könyvet kiadni, azonnal zúzzák be! (És a magyart? Az maradhat? Ezt én kérdeztem magamban.) Ömlött, folyt, hömpölygött a bűzös fortyogó lé mindenmerre, teletótozva az egész világot. Hirtelen mindenki tudós, nyelvész, etimológus lett, úgy értettek helyesen írni még véletlenül sem tudó atyafiaink és atyalányaink a nyelvtörténethez, mint a focihoz meg az újságíráshoz általában. Olyik köztük diplomás, ismert diplomás, no, ez vette el leginkább a kedvem meg a gyomromnak háborítatlan állapotját. Olyan érzésem volt, jól jött ezeknek az embereknek az a bántottad az anyámat? típusú szelep; nesze, puff neked, jól ki lehet tölteni a mérget, a dühöt, a frusztrációt valaki máson, nekünk idegenen. Pedig jóindulat sem kell hozzá, csak kicsit higgadt aggyal gondolkodni egy kicsit. Hogy is alakulhat ki ilyesmi. Tényleg hülyének tekintették a magyart a szlovákok már tót korukban? Nem lehet, hogy egyszerűen csak, mert nem értették a nyelvüket, ha valaki közülük értetlenkedett, megkérdezték tőle, cso szi magyar?, hogy nem érted? Mi van, nem tudsz magyarú?, erre emlékszem gyerekkoromból, vagy, hottentotta vagy?. (Az meg egy Dél-Afrikában élő nép, őket lehet hülyézni?) Miközben ettől a szótól, hogy hülye, éppen a szlovákok maďarján leginkább megbotránkozók kapkodnak levegő után, szentségtörésnek tekintve a használatát, pláne leírva, hű, ha még ki is nyomtatva! (Hogy lehet ilyen csúnyán beszíni, b…d meg? Ezt a saját fülemmel hallottam, miközben anyja vágta fejbe a hétévesforma gyereket.) Szóval, enyhén szólva is, és nagyon finoman fogalmazva: kissé furcsák vagyunk mi, emberek. Olyan jólesik éppen a cso szi magyar? miatt sértődötteknek azokat a Diána által is felsorolt, szlovák önérzetet sértő közmondásokat jó szaftosan röhögve elsütni. Vagy finomkodó, lesajnáló tekintettel csak úgy elejteni. Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy az ilyennek talán nincsen is szegénynek egyéb érdeme annál, mint hogy magyar (fordított esetben szlovák). Örömtelen, sikerélménytelen éli életét, s valószínűleg így érzi magát különbnek, magasabb rendűnek végre valakinél. Csak ezt tudja (magyarul/szlovákul), amit a másik nem. Az etimológiai szótárban olvasom, hogy a népnyelv általában a legjellemzőbb külső-belső tulajdonságot ragadja meg szomszédai, vetélytársai, ellenségei, de még barátai megnevezésére is, és mindig pejoratívan! Semmi sem változik, ilyen a nép tömegben. Aztán azt is olvasom, hogy a 20. század elejétől a tót megnevezés a hivatalos anyagokban már nem használatos. (A cso szi magyar? a hivatalos anyagokban szerintem sosem volt.) Ugyancsak elterjedt megnevezés lehet, ha gúnyosan, megvető szándékkal akarják illetni a szlovákokat. A hangsúly az akarjákon van. A szlovákoknál is az akarjákon van, nem a szótárazási módszereikben. Mert amúgy meg tényleg mind itt vagyunk a síneken, és mind azt szeretnénk, ha gördülékenyen haladna (ha nem robog is) velünk a szerelvény, és nem mezítláb kellene bukdácsolnunk krampáccsal a kezünkben különböző elfekvő kisvasutak zúzott köveit tömörítve. Ha mindenki egyszerre abbahagyná a gyűlölködést, nem volna mit továbbadni. Pontosabban, volna.

A jót.