Minden kezdet nehéz

Ha az iskolakezdéssel kapcsolatos problémákról esik szó, leggyakrabban a kis elsősökre gondolunk, hiszen a korai kelés, pontos órarend, rendszeres lecke az ő esetükben a legnagyobb változás. De az iskolaváltás, az új tanárok, osztálytársak, a beilleszkedési problémák és a megnövekedett igények a kezdő középiskolásokat is komolyan megviselhetik.

Fotolia

 

 

Középiskolás-káosz

Az általános vagy, ahogy nálunk nevezik, alapiskola még viszonylag egyszerű: az órákon rendszerint ugyanaz a tanító néni – ritkábban tanító bácsi – foglalkozik a kicsikkel, aki jól ismeri őket. Idővel megszokják egymást, ezért kisebb a stressz bennük, s kialakul az a bizalmi viszony és ragaszkodás, amely időnként a pedagógus iránti csodálatba megy át. Sok iskolában egész nap ugyanabban a tanteremben vannak a gyerekek, s az évfolyamok ritkán keverednek – ez fokozza a biztonságérzetüket. A középiskolákban ezzel szemben szinte minden órát más tanteremben más tanár tart, s a különböző osztályokba járó diákok keveredhetnek, mivel ott már a szakirányoknak megfelelően csoportosítják őket. Általában az iskola épülete is sokkal nagyobb, kezdetben akár el is tévedhet benne az elsős. A szorongást csak fokozza, hogy az iskolai feladatok egyre nehezebbek lesznek, a tananyag mennyisége és összetettsége növekszik, s házi feladatból is egyre több van. Esszéket, szemináriumi munkákat kell írni, egyre több önállóságot követelnek meg tőle, emellett még gyakran edzésekre, szakkörökre, külön nyelvórákra jár. Ennyi feladat jó szervezést, összpontosítást és fegyelmet követel meg a leterhelt tiniktől, de vajon képesek rá?

 

Átállás és túlpörgés

Nem mind és nem rögtön. Dagmar Kopčanová gyermek- és ifjúsági pszichológus szerint iskolakezdés idején gyakran előfordul, hogy hirtelen, akár több jeggyel is romlik az elsős középiskolások tanulmányi eredménye az általános iskolaiakhoz képest. „Idővel a legtöbbjüknek sikerül alkalmazkodniuk, és újból javulni kezdenek, beilleszkednek új környezetükbe, elsajátítják a szükséges tudást és képességeket. Sok múlik azon, milyen gyorsan találják meg helyüket az osztályközösségben, találnak-e barátokat, és nem utolsósorban: van-e az iskolában olyan tanár, aki magával ragadja őket” – mondja a szakember.

Ha ezekből legalább egy megvan, a többi csak idő kérdése. De a tinikre mindenképp fokozottan figyelni kell, mert ez az az időszak, amikor a legtöbbjük nem szívesen nyílik meg szülei előtt. Lázad, vitatkozik, duzzog, olykor még hazudik is, de mindezek mögött azt kell látni, hogy keresi a helyét a világban. „Függetlenedni szeretne, de értelmi és érzelmi szempontból még éretlen, ezért gyakran kockázatos helyzetekbe sodródik, amelyekből egyre több van” – mutat rá Kopčanová. A mai középiskolásoknál szerinte már nem elég az iskolai előmenetelre és a baráti közösségre ügyelni, az alkoholfogyasztás, a drogozás és a felelőtlen szexuális élet veszélyeire is gondolni kell.

A kamaszok többsége bezárkózik, így szülei csak apró jelekből következtethetnek arra, hogy valami baj van. De ha a kamaszkort megelőzően jó volt a kapcsolatuk, bízhatnak abban, hogy ismerik gyermeküket, és az addigi nevelés meghozza eredményét. Úgy kell az egészre tekinteni, hogy a kamaszkor kitérő, de ha kicsi korától jó útra terelték a gyermeket, vissza fog térni oda, ahonnan elindult” – biztat a szakember.

 

Leterhelt tinik

Minden igyekezet és segítség ellenére a kamaszkor derekán újabb problémák merülnek fel: a fiatalok elkezdenek aggódni a jövőjük, karrierjük miatt. Minden irányból a megfelelés, sőt a siker kényszerét érzik. Jó tanulónak, sikeres sportolónak (táncosnak, versmondónak, csillagásznak stb. stb.) kellene lenniük, le kell érettségizniük, és emellett fel kell készülniük az egyetemi, főiskolai felvételire.

Ráadásul ebben az időszakban kezdik el komolyabban kiépíteni társas kapcsolataikat: barátokat szerezni, megélni az első nagy szerelmeket és szakításokat. „Nem csoda, hogy a végletekig le vannak terhelve. Ez komolyan megviseli őket, és a kimerültség előbb-utóbb megmutatkozik valahol. Előfordulhat, hogy nem képesek lépést tartani az eléjük tornyosuló szociális, tanulmányi és érzelmi változásokkal, kihívásokkal. A nehézségekre az egyre romló tanulmányi eredmények, viselkedésbeli kihágások vagy az iskolakerülés figyelmeztethet. A legtöbb probléma idővel magától megoldódik, de előfordulhat, hogy tizenéves korban a fokozott nyomás hatására bizonyos tanulási nehézségek vagy mentális zavarok jelentkeznek – például figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD). Ha a szülők vagy a pedagógusok erre gyanakszanak, minél hamarabb keressenek fel szakembert, mert a probléma nem fog magától megoldódni” – figyelmeztet Dagmar Kopčanová.

 

Többet kellene aludni

Az utóbbi években egyre gyakrabban esik szó arról, hogy a középiskolákban később – kilenc órakor – kellene kezdeni a tanítást. A kamaszokat szervezetük eltérő hormonális működése miatt meggyötri a korai kezdés, sokan közülük alvajáróként tengetik napjaikat az iskolában. A legtöbb óvodás és kisiskolás 8-9 óra tájban megy aludni, és tíz-tizenegy órás alvást követően reggel nem okoz számára gondot a hétórai kelés.

Más a helyzet a kamaszokkal. Amint Peter Visolajský gyermekorvostól megtudtuk, tíz-tizenkét éves kor körül az elálmosodásért felelős hormon, a melatonin csak 10-11 óra körül kezd termelődni, két órával később, mint a kisiskolásoknál. A kamaszokat emellett akadályozza az alvásban a lefekvés előtti számítógépezés, tévézés, az, hogy telefonjukat alvás közben sem kapcsolják ki, valamint hogy a tinik szemében a korai fekvés időpazarlás: az alvásra elvesztegetett időként tekintenek. Viszont a kialvatlan gyerek nem teljesít a képességeinek megfelelően, összpontosítási nehézségekkel küzd, hangulata ingadozó, nagyobb eséllyel alakul ki nála depresszió, szorongás, sokszor ingerült, impulzív, ingerlékeny, hamarabb fordul serkentőszerekhez.

 

Pacsirták és éjjeli baglyok

Alvási szokásaik szerint az emberek két fő csoportba sorolhatók. Az egyikbe a pacsirták tartoznak, akiknek nem okoz gondot a hajnali felkelés, de este tízkor már alig tudják nyitva tartani a szemüket. A másik csoport tagjai, az éjjeli baglyok későn kelnek, de akár hajnali háromig is éberek maradnak. Az alvástípus az emberek genetikailag meghatározott ciklusától függ. A pacsirtáknál ez kicsit rövidebb, mint az éjjeli baglyoknál. Az alvási időszakot némileg lehet befolyásolni, de ha a körülmények megengedik, mindenkinél visszaáll az eredeti ritmus.

Egy 6–7 éves gyermeknek átlagosan 11, egy 8–9 évesnek 10–11, egy 12–17 éves kamasznak 8,5–9 óra alvásra van szüksége naponta. Ahhoz, hogy a nyári későn fekvés után zökkenőmentes legyen az átállás, tanácsos már az iskolakezdés előtti héten visszaállni a megfelelő alvási ritmusba és a szünet utolsó hetében, napról napra 20-30 perccel korábban ágyba küldeni a gyermeket – még akkor is, ha már elmúlt 15 éves.

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg