Szokatlan szakmában a VASÁRNAP: Megjártam a börtönt

Csaknem két évtizedet töltött „börtönben”. Előbb a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán, hatodik évét húzza a pozsonyi fegyintézetben, vezető beosztásban. Csomor Natália vállán óriási a felelősség, jelenleg csaknem négyszáz az itt dolgozók száma, 362 van szolgálati beosztásban, 37 a többi alkalmazott. 

Félek, hogy rengeteg lesz a macera, amíg bejutok, s furcsa érzés fog el, hogy életemben először be fogok lépni a börtön kapuján. Gyakran sétálok el mellette, s ilyenkor nem hagy nyugodni, vajon milyen az élet ott benn. Némi félsz is van bennem. Most itt állok: s megnyílik előttem a nehéz vasajtó. Nagy meglepetésemre minden simán és gyorsan megy.

 

Mit szólnak a barátok, ismerősök a munkájához? Mi játszott közre a pályaválasztásban? Amikor dolgozni kezdett, már volt képe arról, hogy mivel is jár a munkája? Az elítéltekkel közvetlen kapcsolatba kerülhet? Soha nem félt, hogy baja eshet? Történt már olyan, hogy veszélyes helyzetbe került? Hány nő van a fegyőrök között? Történt már olyan, hogy egy fegyházból szabadult elítélttel összefutott az utcán? A börtönőröknek bizonyos időközökben át kell esniük fizikai és pszichológiai teszteken? Mi a szép ebben a munkában?

Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Urbán Klára írását.