Tanulságok a világból

Várjuk a repülőgépet, aztán hazamegyünk

Rozbroy Viktor felvétele
Kinek, minek írom?

Leginkább azoknak, akiket nem irritál a stílusom. De inspiráló lehet azoknak is, akik hasonlóan szeretnének utazni, csak különböző okok miatt nem mernek. Mondjuk, azt hiszik, veszélyes a világ. Vagy azt, hogy nincs pénzük. Vagy azt, hogy ráérnek még.

Mindenki kérdezi majd, milyen volt, amire azt mondom: jó. Erre majd azt kérdezik: ennyi? Amire azt válaszolhatom: igen. Vagy azt, hogy: nem csak ennyi. Vagy: Na, mesélj! Mit meséljek? Hogy milyen volt. Jó… Stb. Vagy: Mit csináltatok ott annyi ideig? Hol? Bárhol. Utaztunk, sétálgattunk, néztük a városokat és a természetet, ettünk, fotózgattunk, olvastunk, napoztunk, fürödtünk, túráztunk, tanultunk spanyolul és angolul, kávéztunk, beszélgettünk, ismerkedtünk…

Meg egyébként sem nagy dolog az egész. Legtöbb barátom, ismerősöm megtehetné ugyanezt az utat, ha az értékrendje más volna. Ebből a pénzből én nem tudnék venni magamnak házat, lakást, vagy nem tudnék felnevelni egy gyereket. Tudnék venni viszont egy használt Opel Corsát.

Amit nagy dolognak tartok, az a sok élmény, amiben részem volt. De ez személyes. A személyes élményeimre pedig senki sem kíváncsi. Nagyon unnám, ha valaki a személyes élményeiről mesélne nekem órákon keresztül. Ha bárkit érdekel, hogy milyen volt, akkor elolvashatja a feljegyzéseket. Ennek több előnye is van. Sokkal jobban össze vannak foglalva a dolgok, mint amennyire szóban el tudnám mesélni. Kihagyhatja az unalmas részeket, s nem kell azon gondolkodnia, mikor fejezem már be a sztorizást. Utána tud nézni egy csomó dolognak, amire ismereteim hiánya miatt úgysem tudnék válaszolni.

 

Gyakran ismételt kérdések

Fárasztó volt? Ez volt a legfárasztóbb időszak az életemben – szellemileg és fizikailag. Egy hátizsákból éltem. Folyamatosan agyaltam, merre, hova, hogyan tovább. Gyakran kilométereken keresztül a hátamon vittem a 30 kilósra dagadt zsákot. Folyamatosan figyelni kellett a környezetemre, megoldani az utazást, szállást stb. stb. Hazamegyek kipihenni magam.

Betegségek? Rengeteg a betegség. Az oltások nem véletlenül ajánlottak. A hepatitisz és a sárgaláz az egyik legfontosabb. Gyakran láttam besárgult, gyermekbénulásos embereket. Indiában leprással is össze-összefutottam. Miután kiégett egy pixel a bal szememből az Atacama-sivatagban, tudatosítottam a napszemüveg fontosságát. Ázsiában soha ne igyál csapvizet, Indiában fogat se mossál vele! Mivel sehol nem olyan változatos az étkezés, mint Európában, folyamatosan pótolnod kell a vitaminokat. Ezt abból is érzed, hogy időnként borzasztóan kívánod a joghurtot, kefirt, gyümölcsöt, csípős ételeket, vagy folyamatosan aludnál, fáradékony vagy, korpás lesz a hajad, felborul a metabolizmusod, stb.

Veszélyes? Sokkal kevésbé, mint Közép-Európa.

Utazhat két ember együtt tíz hónapig? Igen. Meguntátok egymás társaságát? Nem.

Mi volt a legkellemetlenebb, legrosszabb élmény? A legkellemetlenebb: megérkezni Hongkongba 20 €-val a zsebemben, miközben kiderül, hogy nem működik a bankkártyám. A legrosszabb: agyonvert, haldokló kisgyereket látni, nyomorult emberek álmait, vágyait hallgatni.

Mi volt a legjobb hely, ahol voltál? Legszebb természet: USA, Patagónia. Legbékésebb emberek: kecsuák. Legizgalmasabb: India. Legszebb látványosságok: Machu Picchu, Angkor, Tádzs Mahal. Legjobb városok: Hongkong, New York, Buenos Aires, Dzsaiszalmer, Sziemreap. Ahova visszavágyom: Hongkong, Buenos Aires, Kambodzsa, Patagónia, Himalája, Peru. Legveszélyesebb: a világ nagyvárosaiban lopnak, főleg a turistáktól; Indiában betegségek, közlekedés, csalás; az USA-ban a bankkártyádról lopják le a hivatalos cégek a pénzed, és akkor kapod vissza, ha perrel fenyegetőzöl. Legbiztonságosabb: Peru, Délkelet-Ázsia – ezekben nem tapasztaltam semmilyen veszélyforrást –, a bankkártyás csalásokat leszámítva az USA tűnt még eszméletlenül biztonságosnak. Legegyszerűbb a turisták számára: Peru. Legbonyolultabb a turisták számára: India. Az európaitól legeltérőbb: India. Legfinomabb ételek: Kambodzsa, Himalája (tibeti, nepáli). Legrosszabb ételek: USA, Chile. Legkevésbé higiénikus: India. Legjobb sör: USA, Kambodzsa. Legdrágább országok: USA, Chile, Argentína nem drága ugyan, de az utazás (busz, vonat stb.) sokkal drágább, mint Európában. Legolcsóbb: Kambodzsa, India. Legszegényebb: Bolívia. Legnagyobb élmény: hülye kérdés.

Milyenek voltak az emberek? Az összes kolumbiai, akivel találkoztam, nagyon kedves volt, de Kolumbiában nem jártam. A legkorrektebbek a peruiak voltak. A leglazábbak, legszemtelenebbek, legmosolygósabbak az indiaiak. A legkedvesebbek, legudvariasabbak az USA polgárai. A legostobábbak, legműveletlenebbek: szintén az USA polgárai (ez nem érvényes azokra, akikkel az USA-n kívül találkoztam).

Kellett a biztosítás? A világon mindenhol olcsóbban ellátnak, mint amennyiért a biztosítást kötötted. A fogtömés egy jó indiai kórházban 500 forint. Az USA kivétel, ott egy adag receptes antibiotikum mandulagyulladás esetén 600 dollár.

 

Tapasztalatok

Megtanultam hatásosan mosni kézzel – bármilyen körülmények között.

Bővültek picit a földrajzi ismereteim. Össze tudok kötni pár Európán kívüli fővárost pár Európán kívüli országgal.

Megtudtam, hogy mindenhol a világon ugyanolyan az étel. Bármi elkészíthető Pesten vagy Pozsonyban. Az indiai kaja olyan, mint a lecsó, de máshogy fűszerezik. A koreainak az alapja az uborka. Például a szeletelt uborkával sütött tócsni vagy az uborkás tojásos leves tipikus koreai ételek. Minden apróra szeletelt, félig sült étel lehet kínai. Húslevest ehetsz Thaiföldön is, de spagettit raknak bele, és nyers zöldséget. Tibetben knédlit esznek a főételhez, Indiában élesztő nélküli, palacsintasütőben sütött lisztes-vizes tésztát. A spagetti mindenhol a világon népszerű, de van, ahol kurkumával vagy korianderrel fűszerezik, van, ahol szaftos húst raknak rá. A legváltozatosabb ételek Európában vannak. Sehol nem ettem főzeléket – tulajdonképpen semmilyen tejjel készült ételt (a süteményeket kivéve).

Van, ahol szent a tehén, ezért nem eszik, van, ahol tisztátalan a disznó, ezért nem eszik, van, ahol a csirke olcsó, ezért csak ezt eszik. Európának semmi sem szent, mindent felfal és bekebelez, ezért gasztronómiailag egyedülálló.

Az édességek, sütemények mindenhol a világon különbözőek. A legfinomabb cukorkát Peruban ettem, fekete kukoricából, chicha moradából készült. A legjobb sütemények, édességek a jaksajtos, jakvajas tibeti nyalánkságok. Ezek leírhatatlanok, semmilyen általam ismert ízvilághoz nem hasonlítanak.

A legfinomabb gyümölcs a mangó, a kaktuszfüge és a jackfruit. Nálunk egyik sem kapható (a finom változatuk). A legdrágább gyümölcs az alma. Nálunk olcsón kapható.

A legízlésesebb kultúrkör a muzulmán. Minden szép, amit csinálnak. A ruháik, az épületeik, a díszítéseik, a tereik, az ékszereik, az írásuk, a használati cikkeik. A Tádzs Mahal.

Megtanultam kevés cuccal utazni. Megtanultam sok cuccal utazni. Képes vagyok tíz hónapon keresztül ugyanabban a pár túraruhában járni, s nem venni magamnak semmit. Megtanultam varrni.

Könnyedén mondom azt bárkinek bármire, hogy nem. Nem érzem a feszélyező sznobságot, amikor az árusnál azt mondom, hogy valami drága nekem, s nem veszem meg. Azután sem érzem magam feszélyezve, miután kicsomagoltatok tíz árucikket a boltban, de végül nem veszem meg. Olyankor sem érzem magam feszélyezve, amikor megszámolom a visszajárót, összeszámolom a fizetendő összeget, helyreigazítom az árus tévedését; vagy éppen veszekednem kell vele, amikor nem annyiért adja, amennyibe kerül. Az sem kényelmetlen számomra, amikor kipakolom a zöldséges által kiválogatott zöldségeket, mert nekem a kevésbé poshadtak tetszenek, vagy rászólok az eladóra, hogy a másik, nagyobb szelet süteményt kérem. Ezek a dolgok nem kényelmetlenek Európán kívül. Az árus sem lesz mérges, mert ez nem konfliktusforrás.

Arra is rájöttem, hogy (Kelet-közép-)Európa a legintoleránsabb és legstresszesebb társadalom a világban. Utoljára Romániában szólt rám egy őr a vasútállomáson, hogy vegyem le a lábam a padról. Szerintem nem az zavarta őt, hogy fent van a lábam, hanem örült, hogy gyakorolhatta valaki felett az istenek által ráruházott egyenruhát. Az embernek otthon folyamatosan elvárásoknak kell megfelelnie. Az út alatt néha öltöztem úgy, viselkedtem úgy, hogy otthon megvertek volna érte, itt még csak fel sem tűnt senkinek. (Egyszerű példák: beáll elém egy autó a dugóban, s átmászom rajta. Vagy arabosan arab kendőbe csavarom a fejem a nap elől, esetleg szivárványszínű, cuzcói karkötőt hordok.)

Tudok kiabálni idegen emberekkel. Ritkábban érzek rá kényszert, mint otthon éreztem.

 

Miért jó Európa?

Ha egy amerikai szociológus elidegenedett társadalmakról ír, ne higgyetek neki. Nem tudja, mi az elidegenedett társadalom. Az USA Európához képest egy fesztelen, meghitt, családias közeg. Bárki bárkivel szóba áll, nem félnek kommunikálni egymással az emberek, nem félnek egymástól. A világ többi részén ez fokozottan igaz.

Találkoztam egy kiránduló osztállyal Dharamszalában. Gimnazisták lehettek. Korukhoz híven csordaként vonultak végig az utcán. A csoportot két tanár bácsi kísérte: kézen fogva beszélgettek. Kíváncsi vagyok, mit szólna egy ilyen látványhoz otthon a szülői szövetség. Vagy a homofób tinédzserek.

Azt is megtapasztaltam, mire jó a vallás. A világ népei vallásosak. A hitük és vallási törvényeik szabályozzák életüket és a világhoz való viszonyukat. Ezért törvények és jog nélkül is működőképesek lehetnek a társadalmak. Jólesik tudni, hogy nem veszélyeztet téged senki fizikailag. Nem pusztán azért, mert van rá esély, hogy megússza az igazságszolgáltatást. A vallási meggyőződéséből eredő isteni igazságszolgáltatást nem úszhatja meg. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatos rettegésben él, hanem úgy dolgozza fel, hogy blokkolja magában az erőszakosságot – végül is jobb békében élni, mint konfliktusokkal tarkítani napjainkat. Talán.

Valamiben azért jó Európa is. Mindig tudod, mire számítsál. Megtanulható. Logikus. A vallási, belső késztetésű szabályzást törvényekkel és etikettel helyettesítjük – ami nekem azért jobban megfelel. Az emberek nem ignorálják egymást, egymás igényeit. Átadod a helyed a terhes nőnek vagy az öregasszonynak. Nyomakodás nélkül jutsz át egy ajtón, mert meghatározott szabályok szerint lépnek érvénybe az etikett elvárásai. A dolgok, tevékenységek elkezdettek és befejezettek: köszönsz, ha valakivel kölcsönhatásba lépsz, s miután vége a kölcsönhatásnak; ha veled foglalkozik valaki, addig nem kezd el mással foglalkozni, amíg be nem fejezett téged. Ha sorba kell állni, akkor a sor végére állnak, bármennyire kényelmetlen is. Alvó ember mellett nem kiabálnak. Ahol tilos a dohányzás, ott nem dohányoznak. Ha ki van írva egy busz vagy egy vonat, akkor az el is fog indulni. Időben. Fix árakért adják az árucikkeket. Ha piros a lámpa, megállsz, ha zöld, átmész. Európa le van szabályozva – ez megkönnyíti az életet. Általában.

A társadalmi különbségek sokkal kevésbé feltűnőek, mint máshol. Egy középosztálybeli család megengedhet magának egy olyan autót, amilyet egy miniszter. A miniszter nem vágyik olyan autóra, amilyet csak ő engedhet meg magának. (Ebben az USA megelőzött minket.) Mindenki tud valamennyire írni, olvasni, mindenki tájékozott legalább egy kicsit.

Amiben azonban Európa világnagyhatalom, az a kultúra és a művészetek. Sehol a világon nincsenek olyan széles körű és nívós kulturális igények, mint otthon. Sehol a világon nem olyan magas színvonalú az oktatás, mint otthon. Sehol nem találkoztam olyan kreatív, elemző gondolkodással (ráadásul széles társadalmi szinten), mint otthon. És felettébb jó a kaja. Azért ez is valami.

Rozbroy Viktor

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!