Cs. Liszka Györgyi: Nő a férfi is

Mint a pálma. Teher alatt. Már amelyik, ugye, akárcsak a nő. … erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas, amiként szólt a múlt heti Szabó Magda-idézet is. 

Somogyi Tibor felvétele

A következő élményem nő kontra férfi témában egy munkaebéden szereztem, melyen 6 : 1 arányban vettek részt hölgyek : urak. Erős, bátor, a maguk küldetését felismerő hölgyek, és ugyanilyen úr. Szóba került, mert szóba kerítettem, hogy a lapon belül foglalkoznunk kéne a férfilélekkel is, meg a bántalmazott férfiakkal, merthogy bizony ilyenek is vannak garmadával, és ha a bántalmazott nő valami hamis szégyenérzettől vezérelve sokszor akár élte végéig is takargatja a sorsát, a bántalmazott férfire ez hatványozottan érvényes. Mármint a takargatás, az évezredek során kódolt és továbbörökített hamis szégyenérzet miatt (mely szerint egy férfi, aki családi erőszak áldozata, nem is lehet férfi) a külvilág szeme előtt lehet, hogy épp agresszorként, legalábbis egy jó rámenős és akaratos pasasként nyilvánul meg. Minél durvább egy férfi viselkedése, annál nagyobb a gyanú, hogy vegzálva van a párja, az anyja vagy anyósa által, legrosszabb esetben pedig volt gyermekkorában családi erőszak áldozata anyjástul. És mivel ez, amit most le is írtam, ugyancsak egy kinyilatkoztatás, a saját érzésem-érzetem-tapasztalatom és különböző olvasmányélményeimből fakadó következtetés, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ez így is van, alaposan körül kellene járnunk a témát, valódi szakemberekkel összefogva segítő kezet nyújtani a férfi olvasóknak meg az ő nő társaiknak is, persze. Hiszen lehet, hogy majd éppen ennek (nekünk) köszönhetően döbben rá egy nő, hogy ő (jézusmária!) erőszakot követ el. Hogy mert nem veri fapapucsával a férje fejét, attól még bizony lehet bántalmazó.

Érdekes volt a fogadtatás. A hölgyek amolyan Hofi-féle aszunk-alszunk módra elmotyogták, hogy hát lehetne, persze. Az úr konstruktívan kifejtette, hogy bizony, kéne, mert rengeteg bizonytalanságot cipel a férfi, aki ma nő férfivé, hiszen ő is csak ember, hitvány, olykor gyenge, a nő pedig erős támaszra vágyik, ami miatt ő telve telik komplexusokkal, nem is tudja, hogy viselkedjék, miért is viselkedik úgy, ahogy. Próbálja magát macsónak mutatni, miközben legbelül egy riadt gyermek. Erre aztán megjött a hölgyek hangja: hát egyáltalán nem vágynak a nők támaszra, ők már csak tudják, hogy mire vágynak, ne már egy férfi mondja meg nekünk. A nők társra vágynak, igenis, társra. Próbálta még az úr tovább fejtegetni, hogy ő most nem a nőkről beszél, nem arról, hogy ők mit szeretnének, hanem hogy nagy általánosságban mi jellemző a férfilélekre, hogy mit gondol, hisz a férfi a saját szerepéről, hangsúlyozza, tévesen. Innen már jórészt megint a nőkről volt szó, meg arról, hogy szervezzenek a férfiak is maguknak férfiegyleteket, és oldják együtt a gondjaikat, ha van nekik, mint a nők teszik, ne tőlünk várják el még ezt is. Pedig a férfiak gondja a nők gondja legfőképp, én így látom, mint ahogy a nők gondja is a férfiaké. Ördögi kör, huszonkettes csapdája meg effélék jutottak eszembe, valakinek már el kéne kezdenie az emberben gondolkodás felvállalását. Pontosan, ahogy az a kedves levélíró írta, akit a múlt héten idéztem. Kellene nekünk valaki, aki ha szól, mint Thomas Mann József Attila versében, ne lohadjunk, / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek / – s mind ember, mert az egyre kevesebb... Persze, ehhez az is kéne, hogy a nő, ki társra vágyik, miután megkapta, ne kezdjen el egyszer csak erős, határozott férfira is vágyni, s ne dobja a társát, ne titulálja papucsnak meg gyengének meg asszonyembernek, hiszen aki dolgozik, meg a gyerekekkel is foglalkozik, aki a háztartás menetéből is kiveszi a részét, az nem biztos, hogy bír még a táncban is úgy forgatni, mint ükapáink, akik elé ükanyáink kötelezően odatették déli harangszóra a teli tányért. Akárcsak a nők, akik dolgoznak, meg a gyerekekkel is foglalkoznak, akik a háztartást is vezetik, s bizony, valóban okkal, joggal fáj a fejük esténként. De ezt csak egy társ érti. Meg az erős támasz, akinek ugyancsak van társa és erős támasza.

A nő.