Nyári kalandok – szép fantáziák

Tari Annamária pszichoanalitikus írása

Ha arra gondolunk, nyári szerelem, a leggyönyörűbb romantikus képsorok pereghetnek lelki szemeink előtt. A lemenő nap fényében kézen fogva sétálni valakivel olyan érzelmi állapot, mely a kapcsolatokban a rendesnél sokkal nagyobb intenzitást idéz elő. A nyaralóhelyeken kialakult szerelmek egy része azonban ősszel gyakran már csak szomorú történet, amely után sokan felteszik a kérdést: „Miért nem láttam ezt akkor? Miért mentem bele, ha csupán kaland lett?

 

Valódi érzelmi kapcsolat?

Ezeknek a kapcsolatoknak a pszichikai háttere és érzelmi intenzitása a valóban szebb és ábrándosabb körülmények miatt sokszor felfokozottabb lehet. Aki kicsit boldogtalanabb állapotban ment nyaralni, aztán pedig úgy érezte, hogy megtalálta élete párját, az valóban nagyot csalódhat. Ha a külső körülményeket nézzük, a romantikus díszlet sokakat arra indít, hogy olyan helyzetekbe is belemenjenek, amelyeket otthon talán jobban meggondolnának. A nyaralás mint kötelezettségek és feladatok nélküli helyzet fellazító hatású, azok a viselkedési fékek és szabályok tehát, melyek a hétköznapokban működnek, ilyenkor oldódnak. Azt is mondhatnánk, hogy egy pohár ital után, tánc közben sokkal könnyebb kapcsolatba kerülni valakivel. A problémát a kapcsolat kezdetekor alakuló fantáziák és vágyak jelentik, melyek általában jelentősen túlmutatnak a realitáson: gyakran idilli képet festenek, amely valójában illúzió. Amikor két ember szabad és kötetlen körülmények között találkozik, az otthoni gondok és problémák messze vannak, a jelenben még zavaró tényezőként sem jelennek meg.

Ilyenkor a szerelem akár teljes intenzitással is kibontakozhat, és azt a képzetet keltheti, hogy örökké fog tartani. Pszichológiailag persze másképpen értelmezhető a helyzet. Az ismerkedés fázisa sokkal kevesebb szorongást és feszültséget tartalmaz, könnyedebb, és miután minden simán zajlik, valóban, mint a filmekben, jóval sodróbb hatású. A nyaralás alatt mindenki ráér, így az sem okoz gondot, hogy egész napokat töltsünk együtt; ez szintén gyorsítja az érzelmi folyamatokat. Ha egy nő észreveszi magán, hogy oldottabb, beszédesebb, flörtöl és mosolyog egész nap, akkor saját személyiségén is érzékelheti a szabad körülményeknek köszönhető változásokat. Hasonlóan az egyéjszakás kalandokhoz, a gyorsan induló szexuális kapcsolat szintén felpörgeti az eseményeket, és intenzívebbé varázsolja az érzelmeket. Akár két nap alatt szinte teljes életet lehet kialakítani, amely talán nem is hasonlít az otthonira sem hangulatában, sem történéseiben. Ez önmagában nagyon vonzó, különösen, ha a hátrahagyott élet szürkébb és magányosabb. A nyári szerelmek kommunikációja is sokkal kötetlenebb, a bizalom hamarabb kialakul, és csábító képet festhet a jövőről. Az mindenkinek a karakterétől függ, hogy ilyen helyzetben elkezd-e, és ha igen, mikor, beszélni arról, hogy van-e a kapcsolatnak jövője, hogyan alakulnak a dolgok a nyaralás végétől. Mikor valaki azt érzi, hogy kerüli ezt a kényes témát, valójában tudattalan félelme vezérli, hogy esetleg negatív vagy kitérő választ hall majd, és igyekszik elkerülni. Ilyenkor a fantáziaműködés még inkább megindul, és az el nem hangzott válasz helyett kialakult elképzelés is beépül. Az „azt gondoltam, hogy ő is nagyon boldog, és ezt a boldogságot nem akarja elveszíteni” érzések jelzik, hogy az illető magában kialakított képét rávetítette a másikra, és annak érzéseit bizonyosságként kezelte. Szinte törvényszerű ez olyankor, ha az információhiány zavaró ugyan, de a realitásban szinte lehetetlen a pótlása. A nők különösen hajlamosak arra, hogy egy-egy momentumnak hozzáadott jelentéstartalmat is adjanak. Ilyenkor lesz a hangsúlyoknak, a szempillantásoknak, a sóhajoknak olyan súlyuk és jelentésük, amelyek nem a realitásban, hanem az illető nő lelkében formálódnak. A „megkérdeztem: szeretsz? – és ő csak lassan válaszolt” jelenet a külső szemlélőnek inkább halogatásról, semmint félve jelzett, óriási érzelemhullámról árulkodik. De egyesek az „azt mondta, hogy egy darabig ne keressük egymást” közlésben sem fogják feltétlenül az eltűnés szándékát látni, hanem esetleg a megfontolt kapcsolatkezdését. Ezek a fantáziák nagyon erőssé válhatnak, különösen akkor, ha a tudattalan érzelmekben már jelen van a valóság érzékelése, vagyis a bizonytalanság. Ha közeledik a nyaralás vége, pszichológiailag ez mindenképp szorongáskeltő állapot, hiába működik folyamatosan az érzések elfojtása vagy távol tartása.

 

Az otthoni állapot

Szintén karakterfüggő, hogyan reagálunk arra, ha legszebb fantáziáink csaltak meg bennünket. Van, aki hosszú időn keresztül bizakodó és várakozik. Ezt a pszichikai állapotot leginkább a fantáziamunka folytatása jellemzi: hiszen újabb és újabb mentségeket és magyarázatokat kell gyártani, hogy miért nem jelentkezik a másik. Aki ennél aktívabban kezeli az életét, gyakran próbál újra kapcsolatba lépni szerelmével és magyarázatot kérni arra, hogyan tovább. Ezek a beszélgetések lehetnek lelkileg nagyon megterhelők és indulatokat kiváltók is. Az érvelés és a meggyőzés, amely ilyenkor zajlik, mind komoly pszichikai erőfeszítést kíván, hiszen a fantáziában kirajzolódott jövőért meg kell harcolni. Ha a másik oldalon teljes az elutasítás, ezt a tényt el kell tudni fogadni, az érzelmeket feldolgozni, és a csalódással szembenézni. Nem könnyű feladat, hiszen még a díszletek is (napfény, nyári ruhák, a bőrünk barnasága) arra emlékeztetnek, hogy nem oly régen mást gondoltunk.

Mondhatnánk, hogy egy ilyen csalódás semmiben sem különbözik a télen átélttől, a romantika erős jelenléte folytán azonban mégis más. Az az érzés, hogy közeledik a szeptember, és folytatódik a megszokott rutin, a munka és a rohanás, a bevásárlások és a hétvégi takarítás, sokszor még szürkébbé teszi az érzelmeket.

 

Mit tehetünk?

Ha ilyen kritikus helyzet állt elő, először túl kell jutni a szerelem és a vágyak elengedésének gyászfolyamatán. Saját pszichikai sebességét senki sem képes növelni – hiába szeretnénk pár napon belül átlendülni a fájdalmon, elképzelhető, hogy tovább tart. Ez persze attól is függ, hogy ki milyen mértékben engedi át magát a szomorkás, bánatos érzelmi állapotnak, s mennyi ideig marad fenn ez az állapot, akár úgy is, hogy az illető visszautasítja például barátnői moziba vagy sétára szóló meghívását. A legfontosabb dolog azonban a tanulságok és a tapasztalatok levonása: ez a jövőre nézve hasznos segítség lehet. Természetesen nem arról van szó, hogy elhatározzuk: soha többet nyári kaland. A levonható következtetés inkább az, hogy a fantáziákat és vágyakat érdemes féken tartani s megmaradni a realitásnál. Nem kell minden percben tudatosítanunk magunkban, hogy ez csak flört, majd gyorsan menekülőre fogni. Azokról a helyzetekről van inkább szó, mikor egy nő elengedi magát, és ábrándozni kezd. Ilyenkor szokott a realitás elillanni, anélkül hogy észrevennénk. Miután ebben a lelkiállapotban mindenki hihetetlen jelentést tulajdonít minden apró gesztusnak és jelnek, a történet tökéletesen továbbszőhető romantikus érzésekkel. De ha valaki képes visszazökkenni a szokásos gondolkodási folyamatába és emlékeztetni magát arra, hogy most, a meleg nyári estén egy néhány napja megismert férfi jár a fejében, akivel már az életét tervezgeti, ez éppen elég a realitás megjelenéséhez. Ilyen tudatos manőverrel lehetséges az elérhető fantáziák leállítása. A műveletet érdemes néha megismételni, mert az ismert külső körülmények valóban sokkal gyorsabban termelik a pozitív érzéseket, a szerelmet és a vágyakat. Ilyen helyzetben nem gondolnánk, hogy az átélt érzések túl gyorsak és nem tartósak, idilliek, pszichológiailag nem valódiak, hanem egy érzelmi állapot hozadékai. Ez most nagyon prózainak hangozhat, és szinte romba dönti egy gyönyörű este képét, de a későbbi esetleges csalódások elkerülésében mégis segíthet.

 

A csalódás feldolgozása

Mindenki ismeri általában a saját vágyait és fantáziáit, képes megmondani, mit és kit szeretne, hogyan akar élni, stb. Ez olyan tudás magunkról, melyet kevésszer gondolunk át – ilyen helyzetben azonban mégis tanácsos. Ahhoz, hogy megértsük, mi is zajlott le például tíz nap alatt, ezeket a fantáziákat kell összevetni a tényleges történésekkel és a másiknak a reális alakjával. A reális alak ebben az esetben pszichológiailag azt jelenti, hogy ne a romantikus képet formáljuk tovább, hanem a tényeket nézzük. Ha az összevetés sikeres, a magyarázat elég kézenfekvő lesz, és a miértre ott a válasz. A kudarc vagy csalódás súlya akkor lesz kisebb, ha az ilyen megértési folyamat lezajlik. Ez persze nem teszi meg nem történtté a szerelmet, csak a fájdalmat enyhíti. Az optimális pszichológiai megoldás természetesen az, ha ránézve a nyári holmikra, egy sóhajtás hallatszik csak, hogy azért szép emlék lesz egyszer ez is.

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!