Olvasni jó

Hraballal a Parnasszusra

Sziszifuszi munkára vállalkozott Tomáš Mazal, amikor a fejébe vette: feltérképezi és bemutatja a cseh széppróza egyik kiemelkedő alakja, Bohumil Hrabal életének legfontosabb állomásait. Hasonló könyv (útikalauz) nem is született még ezen a tájon, pedig milyen izgalmas irodalmi kirándulást tehetnénk Krúdy, vagy egy közelebbi példát említve, Márai nyomában. De kérdezhetnénk azt is: megírja-e egyszer valaki Esterházy Péter „életrajzi útikönyvét”? Ha Esterházy élne, biztosan nagy élvezettel lapozná Tomáš Mazal magyarul most megjelent, Szlalom a Parnasszusra – Útikalauz Bohumil Hrabal nyomában című páratlan dolgozatát, hiszen ő maga is nagy tisztelője és megszállott olvasója volt cseh írótársának.

Tomáš Mazal, aki underground költőként kezdte pályáját, majd esszéíró, filmrendező és fotográfus lett, de legelsősorban Hrabal életrajzírója, 2004-ben megjelentetett már egy alapvető jelentőségű monográfiát Bohumil Hrabal zajos magánya címen. Az író bizalmasa, segítőtársa, utolsó éveinek legfőbb támasza lett Mazal, nincs nála szakavatottabb ismerője Hrabal életének. Irodalmi útikönyvnek is nevezhető kalauza amellett, hogy bibliográfiai áttekintést nyújt Hrabal életéről és munkásságáról, lebilincselően szórakoztató olvasmány is egyben. Negyvenhét fejezetével negyvenhét ajtót nyit, a születéstől (a szülőhelytől) egészen a halálos ágyáig (és a sírig) követjük a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio, az Őfelsége pincére voltam és más nagy sikerű könyvek szerzőjét.

„Bohumil Hrabal gyermekkora óta magában hordozott valamiféle bűntudatot. Nem annyira Ádám és Éva kiűzetésének bibliai hagyományai miatt, hanem saját születését illetően – állapítja meg rögtön az első fejezetben Mazal. – Sejtette, hogy valamiképpen nem illő módon jött a világra, hogy bizonyos értelemben alkalmatlan, nemkívánatos. Talán ezért tekintette írásait egész életén át valamiféle öngyónásnak, arra irányuló igyekezetnek, hogy megszabaduljon ezektől az érzésektől, hogy írásai révén találjon választ a kérdésre: Ki vagyok? Az írás menekülést jelentett önmaga elől, az utolsó években pedig védekezést is a nemlét ellen.”

Brünn peremkerületében, a Balbín utcában még áll az a kertes kis ház, ahol az író született, onnan indul felfedezőútjára a könyv szerzője, a szándékától eltéríthetetlen riporter, aki aztán újabb és újabb dokumentumokat gyűjtve eljut Polnára, a sörfőzdébe, Nymburkba, a sörgyárba, az Elba melletti villába, ahol a család lakott, az állami reáliskolába, a brünni gimnáziumba, a Hradec Králové-i pályaudvarra, a dobrovicei és kostomlatyi vasútállomásra, a kladnói acélművek munkásszállójára. Felkeresi az egykori prágai hulladékgyűjtőt, a libeňi kiskastélyt, Hrabal kedvenc vendéglőit, kocsmáit, törzshelyét, az Arany Tigris sörözőt, bemutatja Kerskót, a Hájenka éttermet, az író lakótelepi fészkét, azokat a helyeket, amelyek elválaszthatatlanok a 20. századi világirodalom egyik legismertebb és legtöbbet olvasott prózaírójától.

A gazdag képanyaggal s eddig sosem látott dokumentumokkal illusztrált könyv negyvenhetedik fejezete a hradištkói temetőbe vezeti az olvasót. Ott állunk az éppen húsz éve elhunyt Bohumil Hrabal nyughelye, „utolsó lakcíme” mellett, amely „egy jelzett turistaút része, számos hűséges olvasója gyakran látogatja, nemcsak a belföldiek, a külhoniak is. A sírra helyezett ajándékok pedig arról tanúskodnak, hogy őrzi őt az emlékezet – változatlanul jelen van” – írja Tomáš Mazal.

Két térkép zárja a könyvet, Brünn židenicei városrészének, valamint Prága libeňi kerületének részletes térképe, ha valaki többnapos csehországi kirándulása során szeretné bejárni Hrabal földi életútját. A kettő közti megállókat kedve szerint választhatja meg az alkalmi utazó. Egyetlen célpontot mindenképpen tanácsolnék neki. Kerskóban a Hájenka éttermet. Prágától alig ötven kilométerre, egy szép kis erdőben, nem messze Hrabal hétvégi házától várja az ideérkezőket. Akinek belül ismerős lesz, az biztosan látta Jiří Menzel itt forgatott Hóvirágünnepét, és arra is emlékezik talán, hogy mit vacsorázott a filmben a Hrabal által „ideírt” vadásztársaság. Vaddisznócombot vörösáfonya- vagy csipkebogyómártással. Nem fog csalódni, aki ezt választja az étlapról. Felejthetetlen ízegyüttes vár rá.

 

Tomáš Mazal: Szlalom a Parnasszusra – Útikalauz Bohumil Hrabal nyomában, Te-Art-Rum Kiadó, 2017

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!