Közös játék, másként

Érsek Szilvia pszichológus írása

Hogyan játsszunk nyáron?

A szünidő remek lehetőség arra, hogy a másként játsszunk a gyerekekkel. Több időt töltünk szabadsággal, pihenéssel és szórakozással. Próbáljunk naponta legalább 10 percet másként játszani. Szenteljünk gyerekünkre maximális figyelmet: nem csörög a telefon, nem zavar a többi gyerek, nem gondolkodom azon, mit is fogok másnap főzni. Csak kinyitom a szívem, élvezem a játékot. Figyelem, mivel játszik, leírom, amit látok. Megnevezem az érzéseit, hagyom döntéseket hozni, hogy irányítson.

A gyermekek ezt értékelik és élvezik. Nincs szükségük sok játékra, de nem hiányozhat a labda, a kréta, a buborékfújó, a luftballonok, a homok, a víz, a gyurma. Engedjük, hadd legyenek koszosak, vizesek, élvezzük az együtt töltött perceket, és mondjuk ki: „Nagyon tetszett, hogy egész nap együtt játszottunk, szeretek veled lenni, jó veled játszani.” Még több információ a terápiáról a www.minoritykids.sk oldalon.

 

Laura bátran lép be a terembe. Szilvi néni várja őt, különleges időt töltenek ma együtt. Laura a festőállványhoz szalad. Egyszer fél órán keresztül csak festett. Szilvi néni nem mondta, hogy csináljon mást, nem szólt semmit, mikor a füvet kékre festette, és nem lett dühös, mikor egy kis festék lecsöppent a padlóra. Mikor megkérdezte, tetszik-e a kép, különös választ kapott: Az a fontos, hogy neked tetsszen. A kislány arcára elégedett mosoly ült. Szeret ide járni. Szilvi néni megérti őt, nem ijed meg akkor sem, ha sír, dühös, vagy ha nincs kedve játszani. Laurát már nem zavarja, hogy nem tiszta az ecset, vagy véletlenül kevés a festék. Nem szeretne mindent jól csinálni. Találékony, nem fél a piszoktól, megtanulta, nem kell mindennek tökéletesnek lennie.

A játékterápia egy testre szabott és különleges pszichoterápiás módszer. Nem a problémás viselkedésre fordítja a hangsúlyt, hanem a gyermek személyiségfejlődésére, természetes, öngyógyító mechanizmusai támogatására. A játékok segítségével, a beszéd- és viselkedésformájával szabadnak érezheti magát, teljes elfogadásra talál. Nő az önmagába vetett hite, az önbizalma, egyedülállóvá válik, fejlődik a problémamegoldó képessége. A játék és a terápia pszichikai immunrendszer-erősítőként is szolgál. Ellenállóbb lesz a negatív környezeti hatásokkal szemben, kijátssza a félelmeit, dühét, szorongását, szomorúságát, zavarodottságát. Mindent a képzelete és szükségletei szerint alakíthat. Fejleszti a képességeket és a fantáziát. A gyerekek a játékon keresztül megértik a világot, felfedezik az emberi kapcsolatok törvényszerűségeit.

Míg a felnőtteknél a szavak az elsődleges kifejezési eszközök, a gyerekeknél ez a játék folyamata. Fontos, hogy elegendő időt biztosítsunk az önfeledt játékra, nemcsak a szünidőben, az iskolaév alatt is.

 

Kinek ajánlott?

A játékterápiát hároméves kortól ajánljuk. Főként olyanoknak, akik nehezebb élethelyzetben vannak: válás, komoly betegség, konfliktusok, agresszió, haláleset, kistestvér születése, költözés, vagy ezek kombinációja. A szülők akkor is játékterápiás szakembert keresnek, ha a gyermek beszédfejlődése lassabb a vártnál, nem úgy fejezi ki magát, ahogy a korához képest elvárnánk, valamilyen pszichoszomatikus zavarok jelentek meg (bepisilés, fej- vagy hasfájás, székletürítési problémák), esetleg hiperaktivitást diagnosztizáltak nála. Az óvoda- vagy iskolakezdéskor átmeneti problémaként megjelenhet az agresszió, a szerénység, az ingerültség, a szomorúság, a regresszió. A játékterápia akkor is hatásos, ha a gyermek dacos, negatív és elutasító, visszahúzódó, agresszív vagy gyakran szomorú.

 

Hogyan zajlik?

A játékterápiára berendezett helyiségben kerül sor a foglalkozásra, minden játéknak megvan a maga helye, az alapján vannak kiválasztva, hogy a lehető legtöbb területre hathassanak: agresszív érzések kifejezésére a bokszzsák és a puskák, szerepjátékokhoz a kosztümök és kalapok, kreatív kifejezési eszközökként a festőállvány, ceruzák, gyurma, a biztonság, a törődés szükségleteinek kifejezésére a babaház, a babák.

Heti egy alkalommal épül a szakember és a gyerek között egy mély, bizalmon alapuló, teljesen elfogadó kapcsolat, amely serkenti a gyermek öngyógyító képességeit, és azt üzeni, látlak, hallak, fontos vagy számomra.

 

Milyenek a jó játékok?

A játékoknak sokrétűeknek kell lenniük, hogy minden területet fejlesszenek, az érzelmi világon át a szociális kapcsolatokig. Fontos az, hogy az érzelmi életre ható játékok a fejlesztőkkel egyensúlyban legyenek, nem szabad elhanyagolni egyiket sem. Általában az előbbiek kerülnek háttérbe. A babaház és a babák, bábok, plüssállatok és állatfigurák, a hangos játékok, mint a játékkalapács vagy hangszerek. A festésnél és a gyurmázásnál gyakran azon van a hangsúly, hogy a gyermek helyesen fessen le valamit, alkosson, de bizonyos színek és formák felhasználásával, elnyomva a kreativitást és az érzelmek kifejezését. Ezért csodálkozott Laura, mikor Szilvi néni nem szólt semmit a kék fű láttán, vagy mikor Emma kék napocskát rajzolt: „Tudod, most éjjel van, olyankor a napocskát nem látni, ezért kékre festettem, hogy a hold világíthasson.” Így látják ők a világot.

A játék célja a folyamat, nem a végeredmény. Nem az a fontos, hogy mit épít vagy rajzol a gyermek, hanem hogy élvezi az alkotási folyamatot, szárnyra kap a fantáziája, megoldja a nehézségeket, kitart az építés mellett, és megtanulja kezelni azt, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Garry L. Landrethnek, a nondirektív játékterápia atyjának (Szlovákiában is az ő módszerével dolgozunk) találó gondolata van a játékról: „A madarak szállnak, a halak úsznak, a gyerekek játszanak.”

 

Szülő-gyermek kapcsolatterápia

Ez a tanfolyam olyan szülőknek szól, akik szeretnék jobban megérteni gyermekük szükségleteit és viselkedését, továbbfejleszteni nevelési képességeiket, módszereiket, szeretnék elmélyíteni kapcsolatukat. A kapcsolatépítés során a játékterápiás szakember feladatát a szülő veszi át, megtanulja gyermeke szemszögéből látni a világot, ami által megértőbbé, elfogadóbbá és türelmesebbé válik. A gyermek úgy játszik, ahogy akar. A szülő nem irányítja, nem javasol, nem kérdez, nem értékel, nem kritizál. Egy olyan környezetet alakít ki, ahol a gyermek önmaga dönthet, és vállalja a döntések következményeit. Ha szükség van rá, határokat szab, például játéktörésnél.

 

A játékterapeuta

Egy fura személy a gyermek életében, aki másként viszonyul hozzá, mint ahogy azt megszokta. Sok gyermek először találkozik azzal, hogy valaki megnevezi az érzéseit: „Szomorú vagy. Dühös vagy.” Nincs hozzászokva ahhoz, hogy valaki ezt kimondja, ott marad vele, és nem küldi el, ha mérges vagy hisztizik. Aki nem fél nemet mondani akkor sem, ha tudja, a gyermek dühös lesz. A gyermek ezt a bátorságot, őszinteséget és megértést értékeli. A szakember tisztelettel, szeretettel és megértéssel fordul felé. Nem akarja irányítani. Észreveszi és leírja az érzéseket. Felelősségteljes és önálló emberként néz rá.

Figyelmet szentel a játékának, érdeklődéssel fordul felé. Nem ítélkezik, nem értékel. Nincsenek elvárásai, nem parancsol, nem büntet. Úgy fogadja el a gyermeket, amilyen, nem pedig úgy viszonyul hozzá, ahogy mások leírták.

Nem összpontosítunk a múltra, elfogadjuk olyannak, amilyen. A gyermek biztonságban érzi magát, önmaga lehet.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

 

A szerző pszichológus, a Minority Kids munkatársa