Csak a fő betegség mérvadó

Panaszkönyv, Vrabec Mária rovata

Hosszú töprengés után a fiam ügyében kérek tanácsot. Mindig igyekezett, hogy munkahelye legyen. Megegyezéses szerződés alapján is vállalt munkát, csak hogy dolgozhasson. Sajnos két egészségügyi problémája is van, ami miatt nem tud elhelyezkedni. Az egyik veleszületett. Az ortopéd szakorvos véleménye szerint: „a beteg mindkét lábát műtötték gyerekkorában dongaláb miatt. Állapota állandósult, a bokaízületek károsodása miatt folyamatos ellátást igényel. Az álló foglalkozást és a hosszú gyaloglást a betegség feltételezhető előrehaladása és a beteg mozgékonyságának rosszabbodása miatt nem javaslom.”

A másik, a pszoriázis nyolc éve alakult ki, és folyamatosan romlik. A bőrorvos szakvéleménye: „nem javaslom a bőr irritációját feltételező nehéz fizikai munkát”. Sajnos a bokái a legkisebb megterheléstől is bedagadnak, sokszor menni sem tud, csak sántikál. Többfajta kezelést kipróbált, szinte eredménytelenül. Szakmája szakács, amit ha a lába valahogy bírna is, a bőre miatt nem csinálhat. A tudatlan emberek előítéletével is szembe kell néznie. Nehezen vagy egyáltalán nem értik meg, hogy nem fertőző. A tény, hogy így nem tud elhelyezkedni, lelkileg is nagyon megviseli. A felülvizsgálaton azt mondták, hogy ezzel a két diagnózissal nem jogosult rokkantnyugdíjra. Nem tudjuk, hová forduljunk. Az volna a megoldás, ha kapna rokkantnyugdíjat, és védett munkahelyen el tudna helyezkedni. Adófizető polgár lehetne, és az önbecsülése is helyreállna. Így viszont el sem tudom képzelni, mi lesz vele. Egy kinézetre egészséges fiatalembernek nem adnak könnyű ülő munkát még orvosi javaslatra sem. Merre, hová forduljunk segítségért? 

Egy aggódó édesanya

 

Aggodalmát megértem, de mást nem tudok tanácsolni, mint hogy próbálják meg felülbíráltatni a szociális biztosítóban a fia állapotát. Lehet, hogy a két betegség együtt sem adja ki a 40 százalékban csökkent munkavégzési képességet, mert a megítélésnél mindig csak egy diagnózis mérvadó, a másikra legfeljebb 10 százalékot szoktak megítélni. Ha a fő betegségre 30 pontot adnak, a kettő együtt sem éri el a 41 pontot, ami a rokkantnyugdíj megítélésének feltétele.

Viszont ha a fiát 40 százalékban csökkent munkaképességűnek nyilvánítják, ez egyben azt is jelenti, hogy mind az ízületek, mind a bőrbetegség esetében rosszabbodott az állapota – vagyis jó megoldás tulajdonképpen nincs is. Pontosabban lenne: egy felvilágosult munkaadó, aki tudja, hogy a pikkelysömör nem fertőző, és megérti, hogy az alkalmazottja nem állhat egész nap.

A szakács ez esetben nem volt túl szerencsés szakmaválasztás, mert folyton talpon kell lennie, és ha a kezét támadta meg a bőrbetegség, azt mindenki látja. Azt javaslom, kérjenek új felülvizsgáló orvosi szakvéleményt a szociális biztosítóban, és vegyék fel a kapcsolatot a pikkelysömörben szenvedő betegek érdekvédelmi szervezetével. A pszoriázisban és atopikus ekcémában szenvedők társasága (Spoločnosť psoriatikov a atopikov SR) a http://spaa-sr.webnode.sk honlapon érhető el, ők tudnak tanácsot adni a munkavállalással kapcsolatban is.

A PEC (pes equinovarus congenitus), azaz a dongaláb gyermekbetegségnek számít, felnőttkorban ortopéd szakorvos javasolhatja a csökkent munkaképesség kinyilvánítását. Próbáljanak új szakorvost keresni, aki más szemmel, elfogulatlanul tudja megítélni a fia állapotát. Megoldást jelenthetne az átképzés is olyan munkakörre, ahol nem kell egész nap állni, és a bőrbetegség sem zavar senkit. E tekintetben a munkaügyi hivatalban nyújtanak tájékoztatást. 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!