Magyar utazók a VASÁRNAPBAN

Falusi özvegy a Föld körül

Sok angol, francia vagy akár amerikai úrinő is megirigyelte volna azokat az utazásokat, amelyekben Mocsáry Béláné Fáy Máriának része volt. Valószínűleg meg is irigyelték, hiszen az első magyar világutazó nő útleírásait és fotóit zabálták az olvasók a századfordulón.

Birtokokat igazgatott, jótékonykodott, írt, fotózott, mindeközben pedig utazott és utazott. Ha pedig maradt egy kis szabad ideje, azt arra használta, hogy ismét utazhasson. Történt mindez a 19. század végén, egy vidéki özvegyasszonnyal, aki a Pest melletti Pomázon született, 1845-ben, földbirtokos családban. Édesanyját egyévesen elveszítette, apja és nagybátyja gondoskodtak taníttatásáról. Tizennégy évesen meghatározó élményben volt része, amikor apja elvitte Velencébe. Onnantól fogva tudta, hogy utazni akar. 1862-ben a nógrádi földbirtokos Mocsáry Bélához ment feleségül.

 

Milyen asszony volt? Mivel múlatta az idejét? Mikor kezdett el utazni? Milyen országokban járt? Hogyan örökítette meg utazásait? Miért voltak népszerűek az írásai? Mikor hagyta abba az utazást? Hol töltötte utolsó éveit? Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Veres István írását.