Egy letűnt világ ízei

Szabó Magda: Egy meszely az fél icce 

Még mielőtt a tárgyra térnénk… hallott már a kedves olvasó a „cseh pimaszról”? Nem? Szerintem igen. Az ugyanis más néven tarkedli, vagy ha úgy tetszik: cseh fánk, ami pedig lekvárral töltött minipalacsinta. Na, ugye! És a hecsepecs, mint kifejezés, megvan? Igen! Csipkebogyólekvár. Harmadikként pedig álljon itt a rákszemcukor. Hogy az meg mi? Az egykor oly népszerű kámforos cukor.

Hát ilyen és ehhez hasonló megnevezésekkel találkozhat az, aki Szabó Magda ízei között kutakodik az Egy meszely az fél icce címen most először megjelent, nem tipikus szakácskönyvben (házi, konyhai mindentudóban), amelyet tekinthetnénk akár a Régimódi történet vagy Az ajtó „tartozékának” sok-sok elfelejtett ízzel, illattal, hasznos tudnivalóval. Kilenc évvel a világszerte ismert és elismert írónő halála után hagyatékából előkerült ugyanis két receptkönyv. Két, kézzel írt füzetecske. A régebbiben az 1800-as évek végéről származnak a bejegyzések, ez volt Jablonczay Gizella (az írónő édesanyjának, Jablonczay Lenkének a nagynénje) szakácskönyve. Gizellát a családban mindenki csak Melindaként emlegette, így került be a Régimódi történetbe is. Ő, a „zseniálisan főző” Melinda szerette el Lenke első férjét, Majthényi Bélát. Nem véletlen, hogy az Ókút és a Sziget-kék negatív hősében is az ő alakját vélték felfedezni az irodalomkritikusok. „Nem szerettem a nagy-nagynéni lakását sem – írja Szabó Magda –, ahol minden ragyogott a tisztaságtól, s ahol az állandó molyirtószag belengte a kínos pedantériával ápolt, finom régi bútorokat, s a nemes porcelánból úgy kínálta a nagy-nagynéni a cukrászt megszégyenítő süteményremekeket, hogy közben izgatottan nézte a kezemet, nem ejtek-e le morzsát az áhítattal kefélt szőnyegre.”

Nem ismerjük viszont a másik kézírásos füzet szerzőjét. Ebben a hagyatékban a rokonok által komponált és feljegyzett receptek sorakoznak. Róluk csupán annyit tudunk meg, hogy kitűnően főztek. Ahogy a kötet szerkesztője, Tasi Géza megállapítja: „A két gyűjtemény közös vonása, hogy az akkori irányvonalnak megfelelően a francia étkezésen alapul. Egyik füzet sem spórolós, bőven bánik a mandulával, mogyoróval, tojással, és a ma már kevésbé hétköznapi és drága (például velő, libamáj és szarvasgomba) alapanyagokkal… Első ránézésre talán meglepőnek tűnhet, hogy a receptek több mint kétharmada valamilyen sós vagy édes sütemény. Ez azonban nem valószínűsíti, hogy elkészítőjük vagy fogyasztójuk (talán maga Szabó Magda) annyira édesszájú lett volna. Feltehetően az ok ennél sokkal prózaibb. Ez volt az a műfaj, amelyben igazán ki lehetett bontakoztatni a háziasszonyi tehetséget, hiszen a társasági életnek abban az időben a zsúrok, a teadélutánok, a vizitek voltak a fő színterei. A vendéglátónak pedig a fánkocskák, a meggyes habos piték, a lepények, a rétesek, a tűzön vert mandulahabcsókok vagy a pralinétorták kínáltak lehetőséget arra, hogy bemutassa – és összevesse másokéval – szakács-, illetve cukrászművészetét. Minden összejövetel egyúttal kiváló alkalmat jelentett a receptek csereberélésére is.”

Előkerült egy komplett heti étrend is Szabó Magdáék családjából. Egyik napra sem szűkös a javaslat. Hétfő: burgonyaleves, rántott borjúláb parajjal, cseh pimasz. Vacsora: erdélyi tokány. Kedd: marhahúsleves, körített hús, paradicsommártás, cseresznyés rétes. Vacsora: libaaprólék rizzsel. Szerda: borleves, rántott csirke zöldborsóval, mákos metélt. Vacsora: rostélyos, burgonyával. Csütörtök: paradicsomleves, tökkáposzta, szilvás gombóc. Vacsora: pirított máj. Péntek: halleves, paprikás ponty haluskával, tolófánk. Vacsora: töltött tojás. Szombat: marhahúsleves, májas rizs, körített hús, sóskaszósz, káposztás kocka. Vacsora: bécsi virsli tormával. Vasárnap: velőleves, libapecsenye tésztával, szilvás lepény. Vacsora: sonka, gyümölcs.

Hideg és meleg előételek, levesek, főzelékek, mártások, köretek, sós sütemények, desszertek, sütemények, házi készítésű italok, pácok, savanyúságok, dzsemek, befőttek receptgyűjteménye a könyv. Gizella szakácskönyve alapján kézkenőcsöt, hajhullás ellen igen jó hajszeszt, parkettavizet, sőt még szobavikszet is készíthetünk. Sok-sok hasznos tanácsot rejt a könyv. Több mint száz évet forgatunk vissza egy képzeletbeli naptárban, és nyugodtabb, csendesebb, „édesebb” világba sétálunk vissza, amint kezünkbe vesszük ezt a pompás ízgyűjteményt. A többi rajtunk múlik. Egyik recept sem olyan ördöngös, hogy ne tudjuk elkészíteni.

Ami pedig a címben szereplő meszelyt és iccét illeti, azt tessék megfejteni.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!