A paradicsom és a pokol kapui

A világban fellelhető rengeteg felemelő történésről viszont korántsem a súlyának és frekvenciájának megfelelő terjedelemben számol be...

Somogyi Tibor felvétele

 

Egy napon Nobushige, egy magas rangú, zord tekintetű, sok csatát látott szamuráj látogatta meg Hakuint, a zen mestert szerény hajlékában.

– Valóban létezik paradicsom és pokol? – kérdezte a látogató.

– Ki vagy te? – kérdezte Hakuin.

– Szamuráj vagyok – válaszolta a harcos.

– Te? Szamuráj? – kiáltott fel Hakuin. – Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed, mint egy koldusé! – Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott, de Hakuin csak folytatta: – Hah, szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa, mint a fejed!

Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte:

– Íme, kinyíltak a pokol kapui. – E szavakra a katona, megértvén a mester tanítását, visszadugta kardját a hüvelyébe, és mélyen fejet hajtott.

– Íme, kinyíltak a paradicsom kapui! – mondta a mester.

A fenti zen történet emberi tudatunk közönséges állapotáról ad pontos képet. A dolgok, a történések, az események éppen olyanok, amilyenek. A tudatunk ad előjelet hozzájuk, dönti el, hogy jók vagy rosszak. Jellemzően saját helyzetünket megfellebbezhetetlen alapként látjuk, amelyhez viszonyítva a történések pozitív vagy negatív előjelét természetesnek vesszük. Érdekes módon ritka a különféle nézőpontokból egyszerre elemzett előjelezés.

Naná, hogy ritka! Az előjel folyamatosan váltakozó helyzetet mutatna egészen a nagyon negatívtól a közömbösön át a nagyon pozitívig. Nagyon sokan tudják és mégis oly kevesen tudatosítják mindezt. A gyilkosság, az árulás, az esküszegés, a forradalom, a szabadságharc, az önvédelem, a hősies harc a szeretteinkért, a zsarnokság és az igazságtalanság elleni küzdelem vagy éppen a fennálló jogrendszer semmibe vétele különböző előjeleket hordoz magában. Dehogy magában! Mindezt a különböző nézőpontok mondatják velünk egy és ugyanazon eseményre. A paradicsom és a pokol kapui egyaránt a tudatunkban nyílnak. Akár tudatosítjuk, akár nem.

Ami pedig a médiából felénk áramló előjel-alakító hatást illeti, tán a legjobban tesszük, ha nem a médiából tájékozódunk. Ez nem tanács, mindössze személyes tapasztalat megosztása. Évek óta egyre kevesebb az a hírmennyiség (még így is rengeteg), amelyet az internetről, a tévéből vagy éppen a napilapokból kapok. Nyitott szemmel és elmével járva a világban sokkal kevésbé vagyok borúlátó, mint az állandóan „onlájn” élő ismerőseim.

A világ tele van erőszakkal!

Lehetséges.

Én bizonyára a békésebb oldalon járok, ahol rengeteg örömmel, segítőkészséggel, nevetéssel és barátokkal van tele a világom. Legyen az éppen egy Jurtanapok Fesztiválon, egy szaharai berber családnál, egy andalúziai farmon, egy amazóniai indián törzsnél vagy himalájai serpák között. Azt viszont a ritka látogatásaim alkalmával is észlelem, hogy a média valóban tele van erőszakkal. Meg még erőszakosabb véleményformáló igyekezettel. Meg félinformációk ismételgetésével, ami messziről sem az objektivitás bölcsője. A világban fellelhető rengeteg felemelő történésről viszont korántsem a súlyának és frekvenciájának megfelelő terjedelemben számol be. Így működik közre egy félelmetesen torz világkép kialakításában. Látogatásaim így tovább ritkulnak e területen.

A fennmaradó szabadidőmben viszont nyitott szemmel nézhetek körül a világban. Legyen szó az emberekről, a természetről, a művészetről vagy éppen önmagamról.

Nagy kedvencem Henry David Thoreau néhány sorával, a misztikus Walden-napok egyik vezérgondolatával búcsúzom:

„Az egész természet szerencsekívánság, és minden okod megvan rá, hogy áldottnak mondd magad. Az élet legnagyobb értékeit, nyereségeit becsüljük meg a legkevésbé. Néha már szinte kétségbe vonjuk a létezésüket. Könnyen megfeledkezünk róluk. Pedig ez a legmagasabb valóság. A legbámulatosabb, legigazibb dolgokról talán sohasem beszélünk egymással mi, emberek. Napjaim igazi aratása olyan megfoghatatlan, mint a hajnal vagy az alkony színei.”

Szöveg Kovács Zoltán buddhista tanító, a VándorLáss alapítója