Házasodni? Ráérünk!

Huszonöt éve nem kötöttek annyian házasságot Szlovákiában, mint tavaly...

Fotolia

Ugyan még mindig nincsenek annyian, mint a hetvenes években, de a tendencia növekszik, egyre többen gondolják úgy, hogy mégis csak érdemes hivatalosan is összekötni az életüket.

 

Mert megéri

A motivációk azonban ma már merőben mások, mint akár húsz évvel ezelőtt. Míg régebben egyszerűen úgy illett, hogy a párok összeházasodjanak, és csak a legbátrabbak vállalták a papír nélküli együttélést, ma már a családtámogatás és a lakáshitelek jelentik a legkomolyabb ösztönzést az esküvőhöz. „A középiskolások nyolcvan, a főiskolások hetvenöt százaléka előbb-utóbb házasságot akar kötni, de alig hallottunk olyan válaszokat, hogy ezzel az egymás iránti tiszteletet és megbecsülést is ki akarják fejezni, vagy hogy a házasság szentség volna számukra. Általában arról beszélnek, hogy ez az együttélési forma éri meg leginkább, mert számos előnyt és támogatást jelent” – mondja Silvia Porubänová szociológus, aki felmérést végzett a témában. Szerinte a mai házasulandók már sokkal gyakorlatiasabbak, mint a szüleik voltak, és ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy a többség harminc év felett szánja rá magát a lépésre.

 

Csak semmi romantika

Nincsenek túl romantikus elképzeléseik, úgy vélik, ha nem jön össze, majd elválnak. „Nem küldetésnek tartják a házasságot, mint a nagyszüleik, hanem egyfajta projektnek, amelyben meg kell találniuk a boldogságukat, és ki kell teljesedniük. Csak nagyon kevesen vélik úgy, hogy a házasság minden körülmények között egy életre szól, és hogy annak megtartásáért mindent el kell viselniük. Ez nem jó vagy rossz, csak arról szól, hogy felnőtt egy sokkal öntudatosabb nemzedék, amelynek határozott elképzelése van arról, hogyan szeretné élni az életét, és nem törődik a konvenciókkalˮ – teszi hozzá Porubänová.

Tavaly Szlovákiában összesen mintegy harmincezren kötöttek házasságot, ez az utóbbi évekhez képest növekvő tendencia, de a kilencvenes években még évente negyvenezernél is több esküvő volt az országban. A válások száma is csökken, egyre hosszabb időt bírnak ki egymással a párok. Tavaly a házasságukat felbontó nők átlagéletkora 40,6, a férfiaké 43,4 év volt, és csak 52 pár vált el kevesebb mint egy év házasság után. Egyre ritkábban válnak a férfiak iszákossága miatt, a legtöbben hűtlenség és össze-egyeztethetetlenség miatt döntenek a házasság felbontása mellett.

 

Fontos lehet a papír

A házasságnak a szociológus szerint a gyakorlatias szempontokon túl is megvan még a varázsa, hiszen a másik vállalását, a mellette való elköteleződést jelenti. „Az együttélésben tudat alatt mindig van egy kiskapu. Akármilyen modernnek vallja magát valaki, akármennyire azt állítja, hogy így is komolyan veszi a párját és a gyerekeit, azért valahol tudja, hogy így könnyebb véget vetni a dolognak. Érdekes módon arra a kérdésre, hogy ha szeretik egymást, és együtt képzelik el a jövőjüket, miért nem házasodnak össze, minden megkérdezett pár olyan értelemben válaszolt, hogy nekik nem fontos a papír. Ami rendben is van, amíg nincs közös vagyon, közös gyerek. Utána viszont mégis csak érdemes legalább részben „lepapírozni” a viszonyokat, hogy ha bármi történik, a másik tájékoztatást kapjon a kórházban, örökölhessen, ne adj’ isten igényelhessen özvegyi nyugdíjat. Mint minden viszonyban, a párkapcsolatban is a rossz időkre készülnek a szerződések, és ezek a rossz idők bárki életében bármikor bekövetkezhetnek” – véli a házasságpárti szociológus.

Az utóbbi évtizedek azonban azt mutatják, hogy nincs mindenki hasonló véleményen, a legtöbben sokáig várnak, amíg rászánják magukat a házasságkötésre. A vőlegények átlagéletkora ma Szlovákiában 33,6 év, a menyasszonyoké 31. A 35–40 éves párok által kötött házasságok száma az utóbbi tíz évben megduplázódott. Sokan csak akkor házasodnak össze, amikor már van közös gyermekük, esetleg több is. Míg a kilencvenes években a gyermekek 10 százaléka, tíz éve 29, ma 40 százalékuk születik házasságon kívül, és a felmérések szerint semmi jel nem mutat arra, hogy utóbbiak bármiben hiányt szenvednének. A legtöbbjük így is családban nő fel, ahol anyuka és apuka is naponta jelen van, törődik velük, csak épp nem férj és feleség.

 

A nőknek fontosabb

„Ma már a szemünk sem rebben, ha jönnek beíratni a gyermeket, és az anyuka vezetékneve más, esetleg a gyereké is más, mint a felsőbb osztályba járó testvéréé – mondja a nyitrai Szent Márk Egyházi Általános Iskola igazgatónője, Alena Jančoková Žiačiková. – Sokan be is vallják, hogy azért nem házasodnak össze, mert egyedülálló anyaként a gyermekes nő több szociális támogatásra jogosult, mintha férjnél volna.” A tény, hogy már az egyházi iskolában is ez a tendencia, a szociológus szerint egyértelműen azt jelenti, hogy a hagyományosan vallásos közösségekben sem tekintenek olyan elítélően az együttélésre.

Falun sokszor a szülőkkel egy fedél alatt élnek a fiatal párok anélkül, hogy összeházasodtak volna. Ma már ezen sem ütközik meg senki, inkább a praktikus oldalát nézik: közelebb a munkahely, tudnak takarékoskodni a fiatalok, stb. Miután jön a gyerek, a legtöbben összeházasodnak és önállósodnak, Szlovákiában csak a párok elenyésző hányada vállalja a második gyermek után is a nem hivatalos együttélést. „Többnyire a nőknek fontosabb a házasságkötés, érzelmi okokból és a külvilág felé is. A kapcsolaton ez nem kell, hogy bármit is változtasson, de a megkérdezett nők 87 százaléka magabiztosabbnak érezte magát asszonyként” – mondja Silvia Porubänová.

 

Késői gyerekek idős szülei

A késői házasságkötések logikus következménye a későbbi gyermekvállalás. „Az utóbbi tíz évben a duplájára emelkedett a 35 évnél idősebb elsőszülő nők száma, és egyre magasabb a mesterséges megtermékenyítések aránya. Annak a szociológiai hatásait, hogy egyre idősebb szülők vállalnak gyermeket, csak tíz-húsz év múlva fogjuk látni, amikor ezeknek a gyermekeknek egyszerre kell ellátniuk a saját gyermekeiket és idős szüleiket” – mondja a szociológus.

Ma ugyanis még kevesen gondolnak arra, hogy azok a szülők, akik 35 évesen vállalják első gyermeküket, nyugdíjas korba érnek, mire felnevelik. Ha a gyermek az ő példájukat követi és szintén harmincon túl alapít családot, egyszerre hordhatja óvodába, iskolába a saját gyerekét, és orvoshoz a szüleit. „A biológián túl, amely azt diktálná, hogy a nők húsz és harminc év között szüljenek, szociológiai vonatkozásai is vannak a korábbi szülésnek. A nagyszülők még jó erőben vannak, amikor megszületnek az unokáik, segíteni tudnak, és nem jelentenek plusz gondot, nem utolsósorban pedig még kettesben is élvezhetik az életet. Ennek főleg a posztszocialista országokban van jelentősége, ahol hatvanon túl már szinte mindenki beteg” – véli a szociológus.

 

Öregszik a társadalom

Szlovákiában az első gyermeket szülő nők átlagéletkora már 27,8 év, és egyre többen szülnek 40-en túl. Tavaly leginkább felsőfokú végzettséggel rendelkező nők szültek, de négynél több gyermeket jellemzően inkább alapfokú végzettségű nők vállalnak. „Ha műveltebb nő szül több gyermeket, ez már tudatos döntés, sőt életmód. Mindenképp kell hozzá egy segítő társ, és a prioritások mérlegelése, mert biztos, hogy nagy család mellett nem lehet egy nőnek komoly szakmai karriert befutnia” – teszi hozzá Porubänová.

Tavaly csaknem kétezerrel több gyermek született és 52 351-en, vagyis 1475-tel kevesebben haltak meg, mint 2015-ben. Még mindig hamarabb halnak a férfiak, és az özvegyek között több a nő. Az átlagéletkor 40,4 év, a lakosság egyértelműen öregszik, amiből az is következik, hogy lassan nem lesz, aki a nyugdíjakra dolgozzon. A lakosság fele negyven évnél idősebb, és ezer gyermekre már kilencvenhét 65 évnél idősebb személy jut. A statisztikai hivatal igazgatója, Alexander Ballek szerint ez egyértelműen a lakosság elöregedését jelenti, mert egy nőre statisztikailag csak 1,48 gyermek esik. Ahhoz, hogy a társadalom szociális szempontból önfenntartó legyen, minden nőnek legalább két gyermeket kellene vállalnia, de ez utoljára 1988-ban volt valóság. Azóta abban az irányban haladunk, hogy a jelenlegi negyvenesek állami nyugdíjára semmi garancia, a fiatalabbak pedig már magát a fogalmat is jobb, ha elfelejtik.   

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg