A VASÁRNAP Nosztalgiamozija Tolnay Klárival

Nyári napfényben, nyitott ablakok előtt, nappalija közepén ült Tolnay Klári, keresztrejtvénnyel az ölében...

Képarchívum

Mint egy magányos, jókedvét élete alkonyán is megőrző idős grófnő. Makulátlan eleganciája egybeolvadt a lakás pompájával, hangja a kora délutáni lágy utcazajjal. A keresztrejtvény alatt, de ezt csak jóval később vettem észre, egy zacskó morzsolt kukoricát szorongatott. Vendégeket várt. Egy ismerős gerlepárt. Amikor megérkeztek, és egészen a szoba közepéig merészkedve, a drága perzsaszőnyegen landoltak, megkapták, amiért jöttek. S ahogy ott csendben csipegettek, kedvesen zsörtölődve így szólt a színésznő: „Ti k…k! Felzabáljátok a Kossuth-díjamat!”

Fél órával később kulcs fordult a zárban. Tágra nyílt szemmel néztem Tolnay Klárira. Újabb vendég érkezett, akinek ugyancsak szabad bejárása volt hozzá. Az ebédjét hozta egy középkorú férfiember. Befőttesüvegben a borsólevest. Átadta, elköszönt és elment. Ő is részese volt az akkor már nyolcvanon túl járó színésznő életének. S miközben marékszámra hintette a szemet szeretett gerléinek, és továbbra is oda, a szőnyeg közepére, úgy mesélt élete történéseiről, mintha könyvből olvasta volna.

 

Honnan indult, milyen családban nevelkedett? Mi volt az eredeti neve? Hogyan került ki a kolostorból? Milyen nyelvjárással kopogtatott be a Vígszínházba? Melyik nagy írónkkal folytatott titkos szerelmét őrzi egy vers is? Kiket látogatott felváltva a börtönben? Hogy vall róla a lánya, Ráthonyi Zsuzsanna? Ezekre a kérdésekre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a Vasárnap már megvásárolható számában!