Miért került Éva tolószékbe?

Vérbe fagyva találtak rá

Urbán Klára felvétele

Tinilányként rossz társaságba került, tizenhét évesen már csavargott, otthagyta az iskolát, s ennek tragikus következményét élete végéig viselnie kell. Évára a barátja rátörte az ajtót, és húsverővel ütni kezdte a fejét.

Nehezen találok oda, a navigációm sem ismeri fel az utcát. Végre célt érek. Éva tolókocsiban az udvaron ül, köröskörül egy csomó fekete műanyag zsák, benne a holmijuk. Az édesanyja szomorúan magyarázza, hogy ki kell költözniük a házból, mert a testvére eladta. Az asszonynak és a szerencsétlenül járt lánynak nem volt hová mennie.

 

Húskalapáccsal verte a fejét

Megrázó történet az övék sok-sok miérttel, amelyekből mára a 21 éves lány sokat okulthatott, sajnos, majdnem az élete árán. „A fiú, akivel Királyhelmecen laktam egy házban, tavaly május 29-én rám törte az ajtót, s ott ugrált rajtam” – vág bele Éva mindjárt a közepébe, talán, mert látja, hogy teljesen megdöbbenten és értetlenül állok mellette. A szörnyűség minden részletére – talán szerencséjére – ő sem emlékszik.

Egy fiúcska talált rá, nem tudja, mennyi idő elteltével. Látta, hogy ott fekszik, s előbb azt hitte, csak kábult. Csupa vér volt a feje, mint később kiderült, az ütésektől az agyát elöntötte a vér. Akkor már jó ideje volt eszméletlen. Reggel nyolc órakor hívták csak a mentőt, bevitték a kórházba, aztán tovább, Kassára, mert azonnal műteni kellett. „Azt mondták, hogy a fiú húsklopfolóval ütötte a fejét” – szólal meg az anya, s mutatja, hogy a lány fejének bal oldalán még most is egy jókora tojás nagyságú mélyedés látható, ott hiányzik a csont. Ezen a helyen sérült az agya. A műtét után több mint egy hétig feküdt kómában a kassai kórház intenzív osztályán, míg végre kinyitotta a szemét, és lassacskán visszanyerte eszméletét. Az egész bal oldala megbénult, beszélni nem tudott, semmire nem emlékezett, s az amnéziából máig nem gyógyult ki teljesen.

 

Egy hétig kómában

A fiatalembernek nagyon rossz híre volt: kábítószerezett, ivott; a rendőrök is csodálkoztak, hogy tudott a lány egy ilyen alakkal összeállni. „Nem tudtam, hogy ilyen lesz” – védekezik Éva. Az anyja próbál magyarázatot keresni, hogy „a roma fiú biztos valamivel sakkban tartotta vagy megrontotta, mert nem tudott tőle szabadulni. Ha hazajött is két napra, az rögtön koslatott utána, s visszacsalta”. Éva az iskolát sem fejezte be, csak csellengett a fiatalemberrel és annak társaival. Ő ugyan azt állítja, hogy nem drogozott, de azt elismeri, hogy az italt ő sem vetette meg.

Nem tudom nem megkérdezni az anyát, hogy vajon mindezt nem vette észre? Ha a lányt kérdezem, most csak furán mosolyog, akkor nyilván más ésszel gondolkodott. A fiú jó firma volt már előtte, a rendőrségen is jól ismerték, néhányszor be is vitték az őrsre, de mindig elengedték. Egyesek szerint nem beszámítható, félnek tőle is és az egész családtól, de be nem csukják – mondja az anya. Állítólag a nagyanyját is megverte, és furcsa dolgokat csinál, de senki nem mer tanúskodni ellene. Éva anyja rögtön az esetet követően feljelentést tett, de úgy hallotta, hogy a fiú apja megfenyegetett mindenkit, hogy aki tanúskodni fog, azt megöli.

A két Éva nagyon nehezen tud megélni. Időközben Iglóról ugyan megkereste őket a biztosító embere, s tájékoztatta, hogy a lánynak kártérítés jár, de azóta nem jelentkezett, amíg nincs lezárva az ügy, nyilván nem is fog. Az asszony úgy érzi, ő maga tehetetlen, már sok mindent megpróbált, de állítólag mindenütt süket fülekre talált. Azon háborog, hogy a lány, akit ráadásul pelenkázni is kell, nem jár gyógytornára sem, pedig a lábát nem tudja kiegyenesíteni, s ő ebben nem tud neki szakszerűen segítséget nyújtani.

Az anyának, aki most 59 éves, s jó harminc éven át takarítónőként dolgozott, a tragédiát követően fel kellett adnia a munkáját, hogy a lányát, akinek még most intéződik a rokkantsági nyugdíja, ellássa, és ő kérvényezhesse rá a gondozási segélyt. Harminchárom évi munka után januártól korkedvezménnyel nyugdíjba szeretett volna menni, de ezt elutasították, mivel a minimális nyugdíjnál is kevesebb járt volna neki. Visszament volna dolgozni, de nem helyben, hanem egy másik kisvárosban kínáltak neki állást, ami pedig azt jelentené, hogy fél fizetését az utazásra költi. Így most a gondozási segélyből és a 15 éve elhunyt férje után járó özvegységi nyugdíjból élnek ketten. Egyébként Éván kívül még három gyermeke van, de már mindnek családja van, külön élnek.

 

Hajléktalanok lesznek?

Az asszony két éve költözött édesapjához Bélybe, azután, hogy meghalt az édesanyja. Elkövetett egy nagy hibát, lemondott a házból az anyja után neki járó örökrészről abban a téves hitben, hogy neki ott lesz az apja része. Közben az apa januárban beteg lett, s kórházba került. Amikor kiengedték, Éva testvére vette magához, s ezután az apa erre a lányára iratta a vagyonát. Később azt állította, hogy ő nem tud semmiről, bíróság által akarta visszavenni a tulajdonát, de közben megbetegedett, s annyiban maradt a dolog. A két testvér között kitört a háború, nem tudtak megegyezni, s azután, hogy Éva húga úgy döntött, eladja a házat, a két Évának kifelé állt a rúdja. Az asszony azt mondja, egy hónapot kaptak a kiköltözésre. Hogy a dologban kinek van igaza, azt nem a mi tisztünk megállapítani. Mi a fiatalabbik Éva szomorú sorsát szerettük volna megírni, azt, hogy miért is került tolószékbe. De mint közben kiderült, a családot egyéb gondok is nyomasztják.

 

Sehol nem tudtak segíteni

A két Évának azután, hogy megtudták, ki kell költözniük a házból, nem maradt más hátra, mint összecsomagolni a cókmókjukat s várni, hátha történik valami. Előtte már hónapokon át járták a hivatalokat, próbáltak segítséget kérni, de sehol nem jártak szerencsével. Maguk is igyekeztek albérletet keresni, sok mindenkihez fordultak, de nem sok sikerrel. Végül Éva fiútestvérének királyhelmeci lakásában kötöttek ki – ez annak idején az anyjáé volt, innen költözött az apjához, Bélybe –, ő hét közben nincs otthon, csak péntekenként tér haza, így addig szabad a lakás. Természetesen ez csak átmeneti megoldás...

 

Elnyeri büntetését az elkövető?

A tőketerebesi bíróságon a napokban tárgyalják Éva ügyét. Eddig kétszer tűzték ki a tárgyalást, de a lány nem tudott elmenni, s ha igen, akkor sem tudott volna felmenni a második emeletre. Remélhetőleg most olyan állapotban lesz, hogy vallomást tud tenni, és végre pont került az ügy végére, a bűnös megkapja megérdemelt büntetését. Bár az is tény, legyen az a legsúlyosabb, a 19 évesen tolószékbe kényszerült lány sorsán semmit nem változtat, nem adja vissza épségét, egészségét.

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!