Fiatalok a jobbszélen

Idegengyűlölők. Nincsenek tisztában a történelmi tényekkel. Hisznek az összeesküvés-elméletekben. 

Szélsőségesek és összeesküvők

Könnyű volna azt mondani, hogy a szélsőségesek választói és az összeesküvés-elméletek követői a műveletlen rétegekből kerülnek ki, de nem igaz. Kotleba választóinak többsége a Focus ügynökség adatai szerint 18–29 éves fiatal, közülük a legtöbben még diákok (31,7 százalék), vállalkozók (8,5 százalék), kétkezi munkások (27,2 százalék) vagy érettségizett, sőt diplomás hivatalnokok és egyéb alkalmazottak. Nem a munkanélküliek lecsúszott és frusztrált rétegei juttatták Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártját a parlamentbe, hanem olyanok, akiknek van munkájuk, karrierjük, a szükséges információik is megvannak a társadalomról és a politikáról, de elégedetlenek. Nekik elég volt az az ígéret, hogy a szélsőségesek majd rendet tesznek, és aztán minden jobb lesz.

Ugyancsak a Focus idei áprilisi felmérése szerint a fiatalok 20-30 százaléka támogatná az Európai Unióból és a NATO-ból való kilépésünket. Ők azok, akik úgy látják, hogy az EU tette tönkre a hazai mezőgazdaságot és ipart, a NATO világuralomra törekszik, s lokális háborúkat robbant ki, és az egész világot a zsidók irányítják. Innen már tényleg csak egy lépésre vannak azok az elméletek, amelyek szerint klórt kell inni rák ellen, a gyógyszerészcégek vegyszerekkel permeteznek, vagy hogy a föld mégis teljesen lapos. A felsorolt marhaságokon akár kuncogni is lehetne, ha nem hinnének bennük egyre többen, és nem terjesztenék mindezt még állami pénzen is. Ott, ahol Tibor Eliot Rostas fantaszta és konspirátor média szakos egyetemi diákoknak tarthat előadást, vagy ahol a Fasizmusellenes Harcosok Szövetségének lapjában arról írhatnak, hogy Amerika harmadik világháborút akar kirobbantani, amelyet csak Putyin akadályozhat meg, valami nagyon elromlott. És kétséges, hogy a következő választásokig helyre lehet-e hozni.

 

Ez derült ki abból a felmérésből, amelyet az Állami Tanfelügyelet, a Komenský Egyetem és Szlovák Tudományos Akadémia munkatársai végeztek a szlovák középiskolások körében. Az eredmény logikus következménye, hogy Marian Kotleba választói között egyre több az egyetemista vagy már felsőfokú végzettségű, biztos egzisztenciával rendelkező fiatal. Tehát úgy tűnik, nemcsak a munkanélküliség és a szociálisan hátrányos helyzet, inkább a tudatlanság sodorja az embereket a szélsőségek felé.

 

Kisebbségi is gyűlölködhet

A reprezentatív felmérésben 3625 középiskolás és szakmunkástanuló vett részt, kizárólag szlovák tanítási nyelvű intézményekből. Ha magyar diákokat is megkérdeznek, talán jobb is lehetett volna az eredmény, legalábbis a kisebbségekkel való viszonyt illetően. Bár ez sem törvényszerű, mert romaellenességgel, a homoszexuálisok és a menekültek elleni gyűlölettel a magyarok között is lehet találkozni. Az, hogy valaki egy kisebbség tagja, még nem teszi őt automatikusan toleránssá más kisebbségek iránt – állítja Viera Kalmárová főtanfelügyelő. „Nemzetiségiként is gyűlölheti a romákat, homoszexuálisokat, bevándorlókat, mint ahogy sokan így is éreznek. Az eredmények azt mutatják, hogy az intolerancia nem nemzeti hovatartozás kérdése. Sokkal inkább befolyásolhatja az, hogy összefüggéseikben ismeri-e valaki a történelmi tényeket, és milyen befolyások érik a közvetlen környezetében. Ez a mai fiatalok esetében már nem is feltétlenül a család, hiszen tudjuk, hogy a legtöbben az interneten, elsősorban a közösségi oldalakon tájékozódnak” – teszi hozzá Kalmárová.

A felmérés szerinte leginkább azt mutatta meg, hogy iskoláink nem képesek elhitetni és elsajátíttatni a fiatalokkal a demokratikus polgári alapelveket, s megdöbbentően hiányosak a történelmi ismereteik. A megkérdezettek többsége soha nem hallott Alexander Dubčekről, nem tudták, mire emlékezünk november 17-én, viszont határozott véleményük volt arról, hogy Szlovákia túl sok segítséget nyújt a menekülteknek. A kérdőíveket kitöltő diákok 68 százaléka gondolja azt, hogy az államnak intézkedéseket kellene foganatosítania a romák szaporodásának csökkentésére, és 51 százalékának meggyőződése, hogy Szlovákiában a szlovákokat több jog illeti meg, mint az itt élő kisebbségeket.

 

Nem elég tanulni, értelmezni is kell

Kotlebáék tavalyi választási sikere után komoly vita folyt arról, hogy a szélsőségesek sikere mögött a fiatalok hiányos történelmi ismeretei keresendők. Ha ez igaz is, a szakemberek szerint nem ilyen egyszerű a dolog, mert a diákok ma elég, sőt túl sok adatot tanulnak a történelemórákon, csak nem látják őket összefüggéseikben, nem ismerik, fel, mi közük van egymáshoz és a mai történésekhez. A Szlovák Történelmi Társaság évek óta szorgalmazza, hogy minden középiskolában legalább heti két órában oktassanak történelmet. Erich Mistrík egyetemi tanár (Komenský Egyetem Pedagógiai Kara) szerint azonban a mennyiség növelése nem old meg semmit, sőt ronthat is a helyzeten. „A megnövekedett óraszámban taníthatunk arról, hogyan harcolt a keresztény Európa az Oszmán Birodalom ellen, vagy a szlovák nemzetébresztők a magyar elnyomás ellen, sőt arról is, milyen jólét volt a Tiso vezette háborús szlovák államban. Lehet, hogy több óra jut a fasizmusra és a zsidóüldözésre is, de el fogják magyarázni azt, hogy az egész ártatlannak tűnő buta viccekkel, lenéző megjegyzésekkel kezdődött? Vagy hogy a lakosság nagy része hallgatott és arizált? Ha ezt nem mondjuk el a fiataloknak, hiába visszük el őket Auschwitzba osztálykirándulásra. Nem kétlem, hogy ott megdöbbenek. De ha nem fogják tudni, hogy ez csak egy a sok koncentrációs tábor közül, és hogy hasonló népirtás folyt a kommunista Szovjetunióban, vagy folyik a kizárólagos eszme jegyében a világ sok részén ma is, nem szabunk gátat a szélsőséges nézeteknek” – figyelmeztet a professzor, aki szerint az sem igaz, hogy Szlovákiában Kotlebáék sikere kapcsán ütötte fel a fejét a szélsőséges politikai gondolkodás.

 

Rejtett szélsőségeink

Mindig itt volt, minden más nemzetet és vallást, véleményt kirekesztő megnyilvánulásban, vagy amikor minden gondra gyors megoldást ígérő vezéreket követtünk. „Szélsőség az, ha valaki a saját istenét, a saját politikai nézetlét vagy erkölcsi alapelveit véli az egyetlen helyesnek. Ezek a kizárólagosságok és előítéletek mind ott lapulnak bennünk, és ha jön egy ügyes politikus, aki hatni tud rájuk, akkor gátlástalanul előjönnek. Ez az oka annak, hogy a szélsőséges, fasiszta eszméket hirdető pártok ott sikeresek, ahol sok a gazdasági, társadalmi probléma, és erősek a félelmek az olyan vélt vagy valódi veszélyektől, mint a bevándorlók” – sorolja Erich Mistrík.

A megoldásokat illetően az oktatási minisztériumnak nincsenek konkrétabb elképzelései, mint az emelt számú történelemóra és az államilag támogatott auschwitzi tanulmányi kirándulások. Ahhoz ugyanis, hogy az oktatás módszertana változzon meg, olyan pedagógusok kellenének, akik nem csak „letanítják” az anyagot, hanem kommunikálnak, vitatkoznak is a diákokkal. A szemléletváltásnak már a tanító- és tanárképző karokon kellene kezdődnie, hogy onnan érvekkel felvértezett, vitára kész pedagógusok kerüljenek ki. Enélkül csak a ritka kivételnek számító igazi tanáregyéniségek képesek gondolkodásra bírni a diákokat, sőt mi több, változtatni a gondolkodásukon.

 

Érvelve oktatni

Sokan elmondták már: történészek, pszichológusok, pedagógusok is, hogy a mai interaktív világban a diákok azt fogadják el, ami életközeli, aminek a megoldásához hozzájárulhatnak. „Ha az extrémizmus lényegét akarjuk megmagyarázni nekik, arról kell velük beszélnünk, mit tennének, ha a fekete hajú barátjuk holnaptól nem mehetne velük moziba, mert oda csak a szőkéket engedik be, a jövő héten kitelepítenék a családjával együtt egy város széli romos házba, ahonnan nem mozdulhat ki, a következő hónapban pedig elhurcolnák ki tudja, hová. Ha felfogják a történet abszurditását, és vita alakul ki arról, mit tehetnének ellene, hogyan kellene tiltakozniuk, megvédeni a kirekesztetteket, már jó irányba indultunk el” – magyarázza Erich Mistrík. 

Úgy véli, a menekültek elleni általános ellenszenvnek is a probléma konkretizálása az ellenszere. „Képzeljük el, hogy az iraki vagy szíriai menekültek gyerekei járnak velünk egy osztályba. Mit tudunk róluk, a kultúrájukról, a vallásukról, a problémáikról? Mitől tartunk velük kapcsolatban? Meg akarjuk ismerni őket, adunk nekik esélyt, vagy aszerint viselkedünk, mit olvastunk a Facebookon? Az ilyen eszmecserék nagyon hasznosak lehetnek, de csak akkor, ha a pedagógus tudja, hova akar eljutni, képes felvenni a kesztyűt, és nem hagyja parttalanul folyni a vitát” – mutat rá a tanár.

Amíg ez nem történik meg, a diák ugyan elmondja a bemagolt tananyagot, hogy milyen veszélyes eszme a fasizmus, de tanítás után úgy lájkolja a szélsőséges hozzászólásokat a közösségi oldalon, hogy eszébe sem jut, mi köze a kettőnek egymáshoz.

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!