Legendás szerelmek

Grace Kelly & III. Rainier nagyherceg

Amikor az Oscar-díjas Grace Kelly rátalált élete hercegére, élete legnagyobb szerepe várt rá – előre megírt forgatókönyv nélkül. A hollywoodi filmekkel ellentétben a legérdekesebb rész csak az esküvő után következett. A csodaszép színésznő és Rainier nagyherceg szerelme nem első látásra lobbant fel, de halálig tartott.

1955 áprilisában történt: Grace Kelly Cannes-ba utazott a filmfesztiválra. A fiatal filmsztár, akit a kor egyik legszebb és legtehetségesebb színésznőjeként emlegettek, az előző másfél évben hat filmben játszott, s a Paris Match magazin felkérésére szervezett közös fotózáson találkozott III. Rainier nagyherceggel. A találkozó, amely nem éppen romantikusra sikeredett, mivel a herceg több mint egy órát késett, alig húsz percig tartott. Végigsétáltak a palota kertjén, diplomatikus mosoly kíséretében váltottak néhány formális mondatot, majd mindketten elsiettek – ki-ki a maga útján.

Egyes források szerint a hajómágnás görög Onasszisz volt a kerítő: állítólag az ő ötlete volt, hogy Rainier-nek egy hollywoodi sztárt kellene feleségül vennie, mert ez a belpolitikai problémákkal küzdő Monacóra vonná a világ figyelmét. Rainier 30 éves volt akkor, és a helyzet úgy kívánta, hogy sürgősen megházasodjon. Grace volt a lehető legjobb feleségnekvaló: híres volt, szép, hajadon, katolikus, ráadásul egészséges, hogy világra hozza a hőn áhított trónörököst. Ugyanis az első világháború után Franciaország egyezséget kötött a miniállammal, hogy ha Monaco akár egyetlen napra is uralkodó nélkül marad, a hercegség automatikusan Franciaország részévé válik, és ezzel adóparadicsom volta megszűnik.

Az első találkozást követően Rainier romantikus levelekkel bombázta Kellyt, aki elbűvölte őt. Hat hónappal később, a karácsonyi ünnepek alatt meg is kérte a kezét – úgy, ahogy illik, a színésznő szüleinek philadelphiai otthonában (más forrás szerint egy újévi fogadáson New Yorkban). Január 6-án jelentették be a nagy hírt nyilvánosság előtt a Waldorf-Astoria hivatalos bálján, ezután Grace befejezte utolsó filmjét, a High Societyt, és az 1956-os Oscar-díj-átadón elbúcsúzott Hollywoodtól. Így kezdődött a királyi mese, ami néha valóban mesébe illő, néha viszont keserű valósággá vált.

Amikor a jövendő Gracia Patricia hercegné 1956. április 12-én kora reggel az SS Constitution hajón nyolcnapi út után megérkezett New Yorkból Monaco kikötőjébe, pompás fogadtatás és 21 ágyúlövés várta. Egy héttel később tartották az esküvőt, amelyet a tévében 30 millió ember látott, háromszor annyi, mint Erzsébet királynőét. Grace munkaadója, az MGM filmstúdió nemcsak a 7000 dolláros menyasszonyi ruhát szponzorálta, hanem dokumentumfilmet is készített az eseményről. A pompás, de kimerítő ceremóniát követően az ifjú pár egy hónapos nászútra indult, s ezalatt fogant első gyermekük, Caroline. Születése fordulatot jelentett: Gracia Patricia gondos, szerető anya lett, Rainier büszke apa. Gracia maga nevelte Caroline-t, majd a mai uralkodót, Albertot és Stephanie-t, és Jackie Kennedy példájára óvodát nyitott a palotában. A kezdeti problémák ellenére Gracia és Rainier kitűnő csapattá forrt össze Monaco képviseletében, s bár – mint kiderült – mindketten többször is félreléptek, csak a halál választotta el őket. 1982. szeptember 13-án, egy családi hétvége után a hercegné Stephanie-val autóba ült, hogy visszatérjen Monte-Carlóba, de egy veszélyes kanyarban elveszítette uralmát járműve felett, két védőkorlát között harmincméteres szakadékba zuhant, és életét vesztette. Rainier soha többé nem nősült meg.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!