Hunčík Péter: Fiatalok és a korrupció

Ülünk Ádám barátommal a Tilos rádió stúdiójában és a pozsonyi korrupcióellenes tüntetésről beszélgetünk. Amikor pesti ismerőseim meghallották, hogy ezt a megmozdulást 17-18 év körüli középiskolás fiatalok „hozták össze” külső segítség nélkül, megemelték a kalapjukat. 

Hiába, a korrupcióval kapcsolatos ügyek továbbra is húzótémának számítanak Szlovákiában. Először volt a Gorilla-ügy, aztán a múlt nyáron a Bonaparte lakóparknál tüntetés, és most végre megmozdultak a fiatalok is. Elegük lett abból, hogy Szlovákia továbbra is dobogós helyen van az EU korrupciós listáján

A felsorolt ügyek főszereplői mindannyian „nagyvadnak” számítanak Szlovákiában. Sáros lett a miniszterelnök, a belügyminiszter, a külügyminiszter, sok parlamenti képviselő és nagyvállalkozó is. A rendőrök vizsgálódtak, leskelődtek, lehallgattak, aztán elkészítették a jelentésüket, ám a különleges ügyész egyetlen esetben sem adta meg a kilövési engedélyt.

A dolognak két magyarázata is lehet. Az első egy kétezer éves bölcsesség, mely szerint Quod licet Iovi, nin licet bovi, vagyis amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek, a második magyarázat a matematikai szintek fontosságáról szól: vagyis lopni és csalni csakis egy bizonyos szint fölött szabad (érdemes). Tudományos becslések alapján Szlovákia esetében ez a szint egymillió euró fölött van. Mindebből az következik, hogy kisstílű ökrök ne lopjanak! A dilettáns csalóknak és a kétbalkezes tolvajoknak börtönben a helyük. Aki olyan balfék, hogy se a parlamentbe nem jutott be, se egy vacak millát nem tud összelopni, az viselkedjen normálisan. Nos, az elégedetlenkedő fiataloknak elegük lett ebből a kelet-közép-európai okoskodásból, és kivonultak az utcára. Szorítok nekik. Ám egy-két kérdésem mégiscsak lenne hozzájuk.

Az első: miért csak akkor tüntetnek, ha pénzről (csalásról, lopásról) van szó? Hiszen annakidején Mečiar utasítására a belügyesek elszabotálták a népszavazást az ország kettéválásáról. Aztán egyetlen éjszaka alatt megbénították az ország demokratikus rendjét. Később elrabolták az államfő fiát. „Ismeretlen” tettesek megöltek két fiatal srácot, Remiášt, Tupýt. Aztán volt néhány rasszista jellegű gyilkosság is. A rendőrök roma gyerekeket aláztak meg gyalázatos módon. Viccet csináltak a kisebbségi jogokból. Úgy szabták át az ország közigazgatási határait, hogy a kisebbségiek még véletlenül se kerülhessenek többségi pozícióba. Később egy képviselőt megfosztottak mandátumától. Ez a képviselő (Gaulider) a napokban gyanús körülmények között elhunyt.

De az utca bezzeg egyszer sem volt hangos. A polgárok többsége úgy gondolta, hogy az ilyen ügyek nem reá tartoznak. Hát akkor kire? – kérdezem én.

Tüntetünk a korrupció ellen, de magát a rendszert, amely a korrupciót létrehozza és működteti nem bántjuk? Kedves fiatalok! Mikor a tüntetéseket szervezitek, gondolkodjatok el ezeken az összefüggéseken is. Mert csakis ti változtathatjátok meg ezt a rendszert. De azt tudnotok kell, hogy nem apró, mennyiségbeli változásokra van szükség, hanem igazi, minőségi változtatásra.

Aztán van még egy rendkívül érzékeny terület, amelyikről nem szeretünk (akarunk) beszélni. Kisebbségi magyarként mégis rákérdezek: hol vannak ilyenkor a mieink?

A magyar nemzetiségű fiatalok (és értelmiségiek) tényleg úgy gondolják, hogy ezekhez a dolgokhoz nincsen semmi közük? Ismerjük azt a kisebbségi okoskodást, mely szerint nekünk kizárólag a kisebbségi nyelvhasználattal, a nemzetiségi iskolákkal és a diszkriminatív törvényekkel kell foglalkoznunk. Én viszont azt állítom, hogy ha igazi változást akarunk elérni, akkor részt kell vennünk az olyan problémák megoldásában is, melyek társadalom egészét érintik. Részt kell vennünk az olyan vitafórumokon is, melyek az adópolitikáról, a környezetvédelemről vagy a külpolitikáról szólnak.

És ha elégedetlenek vagyunk, akkor össze kell állni a többségiekkel, és el kell menni tüntetni. Elismerem, hogy mindez többletmunkát jelent. De az ilyen többletmunka nélkül nem működik a dolog. Ilyen a demokrácia.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!