Miért nem jön az új élet

Nagy bukások után szinte mindenki új életet akar kezdeni, az erőfeszítések azonban sokszor zátonyra futnak. Olyan ez, mintha egy rab szabadulni szeretne a börtönből, de lábát még mindig rablánc béklyózza. Az életben ez a lánc két dolog is lehet egyszerre, ráadásul annak ellenére, hogy kiszúrja a szemünket, nem vesszük észre.

Az új élet kialakításában leginkább az gátol bennünket, hogy gondolataink vissza-visszatérnek a múlt emlékeihez. A nosztalgia, az elmúlt idők szépségein és hibáin való merengés újrateremtik a múltat. Viszont minél többször idézzük fel, annál többször mérgezi a jelent és állja útját a jövőnek. Aki hosszú ideig képtelen nekilátni jövője építésének, abban valószínűleg sokkal gyakrabban merülnek fel múltjának rossz emlékei. Veszteségeket, haragot, dühöt és hibáztatást él át gondolatban újra és újra, amíg végképp erőtlenné nem válik. Nevezhetjük ezt gondolati vasmacskának is, amely fékezi életünk újraalakítását.

A másik „vasmacskatípus” inkább anyagi. Az elmúlt életünkből származó tárgyi emlékek tartoznak ide, amelyektől az átlagember nehezen szabadul meg. Régi partnerektől származó fényképek és apró tárgyak, melyek szem előtt hagyva naponta képesek visszarántani bennünket a múlt nem létező pillanataiba. A nőket továbbá felbomlott házasságuk után is megtartott családnevük hátráltatja a továbblépésben. Mint a varázsige, kimondva vagy leírva egyaránt visszarántja viselőjét abba a múltba, amelyet maga mögött akar hagyni.

Te mivel fékezed magad?

Koller Péter

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!