Ahány rendőr, annyiféle

Szidjuk őket, sokszor okkal, ám azt sem érdemes elfelejteni, hogy ha nem volnának, nagyobb bajunk is eshetne. 

Ján Krošlák fotója

 

 

 

Sajnos, az élet igazolta bölcsesség: Isten óvjon bennünket attól, hogy a szlovák rendőrség segítségére szoruljunk. Nemcsak azért, mert aki rendőrt hív, az eleve nagy bajban van, hanem azért is, mert ezt a bajt a rend őrei egyes esetekben még tetézik. És itt nem kell rögtön olyan világraszóló botrányokra gondolni, mint Malina Hedvig ügye vagy a szepsi roma telepen végrehajtott brutális razzia. A rendőrök felsőbbrendűség-érzetével, jobb esetben hanyagságával, rosszabb esetben durvaságával sokan találkoztak már egy átlagos közúti ellenőrzés vagy tanúmeghallgatás során, sőt olyankor is, amikor ők maguk a bűncselekmény áldozatai.

 

A rendőri lélek mélységei

Hogy ez miből ered, arról pszichológiai tanulmányokat lehetne írni, és írtak is már ilyeneket. A rendőrség saját pszichológusokat is alkalmaz, egyrészt a gyanúsítottak lelkivilágának feltérképezése, cselekedeteik előrelátása végett. A másik nagy feladatuk pedig a rendőrök lelki traumáinak orvoslása. Aki ugyanis buszbalesetben meghalt gyerekek, öntudatlan drogosok vagy veszélyes bűnözők közt tölti munkanapjait, annak vagy érzéketlennek kell lennie, vagy utólag fel kell valahogyan dolgoznia a látottakat. Ebben nyújthat neki segítséget a pszichológus. A jelenséget egyébként pontosan ismerik már azok is, akik a rendőr-akadémiára jelentkeznek. Sokan ezért választják a közlekedés-rendészetet, ahogyan a komáromi illetőségű Gábor is, aki az egyetem elvégzése után nem talált munkát, így apja (aki nyugalmazott rendőr) unszolására elvégezte a pozsonyi rendőr-akadémiát. „Úgy voltam vele, hogy ha ide garantáltan be tudok végre jutni, akkor megpróbálom. De csak a közlekedés-rendészet jöhetett szóba, mert nem voltam hajlandó kitenni magam és a családom annak, ami a bűnesetek vizsgálatával meg egyebekkel jár” – árulta el kérdésünkre.

 

Jó zsaru, rossz zsaru

Kiszűrni az alkalmatlan jelentkezőket – ez a rendőrségi pszichológusok másik feladata. Ugyanis Jana Dubovcová volt ombudsman megállapítása is közel jár az igazsághoz: sajnos olyan emberek is dolgoznak a rendőrségnél, akik komplexusaikat hatalmuk fitogtatásával takargatják. „Mindig könnyebb a gyengékbe rúgni, a kiszolgáltatottakat bántalmazni, főleg úgy, hogy a rendőrnél fegyver van, és a törvény is őt védi. Ezért volna fontos, hogy csak olyan integrált személyiségek kerüljenek a testülethez, akik nemcsak a törvényt, hanem az embert is tisztelik – még a bűnözőben is” – tartja Dubovcová. Szavait elfújta a szél, jelentését pedig, hogy miként sértik meg a rendőrök önkényes intézkedéseikkel sorozatosan az emberi jogokat, a parlament sem fogadta el. Pedig a már úgyis bilincsben, őrizetben lévő személyek vagy védtelen nők ütlegelése nem tartozik éppen a polgárok védelméhez, azt sokkal jobban szolgálná, ha az alvilági alakokkal, fasiszta garázdákkal vagy az ország vagyonát szétlopó politikusokkal bánnának keményebb kézzel. Ehhez azonban a jelek szerint nem elég bátrak Robert Kaliňák belügyminiszter legényei (maga a belügyminiszter nevezte így az új autókkal, prémiumokkal, minden földi jóval elkényeztetett rendőröket). Ezért csak az marad nekik, hogy roma gyerekeket, részeg gépjárművezetőket és félelmükben menekülő suhancokat verjenek. Mehetünk is szép sorjában, mert minden esetre több példa is akad.

 

„Sebes” igazoltatások

Az eset korántsem egyedi: azok a rendőrök, akik 2009-ben Kassán roma fiúkat arra kényszerítettek, hogy csókolgassák, majd pofozzák egymást, ugyancsak máig büntetlenek. Hozzá kell tenni, hogy a hat roma fiút 2009 márciusában azért vitték be a körzeti rendőrparancsnokságra, mert megtámadtak egy nyugdíjas asszonyt. A parancsnokságon a rendőrök megalázták, kinevették és arra kényszerítették őket, hogy meztelenre vetkőzve csókolózzanak, majd verekedjenek – ráadásul minderről videofelvételt készítettek. Az ügy csak 2015-ben került bíróságra, és első fokon felmentő ítélet született. Az indoklás az volt, hogy bár maguk a rendőrük készítették a felvételt, az így szerzett bizonyíték nem törvényes, ezért nem lehet felhasználni a bíróság előtt. A következő tárgyalást májusra tűzték ki; ekkor bírósági szakértő fogja megítélni, hogyan készült a felvétel, és megvágták-e. Ekkor már el kellene hangoznia a záróbeszédeknek is, de mivel a történtek idején 14-15 éves fiúk már nem emlékeztek mindenre pontosan, alig feltételezhető, hogy a rendőröket elítélik.

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy az ilyesmi csak garázdálkodó romákkal történhet meg, álljon itt néhány friss példa arról is, hogyan bántalmazták alaptalanul a rendőrök a többségi lakosságot. Tavaly októberben Pozsony óvárosában egy tizenhárom és egy tizenhat éves fiút akartak igazoltatni. Azok megijedtek, futásnak eredtek, a rendőrök utánuk iramodtak, és a dolog odáig fajult, hogy a két tinédzser vérző sebekkel került haza. Szüleik feljelentést tettek, de a rendőrség ellenőrző osztálya azzal zárta le a vizsgálatot, hogy a fiúk maguk tehetnek a történtekről. „Ha hagyták volna igazoltatni magukat, ma nem kellene foglalkoznunk ezzel az üggyel” – mondta az országos rendőrfőkapitány, Tibor Gašpar. Robert Kaliňák belügyminiszter ugyan elnézést kért a szülőktől, de hozzátette, hogy bár a történteket sajnálja, a rendőrség eljárását helyesnek tartja. 

 

Cinkos némák

Az illetékesek sokáig helyesnek és indokoltnak tartották a hatósági eljárást abban az esetben is, amikor a rendőrök tavaly nyáron egy 22 éves lányt lőttek, majd rugdostak meg. A járőrök üldözőbe vettek egy autót Nagyszombatban, amelyet a 22 éves Michaela vezetett. Az üldözés közben 13 lövést adtak le a gépkocsira, kettő a vezetőt is eltalálta: a mellkasán és a fülén.

Miután a jármű megállt, és vezetője, valamint három utastársa – mind nők – feltartott kézzel kiszálltak belőle, a rendőrök brutálisan rátámadtak Michaelára, a fejét és a mellkasát rugdosták. Korábban a rendőrség csak a felvétel egy részét tette közzé, melyből a brutális verés kimaradt, később azonban nyilvánosságra került a teljes felvétel, amelyen jól látszik, hogy három rendőr indokolatlanul, sőt nevetve veri a földön fekvő védtelen nőt. A rend többi őre tétlenül nézte, mit tesznek a társaik.

Michaela állítólag tudatmódosító szer, metanfetamin hatása alatt vezette a gépkocsit. Ellenállást nem tanúsított, nem is tanúsíthatott, hiszen meglőtték. Jozef Hašto pszichiáter szerint a rendőrök egymás előtt is produkálták magukat, és egy idő múlva megfeledkeztek arról, hogy a kamera be van kapcsolva. „Ilyen helyzetekben az alaptermészet a meghatározó, előjönnek az elemi ösztönök. Ezek a rendőrök azért is engedték szabadjára indulataikat, mert biztosak voltak benne, hogy a felvétel nem kerül nyilvánosságra, csak a kollégák láthatják. A fontos kérdés az, milyen pszichológiai teszteket végeztetnek a rendőrségre jelentkezőkkel, hogy ilyen emberek bekerülhetnek az állományba, és miért van az, hogy a kollégák helyeslik vagy legalábbis nem jelentik az efféle viselkedést.” Ismét a sajtó nyomására a videón látható rendőrök ellen eljárást indítottak hivatali hatáskörrel való visszaélés ügyében. Négytől tíz évig terjedő szabadságvesztésre számíthatnak.

 

Majd a kolléga kivizsgálja

A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a Polgári és Emberjogi Tanácsadó Iroda elemzése szerint a belügyminisztérium ellenőrző osztálya a rendőri túlkapások miatti panaszok kilencven százalékát elutasítja. „A helyszínre a történtek után néhány nappal érkeznek meg, a nyomozást több hónapos késéssel kezdik, így aztán nem csoda, hogy értékelhető bizonyítékok híján végül lezárják az esetet. Még bennünket is meglepett az a közömbösség, amellyel az egyes eseteket kezelik” – áll az iroda jelentésében.

A jelentett esetek többségét a belső ellenőrzés kapásból elutasítja vagy bagatellizálja – általában arra a következtetése jut, hogy csak kihágás vagy fegyelmi vétség történt. Sokak szerint az is hibás eljárás, hogy a rendőrök túlkapásait a kollégáik vizsgálják. A kormányprogramban ugyan említés esik arról, hogy ezt a jogkört a főügyészségre ruháznák, de eddig semmi sem történt az ügyben. Hiányzik a politikai akarat, bár nem tudni, miért, mert a rendőrség tétlensége és határozatlansága miatt lassan fejünkre nőnek a szélsőségesek. Arra, hogy az összejöveteleiken, ahol karlendítéssel köszöntik egymást, és a fehér faj védelméről szónokolnak, nem lép fel legalább olyan erővel a karhatalom, mint a roma telepeken, egyszerűen nincs magyarázat.

 

Szimpatikusabb a kutyája

A rendőrség vezetősége egyébként pontosan tisztában van vele, hogy a felsorolt ügyek ártanak a testület jó hírének. Ezért időnként igyekeznek bizonyos eszközökkel közelebb hozni az emberekhez a rendőrök munkáját. Például az elmúlt héten létrehozták a szlovák rendőrség Facebook-oldalát, amelyen rendszeresen osztanak meg képeket és híreket a napi tevékenységükről – a vonatbalesetektől a razziákig. De bármennyi pénzt költenek is PR-akciókra, a legtöbb embernek a rendőrség kötelékében dolgozók közül továbbra is a rendőrkutyák maradnak a legszimpatikusabbak. Az aranyszabály pedig továbbra is az, hogy minél jobban ügyelünk a törvények, szabályok megtartására, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy nem lesz dolgunk rendőrrel.

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg