Az elsős tanító bácsi

Manapság nem túl divatos és előnyös foglalkozás pedagógusnak lenni, főleg nem férfiaknak. Az alapfokon évek óta a nők dominálnak. A párkányi magyar tanítási nyelvű Ady Endre Alapiskola kivétel: Izsák Ferenc tanítja a kis elsősök c osztályát, és a negyedikig kíséri majd őket. Rajta kívül még két férfi kollégája végzi ugyanezt.

Somogyi Tibor felvétele

 

„Valószínű, hogy valaki az általános iskolában valami szépet adott nekem – így hangzik Izsák Ferenc válasza arra a kérdésre, hogyan lesz valaki elsős tanító bácsi. – Emlékszem az elsős tanító nénimre Kürtön, emlékszem pontosan az arcára, az alakjára, arra, hogy nagyon tudott örülni, ha valaki, mondjuk, szépen ír. Ez megmaradt bennem. Aztán voltak még személyiségek, akik meghatározóak voltak az életemben, sokan már nincsenek közöttünk. Kovács János tanító bácsi zenész volt, és énekkart vezetett, a sportot is nagyon szerettem. Aztán a színjátszás és Juhász Mária volt nagy hatással az életemre. 31 évvel ezelőtt egy színjátszó fesztiválon szerepeltem Nyilas Misiként, s bennem nagyon mély nyomot hagyott. Túlságosan is átéltem, hogy milyen is a felnőttek és a gyerekek kapcsolata, azt, amit Misi a végén mond, hogy »a felnőttek kegyetlenek, mert csak a látszat után ítélnek«. Annyira meghatározó volt, pedig a családban senki sem volt, aki ezt a pályát választotta volna. Nekem a sors mégis ezt szánta.”

 

Színpad helyett katedra

Ferenc először a színművészeti főiskolára jelentkezett, Kaszás Attilával felvételizett annak idején Pozsonyban, színháznál is próbálkozott, végül a színpad helyett a katedrán kötött ki. Talán nem véletlen, a kettő között létezik párhuzam. „Egy szerepjátékról van szó, már a kisgyereknél is – bólint rá. – Ezért hiányzik úgy a drámapedagógia. Segíthetne annak a sok-sok zűrzavarnak a megszüntetésében, amely a gyerekek lelkében és fejében keletkezik, a matematikától kezdve a többi tantárgyon át. Jó lenne közbeiktatni olyan dolgokat, amiket az a gyerek is szeret, aki nem annyira fogékony, és nem lehet annyit dicsérni. Mert látom a szemében, ahogy belenézek, hogy most jókedvű-e vagy sem, mit hoz otthonról. Tudom, hogy hétfőn dolgosabb napjaim vannak, mert a hétvége, az a családé, s az ezerféle, én mégis azt akarom, hogy ne legyen a gyerekben káosz, azt akarom, hogy idefigyeljen rám, mert én olyat mondok neki, ami fontos. Természetesen őket is meg kell hallgatni, hogy az ő szemszögükből is lássuk vagy láttassuk a világot.”

Izsák Ferenc 32 éve van a pedagógusi pályán. Azóta sok tanítványa széledt szét a világba, de a sorsukat továbbra is figyelemmel kíséri. Vannak, akik hetente kétszer is visszajönnek, s egy pillanat alatt szeretnének neki elmondani mindent. Ennél csodálatosabb érzés aligha létezik egy tanító számára. „Nem úgy engedtem el őket, hogy itt a negyedik évfolyam vége, menjetek isten hírével. Ha fáj nekik, bántja őket valami, azt elmondják. S mivel az 1–4-es tanító néni vagy bácsi anyu és apu is, őhozzá bármikor és bármivel visszajöhetnek. Ez pedig csodálatos helyzet.”

 

A tanító a biztos pont

A gyermek életében a legnagyobb változás az iskolakezdés: írni-olvasni, számolni tanul. A sok változás közepette pedig a tanító a biztos pont, tőle kapja a kis elsős az első meghatározó élményét, általa nyiladozik az értelme. Ezért is nem mindegy, hogyan éli meg a kezdeti napokat, heteket. „Az is fontos, milyen gyereksereg jön. Vannak, akik nem iskolaérettek, akiknek egyéb problémájuk van. Előfordulnak kudarcok, ezeken át kell segíteni őket. De meddig? November végéig a gyermek visszasorolható az óvodába, de olyan is van, amikor nem szívesen fogadja vissza az óvoda. Tudni kell, hogy ha nem sikerül mit kezdenem vele, van még lehetőség: nem szabad ragaszkodni ahhoz, hogy majd én bebizonyítom. Főleg ilyen nagy létszámú osztályokban, mint nálunk, ahol 25-en vannak. Ha szétszedem az osztályt, mindig tudjam, melyik csapatnak mit kell elvégeznie, hogy ne unatkozzon egy se, tudja az a gyerek, hogy ő most mást csinál, mert az ő tempója ilyen. Már nem annyira szomorít el, ha nem nagyon van eredmény, mert tudom, hogy ha az iskolai pszichológussal meg a fölzárkóztató pedagógussal azt mondjuk közösen, jobb lesz a gyereknek a speciális iskolában, akkor a szülő is megérti. Ennek a hármasnak – iskola-szülő-gyerek – működnie kell.”

 

Van út a gyermeklélekhez

Vannak, akik nem nagyon szeretnek iskolába járni. Ennek megvan az oka, s ezt a tanító bácsinak ki kell derítenie. Van úgy, hogy csak pillanatnyi érzés, rosszkedv, valami, amit otthonról hoz, az osztálytársainál nem tetszik neki valami. Meg kell találni az utat a gyermeklélekhez „A mai generáció úgy nő föl, hogy pörögnek, mindenki tele van ingerekkel, ez az ingerzavar okozza, hogy a többiek azt mondják neki: »te buta vagy, mert ezt vagy azt nem nézted meg az interneten«. Ha a pedagógus érzi, hogyan közeledjen a gyermekhez, akkor nincs baj. Ott kell vele lenni, tulajdonképpen valamilyen módon neki is gyerekké válnia. Csak okosabb gyerekké, hogy igaznak higgye a szavát. Becsapni soha nem szabad, ha az igaz szót hallja, elhisz mindent. És nagyon következetesnek kell lenni.”

Az, hogy a gyermekek őszinték, a pedagógus számára óriási felelősség. Pillanatok alatt mindent elmesélnek, de Izsák Ferenc nagyon tud titkot tartani. Ha gond vagy baj van, inkább behívatja a szülőt, megbeszélik a dolgot. A gyerekek hálásak és nevelhetők. „Nemigen találkoztam olyan rossz gyerekkel, aki azért rossz, mert kötekedni akar. Nem is meri talán megengedni velem, mert érzi, hogy én sem teszem. A kölcsönös kapcsolat így működik.”

A pedagógus is csak ember, ha ő valamiben hibát követ el, fontos, hogy jelezze a gyerekeknek, hogy beismerje. Ehhez pedig jó érzék kell: „Megbeszéljük, változtatunk, elmondjuk, hogy miért van így. Bejövünk reggel az iskolába, itt vagyunk délután kettőig, de az a néhány óra hihetetlen odafigyelést és összpontosítást kíván, mert közben játékosan és mosolyogva, de hihetően kell nekik átadni mindent. A pedagógus saját maga felel azért, hogy mi történik az órán. Ezért vagyok hálás a sorsnak, hogy 1–4-es tanító lettem, mert látom, mi van fönt. Nemcsak a gyermek változik, és harcol minden ellen, hanem ott tényleg meg kell harcolnia az embernek a saját igazáért. A szülők néha sírva jönnek, hogy ők már nem bírnak a gyerekekkel. És akkor a tanító hogy fog bírni?! Ha egy osztályban van két olyan gyerek, aki rossz akar lenni – persze nem biztos, hogy rossz –, azt le kell állítani és meggyőzni, hogy »figyelj rám, mert jót akarok neked«.”

Nemcsak igényes, nagyon fárasztó is a pedagógus munkája, de ha igazán szívvel végzi, egyben fel is tölti őt. Ezt Izsák Ferenc is hangsúlyozza. „Mi majdnem pedagógus család vagyunk, a feleségem itt tanít, a sógornőm 1–4-es, a sógorom Kéménden 1–4-es pedagógus. Ugyan nagyon nem szeretem hazavinni a gondokat, de ha hétvégeken összejövünk, nem megy anélkül, hogy elmondjuk, ami a szívünket nyomja. Talán jó is, mert segítünk egymásnak. Ha a rosszat hallom meg, már abból is tanulok.”

 

Megtanítani a gyereket gondolkodni

A tanító bácsi még valami nagyon fontosra hívja fel a figyelmet: arra, hogy nem elég elvégezni a puszta feladatot, meg kell tanítani a gyerekeket gondolkodni, hogy értsék a gondolat mögötti szándékot is. A pedagógus számára jó érzés, ha látja, megértették, mit akar tőlük. „Annak, hogy harminc éve tanítok, az az előnye, hogy tudom, mi a fontos. A tankönyvekben és egyebütt lévő információáradatból meg kell tanulni kiszűrni a lényegeset. Nem szeretem a kirakatórákat, ha akad egy olyan kérdés, amelyet meg kell beszélni, az sem baj, ha rámegy az egész óra, sőt még a szünet is, meg a következő óra is, mert látom, hogy érdekli őket.”

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg