Amit rosszul tudtál a tinikről

Az alkohol, a drogok és a szex az a három dolog, amelyet leginkább titkolni próbálnak. Az átlagos serdülő a 36 vizsgált téma közül 12-ben nem mond igazat. 

Fotolia

 

Dr. Nancy Darlingnak az amerikai középiskolások körében végzett kutatása során a megkérdezettek 96 százaléka ismerte el, hogy olykor nem mond igazat a szüleinek.

 

*Miért hazudnak?

Leginkább azért szoktak otthon valótlant állítani, hogy ne romoljon meg édesanyjukkal, -apjukkal a viszonyuk, ne okozzanak nekik csalódást. Az adatok szerint a tizenévesek az eseteknek csupán egynegyedében állnak elő kifejezetten hazugsággal a megtévesztés végett. Őszintétlen helyzeteik felében csak bizonyos mozzanatokat hallgatnak el, az esetek többi egynegyedében pedig gondosan kerülik a számukra kínos témát. Az alkohol, a drogok és a szex az a három dolog, amelyet leginkább titkolni próbálnak. Az átlagos serdülő a 36 vizsgált téma közül 12-ben nem mond igazat. Olyan kérdésekben, mit hogy mire költi a zsebpénzét, jár-e valakivel, milyen ruhát hord házon kívül, milyen filmet látott, és kivel, mennyi kábítószert és szeszes italt fogyaszt, szokott-e tiltott haverral lógni, hogyan tölti szülei távollétében a délutánt, hazakísérte-e valaki éjszaka a buliból, ült-e részeg társ vezette autóban, készen van-e már a leckéje, milyen zenét hallgat. A kamaszok nehezményezik, hogy szüleik állandóan vájkálni akarnak az érzelmeikben. Olyan kérdésekre, hogy szerelmesek-e valakibe, vagy hogy komoly-e a kapcsolatuk, nem akarnak válaszolni. A tinédzser számára kulcsfontosságú, hogy élete ne legyen nyitott könyv a tekintélyszemélyek számára. Rejtőzködésével olyan területet hasít ki magának, amely csak az övé. Darling vizsgálatának nagy felfedezése, hogy a szülői tekintéllyel való szembeszegülés 14–15 éves korban a legmarkánsabb. 11 éves korban erősebb, mint 18 évesen. A szabályok megtartásában legkövetkezetesebb szülők a leginkább elfogadóak tizenéves csemetéikkel. Az ilyen családokból származó gyerekek hazudnak a legkevesebbet. Sok felnőtt engedékenységgel akar a serdülő bizalmába férkőzni. Ők azonban semmivel sem tudnak többet gyermekeikről, mint akik szigorral nevelnek. Sőt előbbiek csemetéi korlátok híján úgy érzik, szüleiket nem is érdekli, mi van velük.

 

* Miért lázadnak?

A felnőttek és a kamaszok máshogy élik meg az egymás közti konfliktusokat. A gyerekek a szüleiknél kevésbé érzik traumatikusnak a pubertáskort. Dr. Tabitha Holmes úgy találta, hogy a szülők szemében minden civakodás destruktív, stresszhelyzet, ezért nincsenek tisztában azzal, hogy a tinédzserek inkább produktívnak találják a vitatkozást. Általa lehetőséget látnak arra, hogy megismerjék szülőjük álláspontját. Dr. Darling tapasztalatai is ezt támasztják alá. Azokban a családokban, ahol több a tiltakozás, kevesebb a hazugság. A tizenévesek számára a vita a hazugság ellentéte. A veszekedés szerintük azért jó, konstruktív, mert őszinte, erősíti a szülőkkel való kapcsolatot. A lázadás nem a tiszteletlenség, hanem éppen a tisztelet jele. Azok a tinédzserek, akik szüleikkel a szabályokról (nem arról, hogy joguk van-e a felnőtteknek határokat szabniuk) vitatkoznak, kevésbé hajlamosak megszegni őket. A nemtetszésüket titkolók úgy tesznek, mintha engedelmeskednének, miközben eszük ágában sincs beadni a derekukat. Dr. Robert Laird, a New Orleans-i Egyetem kutatója úgy véli, azok a szülők, akik tárgyalásba bocsátkoznak érvelő csemetéjükkel, végül többet tudnak meg róla, mint a merev felnőttek. Utóbbiak szinte felhívást intéznek gyerekeikhez, hogy játsszák ki őket.

 

* Miért unatkoznak?

A kamaszok idegrendszere hajlamos az unalomra. Részben azért próbálják ki a kábítószert és az alkoholivást, mert unják magukat. Dr. Linda Caldwell kutatása szerint az unalomkór hetedik osztályban jelentkezik, és a következő öt évben fokozódik. A gyerekek belső motivációjának a szintje is csökken. Tapasztalatai szerint nemcsak a sok szabadidővel rendelkezők nem tudják mivel elütni az időt, a legelfoglaltabbak sem találják fel magukat, két okból. Egyrészt mert sok szakkört nem valódi érdeklődésük, hanem szüleik miatt látogatnak, másrészt mert nem maguk találják ki, hanem a felnőttek mondják meg nekik, mivel töltsék kötetlen perceiket. Minél kontrollálóbb hajlamú a szülő, annál valószínűbb, hogy a csemete sokat fog unatkozni.

 

* Miért követnek el akkora őrültségeket?

Elménk örömközpontja dopaminlöketet produkál, valahányszor valamit érdekesnek találunk. Dr. Adriana Galvan, a Kaliforniai Egyetem neurológusa a tizenévesek agyát vizsgálta. Arra jutott, hogy miként a súlyos drogfüggő elméjének jutalomközpontja kis dózisokra már nem reagál, a kívánt hatáshoz egyre nagyobbakra van szüksége, a kamaszok sem lelnek élvezetet a csupán mérsékelten izgalmas tevékenységekben. Továbbá éles helyzetben képtelenek megfelelően mérlegelni a kockázatot, nem tudnak számolni a következményekkel. Vakmerőségük oka, hogy agyuk racionális, elemző központját háttérbe szorítja a jutalmazásért felelős központ. Tanulságosak Dr. Abigail Baird kísérletei is. Míg egy tinédzser merészen leugrik egy szikláról, a kortársak előtti megszégyenülés félelme sok helyzetben anyámasszony katonájává teszi. A kamasz retteg például attól, hogy a kiszemelt táncpartner visszautasítja, hogy megszólják az új frizurája vagy a ruhája miatt.

 

* Mi a tizenévesek kevesebb alvásának az ára?

Egyre nagyobb a diákoktól elvárt tananyag mennyisége, a tanultak feldolgozásához szükséges pihenőidő viszont mind kevesebb. Az iskolás gyerekek ma világszerte egy órával kevesebbet alszanak naponta, mint negyed évszázaddal ezelőtt. A tizenévesek fele hétköznapokon hét órát sem pihen éjszaka. Frederick Danner, a Kentuckyi Egyetem kutatója szerint a középiskola utolsó éveiben átlagosan már csak hat és fél óra jut szunyókálásra. A végzősöknek öt százaléka alszik átlagosan nyolc órát. A kutatók figyelmeztetnek: míg a modern szülők számára kulcskérdés, eleget alszik-e a kisbabájuk, az óvodáskort követően csemetéjük alvásán akarnak spórolni más tevékenységek javára. Mivel az emberi agy huszonegy éves koráig intenzíven fejlődik, és az érés jelentős része alvás közben megy végbe, az elveszett időnek súlyos következményei vannak.

Csiba Annabella

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg