Tudatosan élni

A nagy átalakulás 

A dunaszerdahelyi Mikóczi Ferenc sokáig átlagos, hétköznapi emberként élt. Fiatalon vadócként, számos csínytevés résztvevőjeként, majd megnősült, családot alapított, vállalkozást indított, a pénzt hajtotta. Meg is kapta, de mindig többet akart. Egy ponton azonban azt érezte, hogy megakadt az élete, nem boldog, holott a külvilág szerint mindene megvan.

Kutatni kezdte, hogyan tehetné boldogabbá életét. A titokra, mely az átalakulásban rejlik, rájött, és szeretné továbbadni itthon, a Csallóköz szívében. „Új szemléletet mutató motivátorként mutatnám be magam. Sok olyan fiatallal dolgozom, aki keresi az utat, vagy éppen most találja meg. Segítek nekik, fogom a kezüket. A tudatosságra ébresztés az elsődleges célom, nem a megváltás. Mindnyájunkban létezik a jobb életet hozó tudás, csak felszínre kell hozni. Sokat gondolkodtam rajta, szükségem van-e erre, hiszen időigényes, de kötelességemnek érzem, hogy ne tartsam magamban. Előadásaim során csak olyasmiről beszélek, amit a saját bőrömön is megtapasztaltam, így lehet hiteles.”

 

Miért változott meg?

Öt éve válságot élt meg, melyről nemrég megjelent, A nagy átalakulás című könyvében – amelynek a bemutatója március 16-án lesz a dunaszerdahelyi vmk-ban – őszintén mesél. A könyv a jobb és boldogabb élet felé vezeti az olvasót, az átalakuláshoz, segít túljutni a mélyponton, ahogyan a szerzőjének is sikerült. „15-20 évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen életet fogok élni. Gyerekeknek, fiatal vállalkozóknak havonta előadást tartani. Csak a pénzt hajtottam. Ma már az anyagiak nem az első helyen állnak. A boldogság nem tőlük függ. Az élet nem ér semmit, ha az utat nem élvezzük. Rájöttem, hogy mindennek alapja az őszinteség. Mióta nincsenek féltve őrzött titkaim, rengeteg tehertől megszabadultam. Az elején csak azt tudtam, hogy változtatni akarok. Egy évig kerestem, hogy ki az a hiteles mentor, akitől tanulni lehet.” Nehéz volt ismét iskolapadba ülnie, de Pongor-Juhász Attila mellett három éven keresztül szivacsként szívta magába az önfejlesztés tudományát.

 

Fiatalok körében

A Budapesten megszerzett tudást itthon kamatoztatja, leginkább a fiatalabb nemzedékek körében. A táborok, szabadidős programok, iskolai előadások mind-mind a Mikóczi Ferenc által alapított Vulkán Társulás programjai között vannak. Korszerű eszközökkel nevelnek az életre, a praktikus, gyakorlati tudásra, de arra is, hogy az álmokat és vágyakat fontosnak tartsuk. „Tavaly rendhagyó terepfutó versenyt rendeztünk fiataloknak a Petőfi Baráti Társulással közösen, amely a helyszínt biztosította. Elfelejtjük, de jó csapatban dolgozni, ezért a futáson kívül a csapatoknak kvíz-, logikai és ügyességi feladatokat is meg kellett oldaniuk. Nem az egyén győzelmén volt a hangsúly, hanem az egységen. A gyerekek is boldogok voltak, meg mi is. Nagyon családias volt.”

 

A támogató család

Az életmódváltást Ferenc felesége és gyermekei könnyen fogadták, együtt indultak el az új úton. A lélek táplálása, az önfejlesztés mellett fontos lett számukra az is, hogy a testet fitten, egészségesen tartsák. A test és lélek harmóniája pedig meghozta a gyümölcsét, hiszen ma boldogabbak, mint valaha. A televíziót könyvek váltották fel, a cukros üdítőket a víz, az egészségtelen életet a sport. „Nagyon fontosnak tartom, hogy pozitívan viszonyuljunk az emberekhez. Reményt, szeretetet, jövőképet mutatva, ami hálával tölt el. A tudatos élethez azonban kellenek a kudarcok is, hogy tanuljunk, tapasztalatot merítsünk belőlük. Bármilyen nehéz helyzetben vagyunk is, mindig van kiút, ha nem adjuk fel. Minden csak döntés kérdése. Sosem a kialakult helyzet vagy a körülmény a felelős, hanem mi. Mert amikor az élet utunkba sodorta a választási lehetőségét, döntöttünk. Ha rosszul is, fontos, hogy tanuljunk belőle, és ne szidjuk magunkat emiatt, hiszen akkor még úgy találtuk helyesnek. Nagyon jól érzem magam ezen az úton, és szeretném, ha minél többen éreznének így. Nemcsak elindulnának, hanem ki is tartanának a tudatos élet mellett. Hálás vagyok a mentoromnak, a csallóközi csapatomnak, a coachtársaimnak, a családomnak és mindazoknak, akik támogatnak küldetésemben. Örülök, hogy egyre többen vagyunk – közösen hegyeket tudunk megmozgatni.”

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg